Bevezetés

A Fáy András Közlekedésgépészeti Műszaki Szakközépiskola Ferencváros egyik legrégebbi középiskolája. 1908 óta működik, a több mint kilencven év alatt számos név- és profilváltás történt, míg az iskola jelenlegi arculata kialakult.

• 1908–1917: A VIII. Kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnázium Fiókiskolája,
• 1917–1921: IX. Kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnázium,
• 1921–1924: Magyar Királyi Fáy András Főgimnázium,
• 1924–1934: Magyar Királyi Fáy András Reálgimnázium,
• 1934–1945: Magyar Királyi Fáy András Gimnázium,
• 1945–1967: Fáy András Gimnázium,
• 1967–1973: Fáy András Ipari Szakközépiskola,
• 1973–1990: Fáy András Közlekedésgépészeti Szakközépiskola,
• 1990– Fáy András Közlekedésgépészeti Műszaki Szakközépiskola

az intézmény neve. Legutóbb a 75. évforduló tiszteletére kiadott évkönyvben, 1983-ban jelent meg egy vázlatos áttekintés az iskola történetéről.

Bár a 90. évforduló már mögöttünk van, a századikra pedig még várni kell, mindenképpen hasznos lehet felidézni iskolánk évtizedeit. A következőkben – Varró Lajos igazgató úr felkérésére – az iskola 92 évének történetét próbálom bemutatni, felhasználva a korábbi (1910–1949-ig megjelenő) évkönyvek szerkesztőinek munkáját, az 1983-as évkönyvet és a rendelkezésre álló iskolai forrásokat (az 1950 utáni levelezés anyaga, érettségi anyakönyvek, jegyzőkönyvek stb.), valamint az iskola néhány régi és mai tanárának, illetve volt diákjának visszaemlékezéseit. Munkám során az „ebből is egy kicsit – abból is egy kicsit” elvét próbáltam követni, hogy az iskola történetéről minél sokoldalúbb képet kapjon az olvasó. Az egyes részkérdésekről (pl. a tanulók szociális összetételének változása, az ifjúsági egyesületek és a diákszervezetek működése stb.) természetesen sokkal részletesebben is lehetne írni, a rendelkezésemre álló idő alatt képességeimből ennyire tellett.

Minden fejezet három részből áll: Az első áttekinti Ferencváros történetét az adott időszakban, a második vázlatosan bemutatja a középfokú oktatásban lezajló változásokat, a harmadik, terjedelmesebb rész pedig az iskola történetét tartalmazza a megadott időhatárok között.

A melléklet az iskola tanárainak névsorát, a főbb statisztikai adatokat, néhány híressé vált volt tanár és diák rövid életrajzát, valamint az iskola volt és jelenlegi tanáraival, egykori diákokkal készített beszélgetések egy részének rövid, szerkesztett szövegét tartalmazza.

Köszönöm mindazok segítségét, akik akár szóbeli közlésekkel, akár más módon lehetővé tették az iskola történetének megírását. Az Értesítők egykori szerkesztőinek lelkiismeretes munkája nélkül ez a mostani történet sem jöhetett volna létre.

 Vissza a lap tetejére

I. A fiókiskolától a reálgimnáziumig (1908–1924)

1. Ferencvárosi évtizedek a századfordulótól a világháború utánig

A XX. század elején Ferencváros gyorsan fejlődött, népessége növekedett. 1900-ban lakosainak száma 65 ezer, 1910-ben már 83 ezer volt. Ekkoriban, Nagy Budapest létrehozása előtt külvárosnak számított, ahol számos gyár települt meg. A századforduló után élelmiszeripari központtá vált: öt nagy malom működött itt, leghíresebb a Concordia. 1902-ben létesült a Sertésvágóhíd, 1906-ban a Hűtőház. 1911-ben alapították az Ipar utcában a Gschwindt-féle Szeszélesztőgyárat, amelynek helyén ma a Zwack cég központja áll. Egyéb üzemei közül a legjelentősebb a Fegyvergyár volt. A főváros élelmiszerellátásában kezdettől fontos szerepet játszott az 1897-ben megnyitott Központi Vásárcsarnok, a Nagycsarnok. A kerület lakóit szolgálta ki a Haller utcai és a Bakáts téri piac.

Ferencváros Budapest egyik közlekedési csomópontjává is vált az 1872 óta működő Ferencvárosi rendező-pályaudvarnak, illetve a Duna-parti teherpályaudvarnak köszönhetően (ez utóbbit az 1980-as évek végén felszámolták). A vízi közlekedésnek ekkoriban a mainál sokkal nagyobb jelentősége volt: ezt szolgálta az 1904-1926-között kiépített Ferencvárosi kikötő, és a soroksári Duna-ág szabályozása is.

A fokozatosan kiépülő fővárosi tömegközlekedési hálózatba a kerület is bekapcsolódott: a lóvasút öt vonala közül négy érintette a Ferencvárost, majd a villamos és a HÉV is megjelent.

A századforduló éveiben számos iskolát alapítottak a kerületben: 1902-ben 3 gimnázium és 11 szakképzést szolgáló iskola működött, 1908-ban negyedikként létesítették a VIII. kerületi Magyar Királyi Főgimnázium fiókiskolájaként a Fáy jogelődjét. Az Eötvös Collegium is a kerületben működött 1911-ig.

A Ferencvárosban a nagyvárosi infrastruktúra kiépülésével együtt az egészségügyi és szociális hálózat is fejlődött: ezekben az években épült fel a Szent László és a Szent István Kórház, munkáslakásokat létesítettek, 1910–11-ben összesen 813-at.

A kerület lakóinak társadalmi és politikai tevékenységét fogta össze az 1891-ben alapított Ferencvárosi Polgári Kör, amelynek első elnöke Tolnay Lajos országgyűlési képviselő volt. Ez az első polgári kör, amelynek tagjai lehettek nők is. A Kör tagjainak kezdeményezésére alakult meg 1899-ben az FTC. A Ferencvárosi Polgári Kör tagjai pártalapítással is próbálkoztak - ez volt a Ferencvárosi Polgárpárt. Az első világháború után a Kör feloszlott.

Ferencváros lakói közül sokan német származásúak voltak. Sokszínű volt a felekezeti megoszlás is: a többségben lévő katolikusok mellett izraelita, református, evangélikus vallásúak is nagy számban éltek itt, de ortodox hitűek is akadtak.

Az első világháború alatt és az utána következő években lelassult a fejlődés. 1920-ban 91 ezren laktak itt, alig 8 ezerrel többen, mint tíz évvel azelőtt. A háborús években heti két hústalan napot vezettek be, és katonai ellenőrzés alá vonták a stratégiai fontosságú üzemeket, például a Fegyvergyárat. 1918-ban már a Ferencvárosi pályaudvaron is sztrájkoltak, az Őszirózsás Forradalom alatt gyárőrséget szerveztek több helyen. A Tanácsköztársaság idején névváltoztatások történtek - így lett például a Szent László Kórházból Járványkórház, vagy a Nádasdy laktanya Jaurés laktanya. Ferencvárosban 3 munkásezredet állítottak ki.

1920-ban épült meg a Páva utcai zsinagóga, 1923-ban a Ferencvárosból indult meg a Magyar Rádió kísérleti adása (Mint az LGT-től is tudjuk: "A Gyáli úton állt egy csukott bútorszállító?").

2. A középiskolai oktatás a századfordulótól 1924-ig

A századfordulón kétféle középiskola működött Magyarországon: a 8 osztályos gimnázium és az ugyancsak 8 osztályos reáliskola. A kétféle iskolatípus közül a gimnázium inkább humán jellegű volt: tanultak ógörög nyelvet, latint, magas óraszámban magyar nyelvet és irodalmat és természettudományos tárgyakat is. A gimnáziumi érettségivel külön vizsga nélkül bármely egyetemen tovább lehetett tanulni. A reáliskolákban a természettudományos ismeretekre és a modern nyelvekre koncentráltak. Az itt érettségizők csak a Műegyetemen, a természettudományi karokon és a gazdasági-műszaki jellegű főiskolákon tanulhattak tovább.

A lányok számára 1895-től vált lehetővé a középiskolai képzés: külön leánygimnáziumokat hoztak létre. A középiskolákon belül sokkal több volt a gimnázium, mint a reáliskola, bár a reáliskolák száma gyorsabban nőtt, mint a gimnáziumoké. A középiskolák működését az 1883. évi 30. törvénycikk szabályozta, amely 1924-ig volt érvényben. 1910-ben az összlakosság 1,4 %-a rendelkezett érettségivel, amely akkoriban nyugat-európai színvonalnak felelt meg: Magyarország közvetlenül Németország mögött helyezkedett el.

A középiskolai oktatás világszínvonalú volt: számos tanár rendelkezett doktori címmel, sokan a Magyar Tudományos Akadémia tagjai lettek, és szinte mindegyik középiskolai tanár végzett tudományos kutatómunkát. Ehhez persze az is kellett, hogy a tanárokat tisztességesen megfizessék: keresetük lehetővé tette a középosztályi életszínvonalat, nem voltak napi anyagi gondjaik. Az akkori középiskolák az elitképzést szolgálták: az iskolákat könyvtárakkal, kémiai, biológiai és fizikai szertárakkal szerelték fel, és a diákokkal igyekeztek megismertetni a legkorszerűbb tudományos eredményeket. Hogy az oktatás elérte célját, az abból is látszik, hogy az eddigi magyar Nobel-díjasok közül hatan az 1886–1920 közötti években végezték középiskolai tanulmányaikat.

A középiskolák szervezetileg három csoportra voltak oszthatók:

1. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium közvetlen irányítása alá tartozó állami középiskolák és királyi katolikus középiskolák. Ezek felett a miniszter rendelkezett, fenntartásuk az állami költségvetésből történt.
2. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium vezetése alatt álló középiskolák. Ezeket törvényhatóságok, községek vagy magánszemélyek hozhatták létre. Követniük kellett az állami tantervet és iskolai rendtartást, de igazgatóikat és tanáraikat a fenntartók jelölték ki. Ebbe a csoportba tartoztak az izraelita iskolák is.
3. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium felügyelete alatt álló középiskolák az evangélikus, református, unitárius és ortodox középiskolák. Ezek tanulmányi és fegyelmi ügyeiket maguk intézték.

A Fáy, illetve jogelődje az első csoportba tartozott.

