Skócia

Iskolánk pályázat útján nyert egy tanulmányi utat Skóciába, amelyre a nyár közepén került sor.
A repülőtéren már nagyobb volt az izgalom a 15 gyerek körében, mint a szülőknél. Voltak közülünk olyanok, mint például én is, akik most ültek repülőn először. A repülőút alatt volt időm gondolkodni, elmélkedni azon, hogy egész más világba fogok kerülni, mint a megszokott; más ország, más nyelv, más család vár rám.
Amennyire féltem, annyira kíváncsi is voltam. Skóciába átszállással kb. 22:00 körül érkeztünk meg. Minden gyerek más-más családhoz került a város különböző pontjain. Másnap mindenki önállóan indult el térképpel a kezében az iskolába.
Naponta 3 órát töltöttünk a suliban tanulással, ahol nemcsak mi magyarok vettünk részt, hanem pl.: olasz, kínai, japán, német, francia gyerekek is. Az angol nyelvvel küzdve próbálkoztunk a különböző nemzetiségű gyerekekkel kommunikálni.
Délutáni programjaink között szerepelt a város (Edinburgh) nevezetességeinek megismerése. A városlátogatás után egy nagy feladatot kaptunk, mégpedig azt, hogy térkép segítségével, helyi járattal mindenki egyedül találjon a szálláshelyére. Először volt egy kis pánik, de később mindenki megoldotta a feladatot.
Edinburgh-ban (Skócia) 5 napot töltöttünk, majd 3 napra átruccantunk Londonba, ahol szállodában laktunk.
Itt már az igazgató úr és kedves felesége (angoltanár) szervezte napjainkat. Elsők között szerepelt, hogy egy szép, nagy, piros, emeletes, londoni, nyitott, városnéző buszon végiggurultunk London utcáin. Ezután a British Múzeum következett. Itt a világ minden tájáról összegyűjtött anyagok kiállítását láthattuk.
Másnap gyalogtúrát terveztek nekünk, amikor is a Big Ben (óratorony) mellett is elsétáltunk, aminek érces hangja világszerte ismert. A Buckingham palotát is megnéztük, azon belül szerencsénk volt látni az őrségváltást, ami komoly koreográfiával megy végbe, amire több ezer turista kíváncsi naponta (legalább 2 órás és nagyon látványos). Sétáltunk a Temze partján egészen a Tower Bridge-ig (London leghíresebb felnyíló hídja), amin át is sétáltunk. A Temzén rendszeres visszajáratok közlekednek, amit mi is kipróbáltunk.
A város központja a Trafalgar tér, ahol találkozhattunk Nelson admirális emlékművével. London legnagyobb és leghíresebb parkja a Hyde Park, ami a városiak kedvelt korzója. A harmadik nap este felültünk a London Eye-re (londoni óriáskerékre), ami felejthetetlen és csodás élményt nyújtott a város esti fényeivel. Esténként jóleső fáradtsággal kerültünk ágyba.
Úgy érzem, ezalatt a 8 nap alatt annyi nyelvtanulási lehetőséget kaptam, ami miatt megérte egész évben szorgalmasan tanulnom, és egy életre szóló élménnyel lettem gazdagabb.
Köszönöm az iskolának és Pletser József igazgató úrnak a lehetőséget!

