A csillagtúra egy éjszakai gyalogtúra a (Pilisben-) Börzsönyben, amikor a tanulók tanári és/vagy szülői felügyelet nélkül, önállóan járnak be egy adott útvonalat. A különböző hosszúságú és nehézségi fokozatú útvonalat maguk választják ki. Az útvonalak mentén egyes állomáspontokon tanárok várják őket feladatokkal (és némi élelemmel), amelyek végrehajtásával pontokat gyűjthetnek. A pontokat összesítve hirdetünk győztes csapatot.
Egy csapat min. 3 főből kell álljon, és a maximális létszáma nem lehet több, mint 10 fő.
A csapatokat a nevük szerint különböztetjük meg, és egy csapattag telefonján keresztül tartjuk velük a kapcsolatot - bejelentkeznek induláskor, illetve ha menet közben feladják a túrát és hazamennek.

Jelentkezés és túrázás menete:
1. A tanulók csapatokat szerveznek (akár különböző osztályokból vagy egy-egy külsős tanulóból). Kitalálnak egy csapatnevet és kérnek a műhelyfőnöki irodából egy-egy szülői beleegyező lapot.
2. Másnap a szülői hozzájárulással és fejenként 1500 Ft-tal jelentkeznek a műhelyirodában. Megadják a csapat nevét és a kapcsolattartó telefonszámát, majd kiválasztanak egy útvonalat.
3. A túrát megelőző szerda délután részt vesznek a közös eligazításon (kötelező!).
4. Péntek délután önállóan tömegközlekedve eljutnak az útvonal kezdő állomására - onnan telefonon bejelentkeznek.
5. Papír alapú térképpel is felfegyverkezve bejárják az útvonalat - a természetjárás írott és íratlan szabályait betartva.
6. Az állomáshelyeken megpihennek és teljesítik a feladatokat.
7. Ha bármilyen okból feladják a túrát, akkor ezt telefonon jelzik a végső állomásnak, hogy ne várják őket.

2014.

Az idei csillagtúrára 12 csapat nevezett, név szerint a Falka, Bad Boys, Tschimpándzokok, Mónika, Pilisi Yetti, OMG, Foci, Kraft, Foci huligánok, 12/e, Nudli és Kutya nevelők. A legkorábban a Pilisi Yetti csapat indult, már 16:13-kor, hiszen nekik még komppal át kellett jönniük a Dunán. A másik két Pilisből induló csapat későn rajtolt, így ők le is késték az utolsó kompot. Legkésőbb a Kutya nevelők csapata indult 23:01-kor, viszont pár órával később fel is adták, mert rossz irányba indultak. A Pilisi Yetti csapat hajnali 1:00-kor már meg is érkezett Törökmezőre, ott várakoztak az első vonat indulásáig. A Kraft csapat ügyesen haladt egy darabig, aztán Zebegényből nem találtak ki, így onnan mentek haza.

Összesen 5 csapat adta fel a túrát. Az OMG csapat messziről indult, de mivel el is tévedtek, így reggelre sem érték el az első állomáshelyet. Őket autóval lehoztuk a hegyről. A célbaérkezett csapatok közül a legtöbb pontot a Pilisi Yetti szerezte, számszerűen 98-at. (és még 31 plusz pontot is gyűjtöttek). Második helyezett a csapat a Bad Boys, amely 77 pontja mellé 30 plusz pontot kapott. A Mónika csapat 69+16,5 ponttal a harmadik helyen végzett. A célbaérkezett csapatok közül a legkevesebb pontot a Nudli csapat szerezte. A legnagyobb létszámú csapat a Foci huligánok voltak (10 fővel indultak), hozzájuk még egy kutya is csatlakozott az út során, csakúgy, mint az OMG csapathoz. A két kóbor eb jól összebarátkozott a törökmezei végállomáson, és miután a maradék szendvicseket is befalták boldogan ódalogtak tovább, immár kettesben.

 

2013.

 

Az idei csillagtúra május 10-éról 11-re virradó éjszakára esett. A minimum 3 fős csapatok rendben elindultak, legkorábban a 13.a osztály csapata, amely már 16:45-kor elkezdte a H útvonalat bejárni, míg legkésőbb a Jampik és a Törvények kívüliek indultak – este 9-kor. Az éjszaka jól indult, az idő pont jó volt egy kis gyalogláshoz. Szerencsére az előre jelzett hidegfront és eső csak másnap délután ért oda. Minden rendben alakult, míg az egyik állomáson posztot betöltő fiatalok egyike allergia miatt rosszul nem lett, így ők elhagyták az állomáshelyet. Szerencsére Hangya Gábor tanár úr gyorsan reagált, és az egyik, éppen a közelben lévő gyalogos csapatot megkérte, hogy vegyék át az őrhelyet – így a Pusztatorony állomáshely nem maradt ki. Különösebb gond nélkül haladtak a csapatok, bár voltak olyanok, akik feladták, a többiek azonban mind időben megérkeztek (reggel 8 előtt). A pontszámok összegzése alapján az alábbi eredményt kaptuk:

3. helyezett: a Jampik (10.c), A útvonal, 57,5 pont.