Az 1918–19-es forradalmak rövid ideig tartottak, ezért csak átmeneti változásokat hoztak, de a tanév közben beköszöntő Tanácsköztársaság néhány hónapja így is teljesen felforgatta a középiskolák addig megszokott rendjét. Új tankönyvek megírására adtak megbízást, valamennyi iskolát államosították. Az iskolákban megszüntették a napi kétszeri imádkozást, eltávolították a feszületeket, sok helyen eltörölték a hitoktatást. Az igazgatók többségét leváltották. Országos mintára a középiskolákban is direktóriumokat állítottak fel, és az intézmények vezetésébe - legalábbis formálisan - bevonták a diákokat is. A Tanácsköztársaság tervezte a középiskolák egységesítését is, erre azonban már nem volt ideje.

A Horthy-rendszer hatalomra jutásával visszaállították az 1890 óta érvényes tantervet, és a változtatásokat eltörölték. A középiskolai oktatás újabb átszervezésére 1924-ben került sor, Klebelsberg Kunó minisztersége idején. Erről a következő fejezetben lesz szó.

3. A fiókiskolától a reálgimnáziumig (1908–1924)

1908 szeptemberében Dr. Létmányi Nándor vezette VIII. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnázium fiókiskolájaként alakult meg a Fáy jogelődje. Az iskolaalapításra Ferencváros gyors fejlődése miatt már égetően szükség volt. 1900–1910-ig a népesség 18 ezerrel növekedett, és a középiskolákban továbbtanulókat a szomszédos kerületek intézményei már nem tudták befogadni. Az iskolát hivatalosan "IX. kerületi párhuzamos osztályok intézményének" nevezték 1917-es önállósulásáig. Az 1917–1918-as tanévben, az önálló működés kezdetekor nyolc osztályban 378 tanuló járt az iskolába, köztük 8 magántanuló.

Osztálykép az 1920-as évekből

Az első tanévben két osztály indult, majd évenként egy-egy újabb osztály, így 1916-ban lezajlott az első érettségi. Az iskola vezetője 1918-ban bekövetkezett haláláig Fodor Gyula dr. volt. Az intézmény a budapesti tankerülethez tartozott, a közvetlen felügyeletet Erődi-Harrach Béla főgazgató látta el, aki igen hosszú ideig, 1892–1919-ig volt hivatalban. Az iskola működését nehezítette, hogy először a Tűzoltó utcai elemi iskolában helyezték el, majd 1910-től a Mester utca 65. alatti bérház néhány helyiségét használta hosszú évekig, illetve 1912-től a Haller utca és az Ernő utca sarkán lévő barakképületet bérelte, amelyet a főváros először ingyen, majd évi 3600 korona ellenében bocsátott az iskola rendelkezésére.

Oktatási célra egyik sem volt igazán alkalmas. A termekben az órák elején gyakran percekig szállt a por, a szünetekben pedig a diákok a belső udvar folyosóin zsúfolódtak össze, amelyek minduntalan leszakadással fenyegettek. A mellékhelyiséget nem tudták teljesen elzárni a többitől, így gyakran nehezen elviselhető bűz terjengett.

A kedvezőtlen körülmények ellenére az iskolában magas színvonalú oktatás folyt - az ekkor itt dolgozó tanárok közül többen egyetemen is oktattak, Dávid Lajost és Lukinich Imrét később a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották, Bán Aladár a Magyar Néprajzi Társaság főtitkára volt, Szilasi Vilmos pedig, már emigrációban, világhírű filozófiatörténész lett. Az iskola állományába tartozott, bár ténylegesen csak rövid ideig tanított itt Kuncz Aladár, aki Erdélybe visszatérve Fekete kolostor című regényével szerzett hírnevet. Pethő Sándor a Magyar Nemzet alapítója lett a harmincas években, ekkoriban a Révai Lexikon szerkesztői közé tartozott.

A tananyag a maitól sokban eltérő volt: a nyolc osztályban végig tanultak hittant, magyar és latin nyelvet, matematikát, valamint testgyakorlást. Ezek közül kerültek ki a legnagyobb óraszámban tanított tárgyak is: a sorrend latin, magyar, matematika volt. A humán irányultság ellenére a matematikára is nagy gondot fordítottak - el kellett jutniuk a differenciál- és integrálszámításig. A 3. osztálytól tanultak németet és történelmet, az 5. osztálytól görögöt vagy görögpótló tárgyat - ez lehetett például szabadkézi rajz vagy klasszikus szerzők műveinek tanulmányozása magyar fordításban. 1–2.-ban szépírást, az első négy évben geometriát, 7–8.-ban fizikát, 4–6.-ban földrajzot, természetrajzot, illetve biológiát.

A hitoktatást valamennyi felekezetű tanuló számára biztosították, a római katolikus és az izraelita diákoknak az iskola épületében, a többieknek iskolán kívül. Az osztályok a mainál nagyobb létszámúak voltak - gyakran 40-nél is többen jártak egy osztályba, a maximális osztálylétszám pedig elérte az 55-öt. A tanulás nem volt ingyenes: az első világháború előtt az éves tandíj 72 korona, ezen kívül 17 korona beíratási díjat is kellett fizetni.

A diákok a Külső-Ferencvárosból, illetve a környező, ekkor még önálló településekről - Soroksárról, Pestszenterzsébetről, Csepelről stb. jártak be többnyire. A tanulók társadalmi összetétele az évek során nem sokat változott: általában a szegényebb rétegekből kerültek ki. Többségük apja kisiparos, kiskereskedő vagy tisztviselő volt, értelmiségi családból már kevesebben származtak, de akadt néhány őstermelő is a szülők között. A Mester utcai osztályokról külön adatok nincsenek, de az anyaiskolával együtt 1916-ban 467 római katolikus, 396 izraelita, 54 református, 41 evangélikus, 8 görög katolikus, 5 görög keleti, és 1-1 unitárius, illetve baptista tanulót tartottak nyílván. A sikeresen érettségizők közül szinte mindenki továbbtanult, a legtöbben jogi és orvosi pályára mentek a világháború éveiig.

Először 1916-ban érettségiztek a Fáy jogelődjének diákjai: a párhuzamos VIII. C osztálynak év elején 25 tanulója volt, ebből 17-en érettségiztek. A háború miatt hatan tanulmányaik befejezte előtt hadba vonultak, nyolcan hadi, a többiek rendes érettségit tettek. Hadi érettségit tett: Bárdos Tibor, Dancz Sándor, Klíma Lajos, Klein Gergely, Liedenforst István, Molnár Ferenc, Neumann Andor, Weisz Sándor. Rendes érettségit tett: Bihari Emil, Georgevits János, Kohányi Károly, Krausz Adolf, Lovinger Miklós, Lindauer János, Öszterreicher László, Suda Jeno, Szálkai Géza. Ők tehát az elsők, azóta napjainkig már több mint 11 ezren érettségiztek a különböző iskolatípusokban a Fáyban és jogelődjében.

Az iskolai élet nemcsak tanulásból állt már akkor sem: 1916-tól működött az Önképzőkör, 1917-től pedig a katolikus tanulókat tömörítő Mária Kongregáció. A vállalkozó szellemű nyolcadikosok még a színjátszásba is belekóstolhattak: legnagyobb sikerüket egy Plautus vígjátékkal aratták, és a darabot latinul adták elő! Minden évben megünnepelték március 15-ét, valamint az uralkodócsaládhoz fűződő neves napokat: Ferenc József születés- és névnapját, Erzsébet királynő emléknapját. Ferenc József halálakor természetesen gyásznapot tartottak, hogy azután annál jobban örvendezhessenek az új, és utolsó király, IV. Károly megkoronázásakor.

Haszler Károly igazgató

A világháború már az első évben befolyásolta az intézmény működését: az 1914–15-ös tanév egy hónappal később kezdődött a Mester utcai épületben, mivel oda katonákat szállásoltak el. Ezalatt csak délelőtt és délután megosztva, csökkentett óraszámban lehetett tanítani, a közeli barakképületben. Romlott az iskolai fegyelem is: a diákok közül sokan a környékbeli bandákhoz csapódtak, számos korábbi jó vagy közepes tanuló megbukott. Az 1917–1918-as tanévben négy hétig tartott a szénszünet, és csak délelőtt tanítottak.

A tanárok közül többen harcoltak a fronton, közülük Huszák József 1916-ban Oroszországban hősi halált halt. Emlékét már a következő évben a Huszák József Alapítvány őrizte, amelyet 300 korona alaptőkével, adományokból hoztak létre, és a szegény diákokat segítette. A Mester utcában érettségizettek közül 87-en teljesítettek katonai szolgálatot, hárman, Frankl Imre, Molnár Ferenc és Pláner Ernő elestek.

Akadt olyan tanár is - Vayer Lajos - aki békésebb, de a háborúval szintén összefüggő szolgálatot vállalt: tagja volt a postai levelezést ellenőrző bizottságnak, vagyis cenzori munkát végzett.

A háborús években a diákok 270 ezer korona hadikölcsönt jegyeztek, és gyűjtést rendeztek a hasznosítható anyagokból, például vasból. A tanítás egyébként - bár a frontszolgálatra vezényelt tanárok pótlására sok volt a helyettesítés - a megszokott tananyaggal folyt. A háború közelségét csak a rendszeresen megtartott menetgyakorlatok jelezték, mivel lőgyakorlatot megfelelő helyiség hiányában nem tartottak. 1916-ban, miután Románia belépett a háborúba, megjelentek az erdélyi menekültek. 3 tanár és 69 diák tartozott közéjük.

1918. november 5-én meghalt az iskola első igazgatója, Fodor Gyula dr. Ezután egy évig nem volt igazgatója a gimnáziumnak - ez az "interregnum" a viharos történelmi eseményekkel, elsősorban a Tanácsköztársasággal függött össze. A Tanácsköztársaság négy hónapig befolyásolta az iskola életét, de ezalatt gyökeres változásokat hozott. Az iskola élére direktóriumot állítottak, eltörölték az osztályzást, a folyosókat pedig Marx és más kommunista hősök képei díszítették. A politika minden korábbinál közvetlenebbül volt jelen: az osztályokat agitátorok járták, akik megpróbálták átnevelni az addig egészen más eszmékhez szokott ifjakat. Minden osztályban osztálybizalmit választottak, akinek a proletár öntudatot kellett megtestesítenie. Arról nincs adat, hogy elbocsátottak-e valakit ezekben a hónapokban a tanárok közül, de néhány diák szimbolikusan - fehér rózsát viselve - fejezte ki egyet nem értését.