Janicsek Csaba

Anglia

2005. 07. 01-jén, pénteken indultunk Budapestről a Fáy András Szakközépiskola. elől. Az utazást (amelyet a Fővárosi Önkormányzatnál nyert Berg Piroska tanárnő) a Challenge utazási iroda szervezte. Az iskolából 20 diák és két tanár, Berg Piroska és Nyíri Gábor utaztak velünk.
Útvonalunk: Hegyeshalom, Ausztria, Németország, Belgium és Franciaországon át Anglia. A szombat estét egy Dunkerque melletti tranzithotelben töltöttük. A szobák kényelmesek és tiszták voltak, és amin mindenki meglepődött, hogy a TV-t is nézhettük, de igaz, ezt csak a franciák érthették. Másnap kora reggel többé-kevésbé álmosan folytattuk az utunkat a Csalagúton keresztül, londoni szálláshelyeink felé. Ez a hosszú pihenő jól esett mindenkinek az út folytatása előtt. A Csalagútban közlekedő vonat vagonjaiba kellett beállni a járműveknek, amely gyorsan és halkan teszi meg a La Manche csatorna alatt lévő hosszú utat. A Canterbury városnézés után dél körül Windsorba indultunk, ahol megnéztük a Windsor kastélyt (Windsor Castle-t); amely a világ legnagyobb kastélya, és még ma is a Windsorok gyakori hétvégi pihenőhelye. 1300-ban építették, normann stílusban. Jellegzetessége a kerek torony. Vasárnap este találkoztunk a vendéglátó családokkal, akik vacsorával vártak. Minden nap reggelit és egész napra csomagolt szendvicseket, üdítőt, estére pedig meleg ételt kaptunk. A beszélgetések során mindig igyekeztek lassan és érthetően ejteni az angol szavakat. Az itthoniakkal Interneten és telefonon tartottuk a kapcsolatot. Minden délelőtt nyelvi órákon vettünk részt, ahol érdekes és egyszerű feladatokat oldottunk meg, angol anyanyelvi tanárunkkal. Délutánjaink rendszerint városnézéssel teltek. A fővárosban, Londonban a Buckhingham Palotát, a Houses of Parliamentet, a Big Ben-t, a Picadilly Circust, a Trafalgar Square-t, a London Eye-t, a Tower Bridge-t, a Tower of Londont, a Madame Toussaud’s Panoptikumot és a British Museumot kerestük fel. A Buckingham Palota a királynő hivatalos „városi lakása”. A Houses of Parliament 1547 óta az angol parlament székhelye „a demokrácia bölcsője”, és az 1834-es tűzvész után neogótikus stílusban újjáépítették. A Big Ben London jelképe, és egy 97 méteres magas toronyban található, 334 lépcső vezet fel hozzá. A Tower of London a Fewel House őrzi a birodalmi ékszereket, többek között a királyi jogart, a világ legnagyobb gyémántjával, az 530 karátos „Afrika csillagá”-val. A Picadilly Circus Londonnak a leghíresebb közponi tere, a Trafalgar Square pedig a turisták mindenkori találkozóhelye. Szerintem a legjobb része az utazásnak a londoni hajókirándulás volt a Temzén, mivel a folyóról látni lehetett a rendkívüli épületeket és a főbb nevezetességeket. Az utolsó nap megtekintettük a Madame Toussaud’s Panoptikumot, ahol a világszerte híres személyiségek viaszmásai keltik életre a múltat és a jelent, majd a British Museumot, ahol ókori görög-római leletek és speciális kiállítások vártak ránk. Sajnálatos módon ezen a napon történtek a tragikus és megrázó események, a londoni terrorista merényletek, melyet a város több pontján követtek el. Mi szerencsére a Panoptikumban tartózkodtunk a robbantások ideje alatt, de ahonnan utána minket is kiküldtek egy újabb robbantástól tartva. Az utcák kihaltak és a közlekedés leállt. Ezért mi is a tervezettnél előbb indultuk haza. Az angol határon tüzetesebben átvizsgálták a buszt.
Vasárnap hajnali 4 órakor érkeztünk meg Budapestre. Véleményem szerint a látnivaló rengeteg és nem elég rá egy hét.
Köszönetet mondok a csoport és magam nevében Berg Piroska tanárnőnek és Nyíri Gábor tanár úrnak, hogy eljuthattunk Angliába.

Sarkanti Tivadar

Német tábor

Az iskola befejezése után rögtön indultunk Németországba, hogy új tapasztalatokat szerezzünk az ottani oktatók segítségével. Az iskolából 15-en vettünk részt a táborban, amit Sopronyiné Sándor Valéria tanárnőnek köszönhetünk. Minden délutánt iskolában töltöttünk, ahol sok érdekes dolgot tanultunk Passauról és Németországról.
Június 19-én 7:30-kor találkoztunk az iskolánál és 7:45-kor indultunk el. Útközben megálltunk Ausztriában a Melki Apátságnál. Megcsodáltuk annak gyönyörű kertjét, templomát.
Kb. 6 órakor megérkeztünk Waldkirchenbe, a Lamperstorfenstorfer Panzió elé, ahol a szállásunk volt. 2–3–4 ágyas szobákban laktunk, ahonnan a kilátás nagyon szép volt. Waldkirchen egy szép kis város a Bajor-erdőben, melynek kb. 10000 fő lakosa van. A panziónk a város központjában, a Fő utcán volt. Minden nap 8 órakor volt a svédasztalos reggeli.

Hétfőn, reggeli után volt két óránk arra, hogy szétnézzünk a városban. Aztán Passauban (ami Waldkirchentől kb. 15 km-re van) felszálltunk egy hajóra, és megnéztük a Duna–Inn és az Ilz folyók torkolatát, ami Passau egyik nevezetessége.

Kedden megismerkedtünk Passau nevezetességeivel. Megnéztük a Gisella templomot, ami egy kolostor és Európa egyik legszebb István-kori temploma.

Szerdán egy grafitbányába mentünk, ami már több mint 100 éve működik és melynek alagút-hálózata kb. 100 km hosszú. Ezután felmentünk Passau hegyére, ahonnan láttukz egész várost..

Csütörtökön a Waldkirchenben lévő strandon voltunk, a Karoli Badeparkban, ahol mindenki jól érezte magát, bár nehéz volt dönteni az élményfürdő és a 400 m hosszú csúszda között.

Pénteken délelőtt a nagyon jó időre (és a közkívánatra való tekintettel) ismét strandolhattunk. Délután pedig Pullman Citybe mentünk, ami egy élő amerikai Western-város. Itt korabeli jeleneteket, indiánsátrakat, házakat láthattunk.

Ilyen élmények után senki nem akart hazajönni, de sajnos, muszáj volt, letelt a csodálatos hetünk.

Kúti Bálint