2. helyezett: a Hé, haver (13.a), H útvonal, 61 pont.

1. helyezett a 11.e csapata lett, akik az E útvonal bejárása során 64 pontot gyűjtöttek. Gratulálunk a legjobbaknak. 

Idén is, mint az elmúlt években mindig, Huszti Tibor tanár úrral együtt, kerékpárral indultunk neki az éjszakának. Ilyenkor bejárjuk az állomáshelyeket a Törökmező–Pusztatorony–Kisinóc–Nagyírtáspuszta-útvonalon. Az első alkalmommal (5 évvel ezelőtt) majdnem telihold volt, aminek köszönhetően hihetetlen világos volt az erdőben, sok szakaszon lámpa nélkül tudtunk haladni. Sajnos idén nem volt ilyen szerencsénk, hiszen ezen az éjszakán pont újhold volt. Viszont miután visszaértünk Törökmezőre, úgy döntöttünk, hogy az ellenkező irányba is elindulunk, így egészen Kövesmezőig elbicikliztünk.

Tóth László

 

 

2012.

Természetesen idén is, mint mindig, az írásbeli érettségi hetének végén, péntekről szombatra virradó éjjel a fáysták ellepték a Pilis és Börzsöny hegyeit. A szokásos starthelyekről indulva, különböző állomáspontokat érintve tudták le a hosszabb-rövidebb távokat. A legnépszerűbb útvonal az A jelzésű volt, amely Nagybörzsönyből indul és Nagyirtáspusztán, a Kisinóczi turistaházon és a Pusztatorony állomáson keresztül érkezik a csillagpontba, Törökmezőre, 23 km hosszú távon. A leghosszabb táv 38 km, a C jelű, amelyet két csapat választott.

Idén az alábbi 17 csapat nevezett:
Gyopár gyep, Jampik, Gigolók, Duracell, Emma, 9/c, Zsellér gesztus, Idiódák, Alfa, Hengerfej, Gyémánt bárók, Idén elsők leszünk, No fear, Hercegnő, Cuncimókus, Börtön kórus, Csipet csapat.
Az „Idén elsők leszünk” csapat nagyon jól haladt, és hatékonyak voltak a pontgyűjtésben is, nevükhöz méltón a győzelemre törtek, és meg is nyerték volna, ha néhány kilométerrel a cél előtt nem tévednek el. Törökmező helyett Márianosztrán lyukadtak ki, így sajnos a pontjaik elvesztek. Ennek megfelelően az utánuk következő csapat lett a győztes, amely a „Jampik” csapata, ők 95 pontot gyűjtöttek. Második a „Alfa” csapat 86 ponttal, a harmadik pedig a „Gigolók” lettek, 73,5 pontot szerezve.
Szeretném még kiemelni az „Idiódák” csapatát, akik ugyan 68 pontjukkal lecsúsztak a dobogóról, de létszámuk jelentős, 17 fő volt.
Reméljük, hogy minden résztvevő jól érezte magát az éjszakai túrán, és jövőre is indulnak majd bővült csapatlétszámokkal.

Tóth László tanár úr

 

 

2011.