A Tanácsköztársaság bukása után 1919. novemberétől 1924-ig Korpás Ferenc volt az iskola igazgatója. A VIII. kerületből helyezték át. Tagja volt a kormánypárt, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja kerületi választmányának. Ő a normális - vagyis az 1918-ig megszokott - működés helyreállítását tekintette feladatának. Ahogyan az 1928-as értesítőben Koczab Frigyes a kor frazeológiáját használva megfogalmazta: "avatott kézzel igyekezett eltüntetni a lélekmérgezés pokoli munkájának még megmaradt nyomait." A budapesti tankerület élére is új főigazgató került ekkor: húsz évig, 1939-ig az irodalomtörténész Pintér Jenő irányította.

Az iskola továbbfejlődését 1919 után a saját épület hiánya akadályozta. Korábban a háborús viszonyok, 1919 után pedig a pénzhiány tette lehetetlenné új iskolaépület létrehozását. Bár lett volna igény párhuzamos osztályok megindítására, a bérelt épületekben ez nem volt lehetséges. Ezért 1919-ben Pestszenterzsébeten fiókiskola nyílt, amelyet egy évig a IX. kerületi gimnáziummal együtt igazgattak. Így az intézmény, amely nemrég még maga is fiókiskola volt, most saját "fiókát" kapott. A pesterzsébeti iskola már 1920-tól önállósult. A méltatlan körülmények elriasztották a gazdagabb szülőket attól, hogy a Mester utcába járassák gyermekeiket. A Mester utca 65-ben kaptak helyet továbbra is - 1928-ig - az I.A, I.B, a VII. és a VIII. osztályok, valamint az igazgatói iroda, a rajzterem és a szertárhelyiségek. A II-VI. osztályok, egy tanári szoba és egy szertár pedig a Haller utca és Ernő utca sarkán lévő egyik fabarakkban voltak. A két épületet egy poros vásártér választotta el. A közeli piac kofáinak zsivaja behallatszott az órákra, nagyban lerontva az iskolai nevelés hatékonyságát, hiszen a piacosok klasszikus latin helyett kortárs magyar vulgáris kifejezéseket használtak inkább.

Azért a munka mégsem volt eredménytelen: az iskola 1923–24-ben harmadik lett a budapesti tanulmányi versenyen, megelőzve jó néhány sokkal kedvezőbb helyzetben lévő gimnáziumot. Az új épület elhelyezésére többféle elképzelés született: 1921-ben Korpás Ferenc iskolaigazgató a Köztelek utca és az Üllői út sarkán lévő régi dohánygyári épület megvásárlását és átalakítását javasolta, de a pénzügyi kormányzat nem adta át a tulajdonában lévő ingatlant. 1921-ben Usetty Ferenc parlamenti képviselő az iskola számára megszerezte a Mester-Márton és a Szvetenay utca határolta 1100 négyszögöles telket. Itt épült fel 1922–1928 között az iskola mai otthona Fábián Gáspár és Lechner Lóránd tervei alapján. A munka elhúzódását a súlyos infláció, a korona elértéktelenedése is akadályozta, így 1924-ig csak a tornacsarnok készülhetett el.

Kisgimnazisták 1924

1919 után újjászerveződött az iskolai Önképzőkör, amely elsősorban irodalmi témákat vitatott meg, de foglalkozott az új művészettel, a filmmel is. 1919-ben alakult a később majd országos hírű Lóczy Lajos Cserkészcsapat, Hermann Győző dr. vezetésével. A cserkészetnek a kerületben már volt hagyománya: az ország első cserkészcsapata is a Ferencvárosban jött létre. Az iskola cserkészcsapata főleg fúvószenekara miatt vívott ki nagy elismerést - nemcsak Magyarországon, hanem a koppenhágai Jamboree-n is 1924-ben, ahol ők szolgáltatták a zenét. 1922-től működött az Ifjúsági Segítő Egyesület, amelynek a háború utáni ínséges időkben igen sok dolga akadt. Elsősorban tankönyvsegélyt adtak a szegény tanulóknak. A kerület lakói évi 6–800 koronával (később az infláció miatt sokkal többel) támogatták az egyesületet.

A történelem fordulópontjai ezekben az években is nyomot hagytak az iskola életén. Horthy Miklós bevonulásakor az iskola diákjai is jelen voltak, Trianon következtében pedig három menekült tanárt helyeztek ide: Gazdag Lajos Szatmárból, Győri János Trencsényből, Kováts Gyula pedig Brassóból érkezett.

Hatodikosok 1929-ből

1921. szeptember 1-jén az iskola felvette Fáy András nevét, ettől kezdve 1924-ig Magyar Királyi Állami Fáy András Főgimnáziumnak hívták. Fáy Andrásra azért is eshetett a választás, mert kötődött a Ferencvároshoz: birtoka volt itt, ahol szívesen tartózkodott. De "a nemzet napszámosában" elsősorban követendő erkölcsi példát láttak. A névválasztást mindenekelőtt Fáy András azon jeligéjével indokolták, ami szerint: "minden törekvésünk használni a hazának."

Az aranykor és a háború évei (1924-1945)

Ferencváros a két világháború között és a második világháborúban

Az első világháború utáni években nehéz idők jártak Ferencvárosra is. Sok volt a háborús menekült, akiket csak nehezen vagy egyáltalán nem tudtak lakáshoz juttatni. A munkanélküliség és a rendkívül magas infláció miatt (az értékálló pengő csak 1926-tól váltotta fel a teljesen hasznavehetetlenné vált koronát) sokan elszegényedtek. Ugyanakkor folytatódott a vidéki lakosság feláramlása is. Ezek hatására a kerületben több nyomortelep alakult ki, amelyek közül a leghírhedtebb az egészen az 1950-es évekig fennálló Mária Valéria telep volt. A Zita telepet ugyanakkor már 1936-ban, a kiserdei viskókat 1941-ben lebontották. Egy másik hírhedt, és még ma is álló telep létesült a két világháború között, a Dzsumbuj, hivatalos nevén Darányi telep (1936). Az itteni szükséglakások a Gubacsi út–Illatos út sarkán épültek. Ez a lakónegyed a szociológusok kedvenc vadászterületeihez tartozik évtizedek óta. Már a háború alatt "korszerűsítették" a Mária Valéria telepet is, de ez csak néhány tucat ház lebontását jelentette. Pótlásukra 470 lakást adtak át 1941–42-ben az Aszódi út - Füleki út sarkán. Nem véletlen, hogy Róbert bácsi ingyenkonyhája a Kálvin tér sarkán üzemelt 1926 után.

A lakosság száma a két világháború között is folyamatosan, bár a dualizmus éveihez képest kisebb ütemben növekedett. Miközben Budapest lakossága már 1930-ban meghaladta az egymilliót, Ferencváros népessége 1941-ben lépte át a százezres határt (109 ezer lakos). A legfontosabb infrastrukturális beruházás a Horthy Miklós (1945-től Petőfi) híd átadása volt 1937-ben. A Boráros térnél már régóta tervezték a hidat, de addig a pénzhiány miatt mindig elmaradt.

Folytatódott az iparosítás is, de az élelmiszeripar (Stühmer Csokoládégyár) mellett inkább a textiliparra koncentráltak (pl. Mechanikai Szövőgyár 1925). A Trianon utáni beszűkült piac több malmot is feleslegessé tett, ezért bezárták a Pesti Molnárok és Sütők Malmát, amely pedig már 1868 óta üzemelt.

A kerület középiskolái 1942-ben a Kinizsi utcai Református Gimnáziummal gyarapodtak. (Ennek modern óvóhelyein folyik majd a tanítás a Fáy diákjai számára is 1944 tavaszán. )

Több felekezet is új templomnak örülhetett: 1920-tól a Páva utcai zsinagóga, 1931-től a Vágóhíd utcai Szent Cirill és Method templom (a bolgárkertészeknek), 1936-tól pedig a Bakáts téri templom várta a hívőket.

A kis létszámú illegális Kommunista Párt híveit viszont nagy veszteség érte: 1925-ben a Közraktár utcában vették őrizetbe Rákosi Mátyást és Vas Zoltánt.

A második világháború utolsó két éve rendkívül súlyos károkat okozott: a kerület ipari üzemei, vasútvonalai az angol-amerikai bombázók első számú célpontjai közé tartoztak. Csak az 1944. április 3-ai támadáskor, amikor lerombolták a Ferencvárosi pályaudvart, 440 ember halt meg. De ez még csak a megpróbáltatások kezdete volt: következett a nyilas uralom és az ostrom. Előbb a Déli vasúti hidat, majd a Ferenc József hidat is felrobbantották (ez utóbbit már januárban). Ferencvárosban 500 ház teljesen elpusztult, 5000 ház pedig megsérült. Az ostrom közben meghaltak, és az elhurcoltak pontos száma nem ismert. 1945-ben az első világháború utáninál is súlyosabb helyzetben kezdődött meg az élet újjászervezése.

2. A középiskolai oktatás a Horthy-korszakban

A Horthy-korszak két meghatározó kultúrpolitikusa a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumot 1922-1931-ig irányító Klebelsberg Kunó gróf, majd 1932–1942-ig Hóman Bálint volt. A középiskolákkal kapcsolatos elképzeléseik eltértek egymástól, mindketten elvetették azonban az 1918-1919-es radikális reformkísérleteket, amelyeket részben megvalósíthatatlannak, részben pedig ideológiailag elfogadhatatlannak tartottak.

1924-ben lépett érvénybe az új középiskolai törvény (XI. tc.), amelynek részleteit Korniss Gyula államtitkár dolgozta ki. A középiskoláknak ettől kezdve három típusa volt: a reáliskola megmaradt korábbi formájában, vagyis a klasszikus nyelvek helyett németet és franciát (esetleg angolt vagy olaszt) oktattak. A gimnáziumokat reálgimnáziumokra és humán gimnáziumokra bontották szét. A reálgimnáziumokban nem tanítottak ógörögöt, helyette a latin és a modern nyugati nyelvek kerültek előtérbe. A humán gimnáziumok latin, ógörög és történelmi tanulmányokra koncentráltak, és a széles körű klasszikus ismeretanyag átadása lett a feladatuk. A lányok számára a fiúgimnáziumoknak megfelelő leánygimnáziumok, és a reáliskoláknak megfelelő leánylíceumok álltak rendelkezésre.

Fontos változás volt az is, hogy mind az öt iskolatípusból át lehetett menni a másikba, vagyis megvalósult a középiskolák közötti átjárhatóság. Ha valaki gyengébb tanulónak bizonyult, 14 éves korától átmehetett valamelyik szakoktatási intézménybe is. Valamennyi középiskolai érettségi jogosított a felsőfokú tanulmányokra.