Amikor megkértek, hogy külsõs „csillagszûzként“ írjak pár sort a börzsönyi túráról, már csak azért is furcsállottam a dolgot, mert ha valakinek, hát nekünk nem úgy sikerült az az éjszaka, ahogyan terveztük. Vagy ahogyan mások tervezték, mert annyit azért én is megértettem, hogy az ellenõrzõpontok nem azért vannak, hogy 30 kilométeren csak egyet érintsünk közülük.
Persze mit várjon az ember egy bárhol eltévedni tudó apától és annak egy turistatérképeket nélkülözõ, autós GPS-re hagyatkozó fiától… No, nem mintha a hivatalos útiterv sokkal különb lett volna… Ez a fehér lapra nagyvonalúan felvázolt „térkép“ zebegényi alkalmi navigátorunknak is szemet szúrt, bár mi valahogy nem tudtunk olyan õszintén vigyorogni a dolgon, mint õ. Zebegény egyébként jó ideig emlékezetes maradt számunkra, hiszen innentõl kezdve órákon keresztül egyetlen emberrel nem találkoztunk. Meg aztán itt, az én korábbi iskolai emlékeimnek hála, megtaláltuk a zebegényi kocsmát is, ahol viszont csak egy citromos Gössert mertem bevállalni…
Talán mert már akkor éreztem, hogy józannak kell maradnunk, ugyanis ez a mi túránk a továbbiakban nem lesz egy diadalmenet… És valóban: meredek kaptatókon húzódzkodtunk fel és csúszkáltunk le, jelet elveszítve próbáltunk újra szagot fogni, egymásnak világítottunk a patakon való átkelések közben, néha még a hídként szolgáló farönköket is átrendezgettük, nehogy apa sorsára jutva akaratunkon kívül mártózzunk meg a vízben. Késõbb aztán végképp eltévedtünk, minden eszközünket és tudásunkat összedobva próbáltunk újabb és újabb kiutat találni, de amikor a szakadék tetejérõl láttuk az alattunk húzódó villanyvezetéket, valahogy nem volt kedvünk tovább kísérletezni. Az utolsó, turistaútnak tûnõ ösvényen elindulva csak mentünk, mentünk, néha azt érezve, hogy itt már jártunk egyszer, de többórányi, egyre reménytelenebb séta után végre a civilizáció nyomait véltük felfedezni: épített úton házak mellett haladtunk el, és még ha a kilométeres lejtõn végigmenetelni nem is volt éppen leányálom, most már legalább abban okkal reménykedtünk, hogy hátralévõ életünket nem remeteként fogjuk leélni.
A város, amelybe érkeztünk, Nagymaros volt, a következõ pedig az 5 óra után pár perccel érkezõ vonatnak hála, Budapest. Én pedig innen, a fõvárosból azóta sem tudom õszintén azt mondani, hogy jó volt. Ahhoz viszont már végképp hazudnom kéne, hogy hibának nevezhessem a túrán való részvételt. A visszaszámlálás elindult, közel egy év múlva pedig azt hiszem, megint nem tudok majd ellenállni a kísértésnek (no meg a szülõi unszolásnak), és háromnapi hidegélelemmel felszerelkezve újra nekivágok az éjszaka sötétjébe burkolózó "dimbek-dombok" meghódításának.

Laskovics Koppány (Laskovics Zsolt kollégánk fia)

 

2009.

A Dunakanyar különbözõ helyszíneirõl indult a 17 csapat, és Törökmezõre érkeztek (vagy nem). Az egyik csapat tagjai között voltak az iskolánkban tartózkodó német vendég diákok. A célállomáson sok régi fáysta is megjelent nosztalgiázni.

2008.

Először voltam csillagtúrán, és megbántam, hogy tavaly nem mentem. Csapatunk 4 főből állt, és egy 30 km-es utat választottunk, amely a Nagymaros–Zebegény–Törökmező-útvonal volt. Azért ezt az utat választottuk, mert én személy szerint 10 éve zebegényi vagyok, és ismertem az út nagy részét, bár éjszaka még soha nem jártam erre. Az utat 8 óra alatt teljesítettük kisebb problémákkal (pl. hogy egy lámpánk volt, és az is lemerült). Minden állomást érintettünk, és ahol tudtuk, megtettünk mindent. Célba lőttünk és a különböző feladatlapokon levő (túrával kapcsolatos, földrajzi, feltalálók életére és munkásságára vonatkozó) kérdésekre adtunk választ. Egyik társunk sikeresen megfürdött a Törökmező melletti víztározóban, más baleset vagy sérülés nem történt (ő is megúszta egy egyszerű megfázással). Jövőre is szeretnénk menni ezzel a csoporttal, és akkor megpróbálunk egy hosszabb utat és olyat, amelyen nem jártam ezelőtt soha.

Püspöki Ákos 10. e

Emlékeim a csillagtúráról 2007.

 

Én a 9.a osztály egyik csapatának az élményét szeretném közzétenni. Mi a leghosszabb utat választottuk, majd' negyven kilométer volt. Nógrád községbõl indultunk pénteken, olyan fél öt körül. Átvettük a váltóruhát, kullancssprayvel befújtuk magunkat, és nekivágtunk a hosszú útnak.