Hóman Bálint, aki történészből lett miniszter, és nem Bethlen, hanem Gömbös Gyula köréhez tartozott, 1934-ben gyökeres változtatásokat vezetett be. Célja az egységes középiskola megteremtése volt, ugyanis elsősorban a kisvárosi és falusi diákok a valóságban nem választhattak a különböző iskolatípusok között, így túl hamar specializálódni kényszerültek.

A latin és a német kötelező idegen nyelv maradt, de ötödiktől latin helyett a reáltárgyak óraszámát is növelhették. A harmadik idegen nyelvet a fenntartó határozta meg (görög, francia, angol vagy olasz). Hóman 1938-ban létrehozta a négyosztályos líceumokat és gazdasági középiskolákat, amelyek a mai szakközépiskoláknak feleltek meg. Ide 14 évesen, a polgári vagy a gimnázium első négy osztályának elvégzése után lehetett jelentkezni, és ezek az iskolák a gimnáziumnál gyakorlatibb képzést nyújtottak. Általában csak egy idegen nyelvet oktattak, és az itt megszerzett érettségi csak korlátozottan jogosított felsőfokú tanulmányokra.

A Horthy-korszakban az oktatásügy stratégiai ágazatnak számított, a húszas években az állami költségvetés átlagosan 10%-át, a harmincas években 12%-át fordították erre a célra. Az 1929–1933-as világgazdasági válság miatt reálértékben még így is 15–30%-kal csökkentek a kiadások, bár a többi ágazatnál kisebb mértékben.

A magyar középiskolai oktatás továbbra is nyugat-európai színvonalú maradt. A diákok száma 34%-kal nőtt, gyorsabban, mint az első világháború előtti években. A korszak végén a népesség 6%-a rendelkezett érettségivel, valamivel kevesebben, mint Németországban, de többen mint Franciaországban. Az egy tanárra jutó diáklétszám valamelyest nőtt, 17-ről 20-ra. A középiskolai oktatást a hivatalos konzervatív ideológia hatotta át. Klebelsberg Kúnó fogalmazta meg a kultúrfölény elméletét, amely szerint a területi revíziót csak magasan képzett elit kinevelésével, és a szomszédos országokénál műveltebb népességgel lehet elérni. "A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá" - fogalmazott.

3. Az iskola aranykora és a háborús évek (1924–1945)

A húszas évek közepétől az újabb háború kitöréséig a nyugalom évtizedei következtek a Fáy életében. Sokan aranykornak látták ezt az időszakot, a háború és a forradalmak, majd a nélkülözés megpróbáltatásain már túljutott intézményben. Az iskola krónikáját az évente megjelenő Értesítők (Évkönyvek) alapján könnyen összeállíthatjuk: ezek szinte minden fontos eseményről tudósítottak, és tartalmaztak egy részletes statisztikai kimutatást.

Az állandó rovatok a következők voltak: Megemlékezések az iskola elhunyt, vagy nyugalomba vonult tanárairól, Iskolánk múltja, Az iskolai év lefolyása, A tanári testület működési köre, Tananyag, Tankönyvek, Ifjúsági egyesületek, Érdemjegyek, Érettségi vizsgálatok és végül: Tájékoztató a következő tanévről.

Trombitás cserkész

Bár az új épületbe csak 1928-ban költözhettek be, a tanítás színvonala egyenletesen magas maradt mindvégig. Az angol mintára, négy csarnokból álló új épület, ami azóta is otthont ad az iskolának 1928 szeptember 1-től fogadta a diákokat, bár a belső munkálatokat csak októberre fejezték be. Nagy ünnepséget nem rendeztek, de Klebelsberg Kunó miniszter és Korniss Gyula államtitkár személyesen kereste fel az iskolát, és több órát meglátogattak. Meghívták azokat is, akiknek sokat köszönhetett az iskola - így az új épületnek a telket megszerző Usetty Ferenc volt nemzetgyűlési képviselőt.

Az új épület az akkori viszonyoknak megfelelve korszerű, bár már a második évtől szűknek bizonyult, hiszen a 12 tanteremben 13 osztályt kellett elhelyezni. Emiatt a hittantermet rendes tanteremmé alakították, a hittanórákat pedig a könyvtárban tartották.

1924 két szempontból is szakaszhatár az iskola életében: Korpás Ferenc halála után Haszler Károly lett az új igazgató, és ettől kezdve Magyar Királyi Állami Fáy András Reálgimnázium volt az intézmény teljes neve. A második világháború végéig Haszler Károly igazgatói működése tartott a legtovább: 1924–1936-ig. Őt Kovács Géza dr. követte (1937), majd Róder Pál (1937–1938), Sallay Géza dr. (1938–1941), végül Várady Zoltán dr. 1941–46-ig. A sok igazgatóváltást az egymás után bekövetkező halálesetek okozták. A húszas évek közepétől a világháborúig tartó korszakban stabilabbá vált a tanári testület, a szokásos személyi változások történtek csak meg, áthelyezés és nyugdíjazás miatt. Néhányan, például Varannai István vagy Balás István tanév közben haltak meg. A leghosszabb időt Póka Gyula töltötte a gimnáziumban, harminc évet 1912–42-ig. Ennek a korszaknak legnevezetesebb tanárai Bodor Aladár, Éry Emil, Gyergyai Dezső, Janson Vilmos, Koczab Frigyes, Nagy István és Udvarhelyi (Uhlitz) Ágoston voltak. Az újabb háború aztán ismét megbolygatta a nevelők sorait.

Sallay Géza igazgató

A kisebb módosításokkal 1890 óta érvényes tantervet 1924-ben új váltotta fel, amit felmenő rendszerben vezettek be: nagyobb hangsúlyt kaptak az ún. nemzeti tantárgyak - a történelem, a földrajz -, természetrajz, illetve a modern nyelvek, melyek közül eleinte a franciát, később az olaszt is tanulhatták az 5. évtől. Új tárgyként megjelent az egészségtan.

A legnagyobb óraszámban a modern európai nyelvek tanítását is megalapozó latint tanulták, ezt követte a magyar nyelv és irodalom, illetve a német és a mennyiségtan (matematika). Ötödiktől tanultak egy második idegen nyelvet, szintén magas, heti 5 órás tárgyként. Az előbb már említett három tárgyon kívül továbbra is végig, nyolc évig tartott a hittan és a testnevelés oktatása. A heti óraszám 25–30 között változott. A rendes tárgyak mellett a diákok rendkívüli tárgyak közül is választhattak: ilyen volt a vívás, a gyorsírás, hegedű, természetrajzi, illetve fizikai gyakorlatok. Legtöbben a fizikai és természetrajzi gyakorlatokat, legkevesebben a hegedűt választották.

A legsikeresebb a gyorsírás tanítása volt: a Fáy ebben országosan élen járt, amit a csapat 1929-es második, Gergely István és Weisz Tibor 1928-as 1. helye bizonyít. Ezek a kiemelkedő eredmények mindenekelőtt Hajba Károlynak és Csekély Aladárnak köszönhetők, akik az Országos Gyorsíró Egyesületnek is vezetőségi tagjai voltak.

A természettudományos és humán tárgyakat egyaránt magas szinten oktatták. A matematika és fizika tananyaga nagyjából a maival egyezett meg, bár természetesen atomfizikát még nem tanultak, csillagászatot ugyanakkor igen. Szerepeltek a matematika tananyagában az olyan gyakorlatban hasznosítható ismeretek is, mint például a váltók leszámítolása. A matematikát végig tanították, első évben 6, később többnyire heti 4, majd nyolcadikban már csak heti 2 órában. Magyarból csak az utolsó két évben tanítottak irodalomtörténetet - Zrínyitől Adyig eljutva. A korábbi évfolyamokon alapozás folyt - eleinte még meseszerű, majd mind komolyabb olvasmányok feldolgozása. A legrészletesebben a reformkort tanulták. A Nyugat akkor kortárs többi szerzőjével (Adyt kivéve) nem foglalkoztak. (Az Önképzőkörben azonban igen!) A világirodalom csaknem teljesen hiányzott, viszont részletesen tanulták a műfajokat. A mainál több volt a kívülről megtanulandó memoriter, többnyire vers. (Néhány volt diákkal találkozva meggyőződhettem róla, hogy az akkor tanult verseket még ma is tudják, 60 év elteltével?)

Sátorverés 1930-as években

Történelemmel hat évig, harmadiktól kezdve foglalkoztak. A maitól eltérően az egyes évfolyamokon csak magyar, vagy csak az egyetemes történelem került szóba. Nyolcadikban rendszerező módon áttekintették a teljes magyar históriát.

1934-től, a Hóman-féle iskolareform keretében megint változott az iskola neve: Magyar Királyi Állami Fáy András Gimnázium lett, de a felsőbb évfolyamok még reálgimnáziumként működtek egészen 1942-ig. A földrajz tananyagába bevonták a néprajzot is, és a francia mellett megjelent az olasz nyelv 5. osztálytól. (Ez összefüggött a Mussolinivel fenntartott szövetségesi viszonnyal is.) A rendkívüli tárgyak közé bekerült a német, olasz és a francia társalgási gyakorlat. Igyekeztek az akkor legkorszerűbb tanítási módszereket alkalmazni: oktatófilmeket, diákat mutattak be, élő nyelvi hangfelvételeket hallgattak pl. franciából. Megkezdődött 1933-tól a természetrajzi munkáltató tanítás is, amelynek során a diákok a különböző anyagok tulajdonságairól a kísérletek során már a gyakorlatban is meggyőződhettek. A jól felszerelt szertárak között 1940-ben már külön vegytani, fizikai, földrajzi, torna, valamint rajz és zeneszertár szerepelt.

A tanítás színvonalát a budapesti tankerület vezetője, Pintér Jenő csaknem minden évben személyesen is ellenőrizte, és óralátogatásai után tanári értekezleteken számolt be tapasztalatairól. A szakfelügyelők szintén rendszeresen megjelentek az iskolában, illetve a mindenkori igazgatók is megtekintették kollégáik néhány óráját.

A követelmények magasak voltak, ezért végig jelentős volt a lemorzsolódás és a bukások száma. A legnehezebb tantárgynak a latin, a matematika, a német és a magyar nyelv bizonyult. Alig volt bukás hittanból, földrajz-néprajzból, és viszonylag kevesen buktak történelemből is. 1940-ben a két párhuzamos osztályból érettségire jelentkező 94 tanuló közül 11 megbukott - viszont 16-an kitüntetéssel vagy jelesen vizsgáztak. Bezsák Miklós VIII. osztályos tanuló pedig történelemből országos első helyezést ért el 1929-ben.