Az elején elég könnyűnek tűnt, nem nagyon hajtottunk, mégis sokat tettünk meg. De eljött az éjszaka is…! Az elemlámpánk húszpercenként lemerült, és kifogytunk az elemekbõl is. Fent voltunk olyan nyolcszáz méter magasan, lámpa nélkül, fájó lábakkal, muszáj volt lepihenni.

Éjfélkor tovább indultunk, de akkor már „csak” 600-700 méter magasan voltunk; nagyon szûk, sötét, szakadékos úton kellett mennünk. Aztán a csapatkapitányunknak megsérült a lába, a többiek sem bírták sokáig. Az elmelámpánk kuka, közös döntés alapján azt mondtuk, várjuk meg, amíg egy kicsit kivilágosodik és aztán induljunk tovább.

Lefeküdtünk hajnali egykor úgy, ahogy voltunk az út közepére. Másfél óra múlva mindenki felébredt, úgy fáztunk.

Aztán elértünk egy kis tisztásra, ahol tüzet gyújtottunk és ott pihentünk. 6 óra körül indultunk újra utunkra. Már nagyon vártuk hogy megérkezzünk Törökmezõre, a gyülekezõ helyre.

Körülbelül fél kilencre értünk oda, de nem volt már ott senki. Mindenki elkeseredett, de nem adtuk fel, elindultunk a buszmegállóhoz, hogy majd elmegyünk a vonatállomásra és úgy megyünk haza. De jött egy kedves úr, aki felvett a furgonjába és elvitt minket egészen Budapestig. Nagyon nagy szerencsénk volt Vele, nagyon megköszöntük a segítségét, és mindenki elindult haza errõl a Csodálatos Túráról.

Jövõre ismét szeretnénk menni, és meghódítani az egész Börzönyt!

 

Tim Gábor 9.a

 

Csillagtúra diákszemmel 2006.

Ez évben is megrendezésre került a nagy éves csillagtúra. A csapatok több útvonal közül is választhattak, a mi csapatunk egy könnyed 22 km-es távval kezdett neki a kalandnak, de már az elején eltévedtünk, mert nem ott szálltunk le a vonatról, ahol kellett volna :). A végén kb. 40 km lett belőle, és olyan helyeken is jártunk, ami eredetileg nem is volt tervbe véve. A kilátás nagyon szép volt, és szerencsére az eső sem zavarta meg a kirándulás szépségeit. Itt-ott lehetett nehezebb pályaszakaszokkal találkozni (híd nélküli folyó, hegymászás, meg olyan sár, ami még egy malacot is megijeszt), de a túra nagy része erdős pályából állt. A végcél Törökmező volt. 4–5 óra körül már beért a legtöbb csapat, ahol enni-innivaló meg egy sor tesztkérdés várt ránk (ami nagyon jól esett egész hajnali sétálgatás után). Ezek után egy adag jó szerencsével, fel tudtunk férni a Toyota platójára, ami elvitt minket a főútig, és innen már csak pár km könnyed sétálgatás után vonatra is szállhattunk. Megérte elmenni, mert a naplementét is, és a napnyugtát is nagyon szépen lehetett látni, és az alváshoz sem kellett altatót beszedni. Mindenkinek ajánlom, hogy jövőre feltétlenül jöjjön el, hiszen nagyon szép élményekkel gazdagodott mindenki, és testmozgásnak sem volt utolsó dolog.

Édl Zoltán 9.b

Csillagtúra diákszemmel 2005

A legutóibb fáys program sokak szerint a csillagtúra vagy éjszakai túra, kinek hogy tetszik. Ez szerintem is így van, nagyon király volt az idei is. A diákok már április közepén tudták, hogy az időpontja május 13-a. Alig vártuk, hogy Huszti Tibor tanár úr kihirdesse személyesen is. Így hát nekivágtunk az általunk választott 30 km-es útnak, de volt 50, sőt 80 km-es út is, de ezeket nem merték sokan bevállalni! Amin meglepődtem, hogy nem sok fáys tanár volt, az �idősebb� korosztályból Neurohr Vilmos, Huszti Tibor, Hegedűs János és Gál Zoltán tanár urak, valamint Hegedűs Jánosné tanárnő, a fiatalabbak közül pedig Pátrovics Botond tanár úr és fáys diákok voltak az ellenőrző pontoknál! Pátrovics tanár urat lekenyereztük 4 db túrós rétessel, így Szépkilátás állomásnál, ahol ő volt, 20 pontot kaptunk! Már ezért is megérte elmenni. Az én véleményem, hogy aki még nem volt csillagtúrán, az mindekképp menjen el jövőre, aki pedig volt, az is menjen, mert megéri!

(Varga József)