A jó tanuló felelne

A diákok magatartásával ugyan gyakran akadtak gondok, de a legsúlyosabb fegyelmi büntetést, vagyis a kicsapást csak néhányszor alkalmazták. Többnyire lopott a delikvens, akit ilyen módon távolítottak el. A korábbi évekhez hasonlóan tovább tevékenykedtek a környéken a fiatalokból álló bandák, és a Fáy diákjai közül is akadtak csatlakozók. A fegyelem megszilárdítása érdekében már Korpás Ferenc bevezette azt a szokást, hogy minden nap az igazgatónak jelentették az osztályfelelősök a náluk történt fontosabb eseményeket. Az esetleges rongálásokért az egész osztály felelős volt. Nemcsak a maihoz hasonló - vagyis osztályonkénti - hanem összevont szülői értekezleteket is tartottak, ahol vagy az igazgató, vagy valamelyik szaktanár tartott előadást, mintegy pedagógiai továbbképzésben részesítve így a szülőket. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy alig volt igazolatlan óra: 1940-ben például összesen 77, a 13-ból 6 osztályban pedig egyetlen egy sem.

Csak csendben, csak halkan

A tanulólétszám az 1924–25-ös tanévtől 1930–31-ig folyamatosan emelkedett, 339-ról 670-re. Ez viszont azzal a hátrányos következménnyel járt, hogy az iskola "túlnépesedett", szinte elviselhetetlenné vált a zsúfoltság. Az alsóbb évfolyamokon ezért 2, sőt elsőben 3 párhuzamos osztály indult. A harmincas évek elején átmenetileg csökkent a létszám - valószínűleg a világgazdasági válság miatt - majd rövid ideig tartó növekedés után 1939–40-re ismét jelentősen, 515-re csökkent, aztán a háborús években 500 körül stabilizálódott.

A tanulók társadalmi összetételét vizsgálva látható, hogy többségében továbbra sem az elit gyermekei jártak a gimnáziumba, hanem a közép- és alsóbb rétegek képviselői. A kisiparosok és kiskereskedők mellett érzékelhetően nőtt egyrészt a hivatalnokoknak, másrészt az állami alkalmazottaknak (postás, vasutas) aránya a szülök között. Míg korábban jelentéktelen volt, a két világháború között számottevővé vált a csendőr, rendőr és katonatiszt apák száma.

A felekezeti megoszlásban lényeges változás, hogy fokozatosan csökkent az izraelita tanulók aránya, míg 1916-ban megközelítette a 30%-ot, 1940-re 13% lett. A reformátusok mellett háttérbe szorultak az evangélikusok - alig 3–4%- ra csökkent arányuk, míg a reformátusok 10% körül képviseltették magukat a tanulóifjúság körében.

Egyedül az 1926/27-es tanévben érte el az evangélikusok száma a reformátusokét, az összes többi tanévben alatta maradt. Hóman Bálint vezette be azt a módosítást, hogy a tanulók vallását az osztálynévsorban külön is fel kellett tüntetni. A döntő többséget, mint korábban is, a római katolikus tanulók adták, közel kétharmados, és lassan növekvő aránnyal. A harmincas évek végétől egyre erősödő antiszemitizmus és a zsidótörvények az izraelita vallás tanítását nem befolyásolták, az 1944-ig folyt az iskolában.

1938-tól viszont már törvényben is korlátozták az izraelita tanulók középiskolai felvételét. A korábbi években a csökkenés azzal is összefügghetett, hogy az iskola önállósulásával egyre tágabb környékről jártak be a tanulók, és a fővárost övező településeken más volt a felekezeti összetétel. Az 1942/43-as tanévben már több volt a református, mint az izraelita tanuló, addig mindig az izraelita diákoké volt a második legnépesebb csoport.

Az Aero-kör kiállítása

Csaknem mindenki magyar anyanyelvűnek vallotta magát, általában 3–4 német anyanyelvű akadt. A tanulók nemzetiségére (illetve esetenként születési helyére) a másodikként beszélt nyelvből következtethetünk. 1940-ben németül is beszélt 31, románul 6, olaszul és szerb-horvátul 3-3, franciául és angolul 2, szlovákul is 1 diák.

A tanulók több mint 20%-a volt bejáró 1940-ben (ez az arány az egész korszakra jellemző). A legtöbben Csepelről, Kispestről, Dunaharasztiról és Pestszenterzsébetről jártak be. Ebben a közlekedési hálózat is szerepet játszott: ezek az akkor még önálló települések vagy villamos, vagy HÉV vonallal voltak elérhetők, a távolabbi falvak és városok legfeljebb vonattal. A szülők lakóhelyét vizsgálva jóval nagyobb a szóródás: az akkori 24 magyar vármegye közül 14-ben laktak legalább egy tanuló szülei (1940-ben), sőt a legtöbb évben még külföldi - főleg erdélyi lakos - is akadt kuriózumként. Ezekből az adatokból viszont kitűnik, hogy sok diák nem a szüleivel, hanem valamelyik rokonával élt.

1930-ban a tanulók 70%-a fizetett teljes tandíjat, 8% volt tandíjmentes, a többiek kedvezményekben részesültek. Az időközben meghozott szociális intézkedéseknek tudható be valószínűleg az, hogy 1940-ben már csak a tanulók 5%-a volt tandíjmentes, de a különféle kedvezmények köre is bővült (négy fokozat volt a korábbi kettő helyett.) Az éves tandíj egyébként 100 pengő volt csaknem a háború végéig, az új pénz 1926-os bevezetésétől kezdve. A tandíjat egy összegben az év elején, vagy öt részletben lehetett fizetni.

A politika a korábbinál jobban befolyásolta az oktatást, és ez a tananyagban, az ünnepségek lebonyolításában, illetve az iskolán kívüli programokban is érezhető volt. Horthy Miklós körül, aki kormányzóként a király helyett, bár szűkebb jogkörrel állt az állam élén, egyre nagyobb kultuszt alakítottak ki, amely mindinkább a volt uralkodóéra, Ferenc Józsefére emlékeztetett.

Ahogyan régen Ferenc nap, úgy ebben az időben Miklós napja is ünnepi megemlékezést érdemelt az iskolában. Budapestre bevonulásának tizenötödik, illetve kormányzóvá választásának huszadik évfordulóját országosan megünnepelték. Az oktatást áthatotta a revíziós szellem, és ez az évkönyvekből is nyomon követhető. Különösen a március 15-ei és az október 6-ai programokra igaz ez. A "Hazafias nevelés, ünnepélyek" - című állandó rovatban például évekig a következő szabvány szöveg volt olvasható: "A tanári kar minden alkalmat felhasznált, hogy rámutasson az idegen járomban sínylődő testvéreink szenvedéseire, a trianoni határok tarthatatlan voltára. Ébren tartotta a tudatot, hogy nyomorúságos helyzetünk oka az ország feldarabolása és hogy az igazság követeli Nagy-Magyarország feltámasztását."

A revízió azonban nem pusztán a kormánypolitika célja volt: az akkori magyar társadalom elsöprő többsége is igényelte, így az ilyen és ehhez hasonló szövegek közhangulatot, illetve a tanárok őszinte meggyőződését is kifejezték.

A diákok minden év szeptember 4-én tisztelegtek a nemzeti zászló előtt, és az összes tanítási óra elején és végén elmondták a Magyar Hiszekegy-et. A tantárgyi struktúra átalakítása is ebbe az irányba mutatott: a földrajz-néprajz órákon például részletesen tanulták a történelmi Magyarország tájait és etnográfiáját, de még a látszólag ideológiamentes természettudományos tárgyak is felhasználhatóak voltak propaganda célokra. Az 1930-as írásbeli érettségi egyik mennyiségtan feladata például így hangzott: "Milyen magasra kellene a repülőgépnek emelkednie, hogy a Föld felületének akkora részét lehessen róla látni, mint Magyarország területe (283870 km²)

A hazafias lelkesedés az 1938–39-es tanévben érte el csúcspontját, az Eucharhisztikus Kongresszus, az első bécsi döntés, és vele a Felvidék visszaszerzésének, majd tavasszal Kárpátalja elfoglalásának tanéve volt ez, az utolsó békés év 1946-ig. Ez az az év, amikor az Évkönyv Udvarhelyi Ágoston cikkével (A magyar feltámadás felé...) kezdődik. A hangulatot jól tükrözik az ekkor kihirdetett önképzőköri feladatok is. Magyarból: "A magyar irredenta költészet áttekintése." Történelemből: "A felszabadult magyar városok szerepe a történelemben." Földrajzból: "Az elszakított magyarság sorsa és önvédelmi harca." Művészettörténetből: "Milyen művészeti kincseket várunk vissza?" Csak a mennyiségtani és az idegen nyelvi pályamunkák címei nem tükrözték az aktuális politikai helyzetet. A természetrajzi pályamunka címe ("A légvédelem honi szervezete és ennek nemzetvédelmi jelentősége") viszont már a fenyegető jövőt vetítette előre...

Nemcsak a nemzeti, hanem az iskolai hagyományok is előtérbe kerültek ezekben az években. 1925-ben az iskola saját zászlót kapott. 1927. május 29-től működött a Fáy öregdiákjainak szövetsége. 1929-ben avatták fel az iskola hősi halottainak (Huszák József, Frankel Imre, Molnár Ferenc és Pláner Ernő) emléktábláját az első emeleti folyosón.

Az iskola életében a különböző ifjúsági egyesületek rendkívül nagy szerepet játszottak, amelyek a tanórán kívüli elfoglaltságok megszervezésén túl a tehetséges tanulók felkarolását is elvégezték. Iskolán kívüli egyesületekhez ugyanakkor a diákok nem csatlakozhattak. Az Önképzőkör számos szakosztállyal rendelkezett, és egyre szélesítette tevékenységét a húszas-harmincas években. Élén vezető tanár és felsőéves diákokból álló népes tisztikar: elnök, társelnök, főjegyző, és két ellenőr állt. Az Önképzőkör szervezte a rendes és alkalmi ünnepségeket (például 1943-ben Mátyás király születésének ötszázadik évfordulója tiszteletére). Feladatukhoz tartozott minden év november 1-jén Fáy András, Garay János, Obernyik Károly és Nagy Ignác sírjának megkoszorúzása. Ugyanakkor a tagok nem csupán a múlttal foglalkoztak, hanem az aktuális politikai eseményeket is megbeszélték: 1939-ben a finn-szovjet téli háború volt az egyik ülés témája.

Sítúrán az erdélyi havasokban 1940-es évek elején

Évente 10–12 ülést tartottak, változatos programmal. A hangsúly a vers- és prózamondáson, valamint a zenén volt: így 1939–40-ben összesen 11 beszéd, 10 felolvasás, 10 szavalat, 9 vers, 2 novella, 4 énekkari, 2 kamara- és szalonzenekari szám, 2 énekes-kettős és 20 hanglemez meghallgatására került sor. 1940-ben saját énekkart, kamara- és szalonzenekart hoztak létre, amely hasonlóan sikeresen szerepelt, mint a cserkészek már régóta működő fúvószenekara.

Minden évben megrendezték az iskolai szavalóversenyt, amelyeken, akárcsak ma, előfordult, hogy egy-egy diák saját költeményével lépett fel. Minden tantárgyból kitűztek éves pályázatokat, bár ezek olykor sikertelennek bizonyultak, mert senki sem indult, vagy hiányzott a megfelelő színvonalú munka. Magyarból, természetrajzból, földrajzból és művészettörténetből otthon dolgozták ki a feladatokat, míg a többi tárgyból: matematikából, latinból, németből, olaszból vagy franciából zárthelyi dolgozatot írtak a jelentkezők. A győztesek 10–15 pengőt és könyvjutalmat kaptak.

A szakosztályok közül országos hírű volt a gyorsíró szakosztály, melynek tagjai számos díjat nyertek. A tantárgyakat összefogó (latin nyelvi, ének, természetrajz - földrajz-kémiai) szakosztályokon kívül fényképező és repülő kör is működött. Ez utóbbi tagjai számos modellt is elkészítettek az elméleti előadások mellett.

A katolikus tanulókat tömörítette a Mária Kongregáció és az 1939-ben újjáalakult Szent Sebestyén Szívtestőr Gárda, amely a cserkészmozgalomhoz hasonló szervezetben és programmal működött a mindenkori hittantanár irányításával.

1922 óta megszakítás nélkül az Ifjúsági Segítő Egyesület látta el a legfontosabb szociális feladatokat az iskolában. Fenntartását adományokból és az öregcserkészek rendszeresen megtartott műsoros estjének jövedelméből fedezték. 1939–40-ben például 1143 pengőt adtak ki segélyekre. A szegény diákok fél- vagy negyedáron juthattak hozzá a tankönyvekhez az egyesület támogatásával. (Ehhez persze az is kellett, hogy ne változzanak évenként a tankönyvek és a tantervek.)

A 18. számú Lóczy Lajos cserkészcsapat volt a gimnázium leghíresebb egyesülete. A húszas–harmincas években vezetői Janson Vilmos, majd Udvarhelyi Ágoston. A cserkészet a diákok romantika- és mozgásigényét egyaránt kielégítette, tagjai átlagosan kéthetente - havonta kirándultak, és minden évben részt vettek a nyári nagytábor rendezvényein (ezek többnyire két hétig tartottak). A csapat őrsökre és rajokra bomlott, az új tagokat az avatás után fogadták be maguk közé. A harmincas évek elejétől megkezdődtek a vízi túrák, általában a Dunán. Az 1933–34-es tanévben a "flotta" már 8 hajóból állt, és ebből hatot maguk a cserkészek építettek. A soroksári Duna mellett épült meg a csónakház, köszönhetően Kiss János asztalosműhelyének és a társadalmi támogatásnak.

Vízicserkészek a Balatonon

A világháború éveiig összesen több ezer kilométert eveztek. 1940 nyarán például a Győr-Rácalmás távolságot evezték végig, a következő nyáron pedig Komáromtól Mohácsig jutottak. A cserkészeket is támogatták anyagilag a szülők közül. A Fáy cserkészeinek küldöttsége külföldi Jamboree-ra is többször eljutott, és főleg a fúvószenekar aratott nagy sikert. (Ekkoriban a gimnázium tanulója volt az a Holéczy Ákos, aki később a magyar jazz egyik legjelentősebb alakja lett.)

1929 nyarán például az angliai Birkenhead-ben került sor a világ cserkészeinek összejövetelére. A tábor befejezése után Rothermere lord vendégeként öt napot tölthettek Londonban is, és a zenekar a város utcáin masírozhatott. (A lord támogatta a magyar revíziós törekvéseket.)

A cserkészet értékrendet is közvetített zöld nyakkendős tagjainak, és gyakran az ott megalapozott barátságok életre szólónak bizonyultak. Különválasztották az I-V. évfolyamos kis- és az idősebb nagycserkészeket. A mozgalom keresztény valláserkölcsre épült, iskolai létszáma az újoncok nélkül 200 körül mozgott. (Akadtak a cserkészek között a baloldallal rokonszenvezők is, Szerdahelyi Sándornak, a szociáldemokrata Népszava egyik szerkesztőjének köszönhetően, aki Udvarhelyi Ágoston barátjaként gyakran részt vett a kirándulásokon, és sokak rokonszenvét megnyerte.) A cserkészmozgalom struktúráját majd 1945 után az úttörőmozgalom és a DISZ, később a KISZ utánozta, persze más ideológiai töltéssel.

1918 után az órán kívüli sporttevékenységet a Kinizsi Sportkör fogta össze. Atlétika, asztalitenisz, labdarúgó, torna, úszó és vívószakosztálya működött ténylegesen. (Néhány évig Sakk-kör is szerveződött a Fáyban, de nem a sportkör keretében.) A labdarúgó edzéseket az FTC pályáján, az úszóedzéseket a Császárban vagy a Nemzeti Sportuszodában , a többi sportágét az iskola tornacsarnokában vagy udvarán tartották. Az udvaron, ahol ma kocsik parkolnak és a kenukat tárolják, ekkor kijelölt futópálya, távolugró hely is volt. Általában a diákok 20–25%-a vett részt valamelyik szakosztály munkájában.

A tanulókat takarékosságra ösztönözte a harmincas évek végén megszervezett Diákkaptár csoport, amelynek tagjai az összegyűjtött hulladékok árából gazdálkodtak Udvarhelyi Ágoston patronálásával. Az országos szervezettel rendelkező Diákkaptár célja a tanulók érdeklődésének felkeltése volt a gazdasági kérdések iránt. Diákbankot is létrehoztak, a Diákkaptár azonban a háború alatt megszűnt.

A második világháború kitörése kezdetben még csak kis mértékben befolyásolta az iskolai életet. A mind militarizáltabb viszonyokat azonban a tanulók is megérezték. 1937-től kötelezővé vált a diákok légoltalmi kiképzése (a könyvtár számára pedig előfizették a Légoltalmi Szemlét). Annak alighanem minden résztvevő örült, hogy Kunfalvi Rezső vezetésével síszakosztály alakult, és egészen 1943–44 teléig minden évben a Máramarosi Havasokban táboroztak, illetve a Svábhegyen is gyakoroltak. A síelés is a katonai kiképzés elkészítését szolgálta már. Új sportágként megjelent az ökölvívás is. Szintén a katonai felkészítéshez kapcsolódott a leventeképzés: ezt a háborús években kötelezővé tették. A Fáy II. korosztályos csapata megnyerte az országos levente mezei futóbajnokságot. Mind több tanárt hívtak be katonai szolgálatra, és ez a sok helyettesítés miatt egyre jobban zavarta a tanítást. A fűtést és világítást a nehezedő háborús viszonyok között korlátozták, takarékossági kampányokat indítottak. A tanév egyre rövidebb lett, 1944-ben március 31. volt az utolsó tanítási nap.

Az 1942–43-as tanév elején az iskola átmenetileg hadikórház lett (A Magyar Királyi Honvédség 201. számú vöröskeresztes kórháza vette igénybe az épületet). A lépcsőkön lovak jártak, patáik nyoma még az ötvenes években is látszott. Az épület nem rendeltetésszerű használata már az ostrom előtt súlyos károkat okozott. A háború alatt többször is a Zrínyi Gimnáziumban folyt a tanítás, amelynek igazgatója ekkor Éry Emil volt, akit éppen a Fáyból helyeztek át.

1944 tavaszán az előrehozott érettségi vizsgálatokat már a nem sokkal korábban átadott Református Gimnázium modern óvóhelyén tartották meg. 1944 őszén alig néhány hét után az ostrom félbeszakította a tanévet, amit már csak 1945 tavaszán, teljesen más körülmények között, egy lerombolt városban folytattak, ismét a Fáy András Gimnázium mindössze 17 éves, de súlyosan megrongálódott épületében.

 Vissza a lap tetejére

A gimnáziumtól a szakközépiskoláig (1945-1967)

1. Ferencváros a második világháború végétől a hatvanas évekig

1945 után az újjáépítés volt itt is a legnagyobb feladat: 5000 sérült és 500 teljesen elpusztult ház volt a kerület mérlege, az emberveszteségről nincs pontos adat. A Szabadság hidat 1946-ban, a Petőfi hidat 1952-ben adták át ismét a forgalomnak. (Ezt a hidat Rákosi Mátyásról kívánták elnevezni, de végül megmaradtak Petőfi mellett.) Már áprilisban megindult a villamosközlekedés, elsőként a Boráros teret Pesterzsébettel összekötő 32-es vonalán. Korszerűsítették a 2-es villamos és a csepeli HÉV vonalát, ez utóbbi gyorsvasúttá alakult át 1951-től.

1950-ben a centralizáció jegyében létrejött Nagy-Budapest, ettől kezdve a környező települések külső kerületekké alakultak át. A helyi önkormányzatokat felszámolták, helyettük országszerte a központi akaratot közvetítő tanácsrendszer jött létre.

Az újjáépítés után sem érte el azonban a népesség száma az 1941-es szintet: 1960-ban Ferencváros 12 négyzetkilométeres területén 94 ezer ember élt, 1941-ben 109 ezer. A hatvanas években meginduló lakótelep építések azután átmenetileg ismét növelték a lakosság számát. Az ötvenes években az infrastrukturális fejlesztéseket elhanyagolták, nagyon sok volt a rossz állapotú lakás, az utcákon még mindig több évtizedes villamosok jártak, egyre fokozódott a zsúfoltság: 1953 táján ugyanannyi villamos járt a fővárosban, mint 1938-ban, de kétszer annyi utast szállított.

Az újjáépítés még be sem fejezodött, amikor 1956-ban ismét háború dúlt az utcákon: a budapesti kerületek közül Ferencvárosban volt legnagyobb az épület- és üzletkár. A forradalom idején a felkelők fontos központjai voltak a Corvin közben, a Tűzoltó utcában. A legsúlyosabb károk a Nagykörút, az Üllői út és a Mester utca mentén keletkeztek.

1959-től megkezdődött a József Attila lakótelep építése. Ezzel párhuzamosan végre lebontották a Mária Valéria telep maradványait. A IX. kerület változatlanul ipari jellegű maradt: 1960-ban a lakosság 35 %-a az iparból élt.

Néhány iskolával, illetve kulturális intézménnyel is gazdagodott Ferencváros: 1951-től Tiszti iskola nyílt az Üllői úton, 1958-ban a Közgazdaságtudományi Egyetem a volt Fővámházba költözött, 1957-től pedig megnyitotta kapuit a bolgár kultúrotthon a Vágóhíd utcában. (A kerületben évtizedek óta éltek bolgárkertészek.)

2. A középiskolák 1945-től a hatvanas évekig

1945-ben a nyolcosztályos középiskolát négyosztályos középiskola váltotta fel. A 8+4-es modell, amely a korábbitól eltérő egységes általános iskolát jelentett. Ennek tervét már a világháború idején elkészítették, de csak 1945-ben vált kötelezővé.

1945 után megindult a felnőttoktatás is: létrehozták a dolgozók iskoláit, amelyekben rövidebb idő alatt, csökkentett tananyaggal volt megszerezhető az általános műveltség. 1949-ig tartott az átmeneti időszak: ezalatt alakultak át általános iskolai felső tagozattá a gimnáziumok I–IV. évfolyamai.

A cserkészmozgalmat 1948-tól az úttörőmozgalom, illetve középiskolákban a DISZ, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége váltotta fel fokozatosan. Ezek már kommunista elvek alapján nevelték a fiatalokat, és bár a tagság nem volt kötelező, kimaradni mégis hátrányt jelentett.

1948 végén államosították az egyházi iskolákat: ettől kezdve alig néhány egyházi fenntartású középiskola maradt meg. A hitoktatás fakultatívvá vált, később mind inkább visszaszorult, mert az iskolák feladatává tették az ateista nevelést is. 1951-ben a középiskolásoknak már csak 10%-a tanult hittant.

A korábbi vallási ünnepeket eltörölték, helyükre lépett november 7., április 4., március 21. (Tanácsköztársaság kikiáltása) ünneplése. Március 15-e nem volt többé nemzeti ünnep, bár az iskolákban megmaradt tanítási szünetnek. A középiskolákban 1950-től gyökeresen új tantervet és tankönyveket vezettek be, megnövelték az óraszámot is. Ugyanakkor háttérbe szorult a latin és a nyugati idegen nyelvek tanítása, legalábbis a legtöbb intézményben. Az orosz nyelv tanítását ezzel egy időben kötelezővé tették.

Az oktatást minden korábbinál jobban áthatotta a hivatalos ideológia: a tanároknak rendszeres marxista-leninista továbbképzéseken kellett részt venniük, és nemcsak a humán, hanem a reáltárgyak anyagát is politikai szempontok szerint írták át - rendszeresen hivatkoztak a szovjet tudomány eredményeire. 1950 és 1962 között származás szerinti megkülönböztetés sújtotta az úgynevezett "osztályidegen" tanulókat.

A szakoktatás 1949-ig változatlan maradt, ettől kezdve a korábbi tanoncképzést az iparitanuló-iskolák váltották fel. A gimnáziumokban is kellett gyakorlati foglalkozásokat tervezni.

A tandíj megszűnt, és jelentősen nőtt a középiskolába járók száma: 1946-58-ig 72 ezerről 177 ezerre, minden korábbinál gyorsabban. Ezzel együtt viszont a tanítás színvonala csökkent, a tanárok fizetése reálértékben csak 20%-a volt a háború előtti éveknek. Zsúfoltabbá váltak a középiskolák: egy tanárra az 1945-ös 12 helyett 1958-ban már 21 tanuló jutott.

1956 után fennmaradt a 8+4-es struktúra, de több oktatási reformtörvény is született. Az 1961-es oktatási reformtörvény fő célja a középiskolai oktatás általánossá tétele volt. 1965-ig ötven százalékkal nőtt a gimnáziumok száma, de a megfelelő feltételek hiányában később számos gimnáziumot szakközépiskolává alakítottak át.

Ugyancsak elhibázott lépésnek bizonyult az ötnapos elméleti oktatást követő hatodik napi gyakorlati foglalkozás bevezetése. Ezen a napon a diákok többnyire csak lézengtek, így ezt az intézkedést is visszavonták. Az 1961-es törvény alapján szervezték meg az ötvenes évek technikumai helyett a szakmát és érettségit is adó szakközépiskolákat. 1970-ben már 161 ilyen intézmény működött országszerte.

3. A gimnáziumtól a szakközépiskoláig (1945–1967)

A háború nagy pusztítást okozott az iskola épületében: tetőszerkezete megrongálódott, az illemhelyek használhatatlanná váltak, akárcsak az alagsor, a tornaterem és a zeneterem. Gyakorlatilag az összes ablak kitörött, és a kályhák is javításra szorultak. A szertárak anyagának egy része is megsemmisült.

Az ostrom alatt életét vesztette Rózsa Kálmán igazgatóhelyettes, és legalább egy tanuló. Mivel a tanulók 25%-a kimaradt, vagy véglegesen, vagy átmenetileg nagyon sokan nem jártak be, nem lehet pontosan tudni, hogy a diákok közül hányan haltak meg. 1945 tavaszán még csak 104-en jártak be, később a tanulólétszám 400 fölé emelkedett.

A háború és a nyilas uralom következtében az izraelita tanulók aránya 5 % alá csökkent, és elsöprő többségbe kerültek a római katolikusok. A tanulók vallását 1947-ig tüntették fel az évkönyvek, és 1948-ig folyt a kötelező hitoktatás, utána már csak fakultatív.

A diákok társadalmi összetételében 1945 után nem történt alapvető változás: a legtöbben kisiparos, kiskereskedő vagy köztisztviselő családból jöttek. A rossz életkörülmények miatt (1946-ig a világtörténelem legnagyobb inflációja zajlott Magyarországon) több mint 120 tanuló tandíjmentes volt. (Az ötvenes évektől a tandíj teljesen megszűnt.)

A háború utáni években sok diák dolgozni kényszerült: ennek tudható be a magántanulók minden korábbinál magasabb aránya. 1946–47-ben 405 nyilvános és 139 magántanulót osztályoztak. A háború utáni szegénységgel, zavaros körülményekkel függött össze, hogy a környéken működő galerik tagjai időnként az iskola épületében verekedtek össze. Akkoriban a fegyelmezés bevett eszközének számított a nyakleves is. (A fegyelmezetlen vagy készületlen tanulók szüleit a legfrappánsabb, bár ma már elképzelhetetlen beírással Dr. Horváth Péter értesítette, aki többek között ezért is legendássá vált: "Fia hülye. Ki az oka?" - szólt a velős tanári kérdés.)

1945 után szinte havonta kellett pótérettségit tartani: 1946 tavaszán kilenc alkalommal került sor rendkívüli érettségi vizsgákra!

Továbbra is sok volt a bejáró tanuló: 20%-ot is meghaladta arányuk. Összesen nyolc vármegyében laktak (Pesten kívül) legalább egy tanuló szülei, és 34-en nem is szüleiknél laktak. A legtöbben Kispestről, Csepelről és Pestszentlőrincről jártak be.

A súlyos anyagi károk ellenére 1945 márciusától mégis a Fáy épületében kezdődött újra a tanítás. A tanév első felét, az ostrom megindulásáig a Zrínyi Gimnáziumban töltötték. Az 1945–46-os tanévben a hideg tél ellenére sem tartottak szénszünetet.

Az iskola 1945–49 között átmenetileg gimnáziumként és általános iskolaként működött az újabb reformnak köszönhetően. A korábbi alsós gimnazistákból felső tagozatos általános iskolások lettek. A Fáy nevéből már 1945-ben eltűnt a Magyar Királyi jelző, bár a köztársaság kikiáltására csak 1946. február 1-jén került sor.

A tananyagban 1950-ig még nem volt gyökeres változás, bár már megkezdődött, de egyelőre kísérleti jelleggel az orosz nyelv oktatása, ugyanakkor megszűntek a rendkívüli tárgyak. Itt is más nyelvszakos tanárokat képeztek át. 1945-től már nők is voltak a tantestületben: jelentős részben kicserélődött az oktatói gárda, sokan az ismét elcsatolt területekről érkeztek, miközben eredeti állomáshelyüket (legalábbis papíron) fenntartották. Így például Aba Irma Zsófiát Nagyszalontáról, Bárdos Józsefet Kassáról helyezték át.

Az osztályzásban az 5-ös lett a legjobb jegy a korábbi 1-es helyett, de 1945 után néhány évig előfordult 7 fokozatú értékelés is.

Az Önképzőkör helyett 1945-ben a Diákbizottság vált a legfontosabb ifjúsági egyesületté, ez szervezte meg az ünnepségeket is. Egyelőre május 1. lépett be új ünnepként, de a Fáy diákjai ott voltak a köztársaság kikiáltásakor is. Az Ifjúsági Segélyező Egyesület mellett létrejött a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt is. Ennek, és az 1948-ig még működő Lóczy Lajos Cserkészcsapatnak, akárcsak 1945 előtt, Udvarhelyi Ágoston a parancsnoka. Udvarhelyi ezekben az években Várady Zoltán mellett igazgatóhelyettesként dolgozott, ráadásul rövid ideig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban is alkalmazták. Udvarhelyi Ágoston, akit mindenki csak Guszti bá'-ként szólított, az összes diákot név szerint ismerte, és figyelemmel kísérte otthoni körülményeik alakulását is. A Fáyban is létrehozták az évtizedekig változatlan formában működő Szülői Munkaközösséget 1948-ban.

A cserkészmozgalommal párhuzamosan 1947 decemberében alakult az Úttörőszövetség, amely József Attila nevét vette fel. 1948-ban cserkészek már nem tevékenykedhettek, viszont újra működött a Sakk- kör, a Modellező szakosztály, sőt Dal szakosztály is alakult, titkára a későbbi neves színész, Kaló Flórián.

1948-tól mindinkább átpolitizálódott az iskolai élet. Ekkor már Rédei Jenő állt az iskola élén. Mind gyakoribbá váltak a nagygyűlések, megkezdődött az ideológiai átnevelés. A tanév programja jól szemlélteti a változást: Október 11: A Szovjet Film Ünnepe. Október 20: Megemlékezés a szakszervezeti jubileumról, a Komszomol évfordulójáról. November 7: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe. A következő tavaszon aztán filmet néztek Micsurinról, megünnepelték a felszabadulás és a Tanácsköztársaság évfordulóját.

Ezek után nem meglepő, hogy akárcsak 1945 előtt, ezúttal is tükröződött a politikai irányváltás az érettségi feladatokban. Már 1945 májusában a diákoknak a következő kérdésre kellett válaszolniuk magyar irodalomból: "Számoljon be arról, milyen útmutatást kapott íróink műveiből arra, hogy mai helyzetünkben mi a feladata a művelt magyar ifjúnak a társadalom, a nemzet, az állam és az emberiség irányában" 1949-ben a művelt magyar ifjaknak már kevésbé nyakatekert, egyértelműbb tételcímet adtak: "Mit jelent számunkra 1919?"

A változások nemcsak politikai természetűek voltak, az iskolai oktatás rendje is átalakult 1948-tól. Ez azonban egy feltétlenül hasznos kezdeményezésnek, a dolgozók esti gimnáziumának volt köszönhető. A Fáyban 1948. szeptember 1-jétől indult meg a délutáni órákban is a tanítás. Az esti gimnázium követelményrendszere és óraterve - legalábbis elvileg - azonos volt a nappali tagozatéval. Kezdetben 22 év volt a felvételi korhatár, majd ezt eltörölték.

Ebbe az iskolatípusba olyanok jártak, akik munka mellett próbáltak érettségit szerezni, és 1945 előtt erre anyagi helyzetük (a tandíj) vagy a háború miatt nem volt lehetőségük. Az esti tagozaton csak kevesen tanítottak teljes állásban, többnyire a "rendes" nappali oktatásban is dolgozó tanárok látták el a munkát, túlórákat vállalva. A szűkre szabott idő miatt itt más módszerekkel kellett próbálkozni, és a többnyire felnőtt korú tanulók fáradtságával is meg kellett küzdeni. Hogy fáradozásuk nem volt hiábavaló, azt az első, 1952-es érettségi eredményei is bizonyították: az ekkor végzettek közül többen továbbtanultak a Műegyetemen vagy a Bölcsészkaron. Az esti gimnáziumi képzés 1972-ig tartott a Fáyban, először Preisinger Ferenc, majd Keresztély Ernő irányításával.

Az iskola igazgatója 1950–51-ben Berend Miklós, majd 1951–1956-ig Tóth Géza volt. (Tóth Géza egyébként festett is, önálló kiállításai is voltak.)

Az "ötvenes évek", amely a Rákosi-korszakot jelöli, a magyar oktatásügy történetében sem volt fényes fejezet. Az iskolai élet teljes átpolitizálása és az irányítás végletes központosítása valósult meg ekkor. 1950-től új tanterv lépett érvénybe, amely megnövelte az óraszámot és radikálisan átalakította elsősorban a humán és az ideológiahordozónak tekintett tárgyak - a földrajz, a biológia és az ének - anyagát.

A magyar nyelv és irodalom érettségi tételei közül 13 világirodalmi akadt, ebből 7 orosz (szovjet) író, illetve politikai kérdés szerepelt. (A szocialista realizmus mibenlétét kellett meghatározni.) Ugyanakkor Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád és Juhász Gyula együttesen csak egy tételt érdemelt, József Attila és Ady Endre költészetéből pedig egyoldalúan a forradalmi, illetve munkásmozgalmi témát emelték ki. Petőfi, akit az MDP "lobogójának" választott, nagy súllyal szerepelt, Arany János viszont alig.

Nyelvtanból is változtattak, de itt a mondattani elemzéseken kívül kevés tér kínálkozott a politikai beavatkozásra. A mondatelemzésnél "haladó politikusaink beszédeiből" kellett részletet kiválasztani, így szólt a központi utasítás.

A történelemoktatás legalább ennyire átalakult. A forradalmak és az osztályharc került előtérbe, és az 1948-as fordulatig kellett eljutni. Az addigi hazafias nevelést nacionalistának minősítették, és a Szovjetunió lett a fő példakép.

Földrajzból a gazdasági ismeretek tanítása változott meg a leginkább. 1945 előtt a revízió szellemében a történelmi Magyarország földrajzát tanították, az ötvenes években viszont a szocialista iparosítás propagálása lett a tanárok feladata, a kiépülőben lévő magyar nehéziparról kellett hosszasan beszélni. A szovjet ipar természetesen itt is élenjáró példaként szerepelt, nem a valóságos helyzetet, hanem a propagandaszólamokat kellett visszaadni.

A biológiát elsősorban az ateista nevelésre használták fel, az evolúcióelmélet hangsúlyozásával. Ugyanakkor a Szovjetunióban tilalmasnak számító genetikáról nem - vagy csak elítélően - eshetett szó, és nem hasznosíthatták a humán tantárgyakban a szociológia és a pszichológia eredményeit sem.

A matematika és a fizika olcsóbban megúszta, itt csak a szöveges feladatok megfogalmazásában érvényesítették a napi politika érdekeit.

A cserkészmozgalom megszűnt. Helyét átvette a DISZ, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége. A tagság ugyan nem volt kötelező, de feltétlenül előnyt jelentett, így sokan csatlakoztak olyanok is, akik ekkor is (titokban) templomba jártak. Ha kiderült, minden esetben a szervezetből való kizárással járt.

Az egykori leventeképzéshez nagyon hasonló szerepet töltött be az MHK, a Munkára, Harcra Kész Mozgalom. Az ötvenes évek első fele a háborús hisztéria jegyében telt, így a katonai kiképzés előkészítése kiemelt szerepet kapott. Ugyancsak a leendő háborúra való készülődést szolgálta a vas és fémhulladék gyűjtése, amelynek szintén volt előfutára: a Diákkaptár tagjai a negyvenes évek elején is foglalkoztak ilyesmivel. 1950 után a jelszó ez lett: "Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!"

A vallást ugyan a közoktatás segítségével kívánták visszaszorítani, de a tanulóknak és tanároknak valláspótlékkal is szolgáltak központilag: a főváros összes iskoláját ellátták Sztálin és Rákosi képeivel, már 1950-ben. A vezérkultuszt szolgálta a Rákosi Mátyás Tanulmányi Verseny is, bár a kerület újjáépített hídját mégsem Rákosiról nevezték el, megmaradt Petőfi hídnak.

Április 4. hetében minden évben megrendezték a magyar–szovjet barátság hetét, és a tanulóknak csoportosan meg kellett nézniük a szovjet filmművészet olyan alkotásait, mint például a Bátor emberek és a Patyomkin páncélos. (Akkoriban 1 forint 50 fillér volt egy mozijegy ára.)

Ezekben az években - éppen az erőltetett iparosítás miatt - kevés pénz jutott az infrastruktúrára, például a házépítésre. Ez meglátszott az iskolaépület igen leromlott állapotán is: a külső vakolat lehullott, látszottak a háborús belövések nyomai, a lépcsők balesetveszélyessé váltak, mivel még mindig magukon viselték a második világháborús igénybevétel - a katonalovak patáinak - nyomait. A közszükségleti cikkekből mindenütt hiány volt: elsőként a fűtéssel és világítással kellett takarékoskodni. A szünetekben kikapcsolták a világítást, ritkábban szellőztettek, és a felhasználható szén mennyiségét központilag határozták meg. 1954 és 1956 rendkívül kemény telén ez súlyos fűtési nehézségeket okozott.

Voltak persze ezeknek az éveknek is pozitív törekvései. A munkástanulókkal kiemelten foglalkoztak. 1945 után egy darabig külön osztályt is indítottak a fizikai dolgozók gyermekeinek. A lemorzsolódást igyekeztek megakadályozni, külön keretet biztosítottak a tanulószobákra, a felzárkóztatásra. 1950-től beindult a menza, a tanulók közös étkeztetése. A különböző pedagógiai módszerek megismertetését szolgálta az iskolák között megindított "nevelj jobban!" mozgalom. Ahogyan egykor az Ifjúsági Segítő Egyesület az 1940-es árvíz károsultjain, most az iskolai DISZ szervezet és a vöröskereszt az 1956-os jeges árvíz áldozatain próbált segíteni: a Fáy diákjai és tanárai Tolna megyei iskolásoknak gyűjtöttek ruhát és pénzt.

Az ideológia sajnos eltorzította ezeket a jó szándékú kezdeményezéseket is, hiszen most újfajta származás szerinti megkülönböztetést vezettek be. Akinek szülei "osztályidegennek" számítottak, bármilyen jól tanult, lényegében nem maradt esélye bekerülni a felsőoktatásba. Osztályidegen volt az a szülő, aki a Horthy-rendszer vezető tisztviselője, katonatiszt, gyártulajdonos, háztulajdonos stb. volt egykor. 1954-ben például 8 tanuló nem juthatott be egyetemre vagy főiskolára, mert osztályidegennek számított, miközben a náluk jóval gyengébb eredményt elért fizikai kategóriába tartozó diákok továbbtanulhattak.

A lemorzsolódás elleni harcot pedig olyannyira eltúlozták, hogy a gyengébb tanulók kimaradását az "ellenséges aknamunka eredményének" tekintették.

Általában is jellemző volt ezekben az években az éberségi hisztéria: bármilyen probléma mögött az ellenség kezét kellett keresni. Jellegzetes kordokumentumként álljon itt egy érettségi elnöki beszéd részlete 1950-ból:

"Felhívom a tanulók helyzetét arra a megváltozott helyzetre, amelyet a népi demokrácia iskolapolitikája teremtett. A továbbtanulás szabad lehetősége, az egyetemi évek utáni biztos elhelyezkedés eloszlatta a fiatalság gondjait, amelyek a régi időkben évtizedeken keresztül kísértették őket. A fejlődés gyors üteme a Magyar Dolgozók Pártjának, a Szovjetunió segítő kezének köszönhető, ezért bíztatok minden jelöltet a kemény munkára. Felhívom a figyelmet a mindig megbukkanó klerikális reakcióra, amely minden eredményünket megdönteni igyekszik. S amely ellen állandó éberséggel harcolni ennek a fiatalságnak fokozott kötelessége!"

A tanügyi irányítás minden addiginál központosítottabbá vált, a gyanakvás és a politikai ellenőrzés fokozásának szándéka miatt. Még az iskolai ünnepélyeken elmondandó igazgatói beszédek szövegét is a minisztériumból küldték ki. Ha egy tanuló érettségi előtt felhagyott a tanulással, és elment egy gyárba dolgozni (ezt könnyen megtehette bárki, hiszen az iparban óriási volt a munkaerőhiány) az adott vállalatot feljelentették. Igyekeztek mindent adminisztratív eszközökkel, büntetéssel megoldani. Rengeteg diák kapott igazgatói intőt azért, mert menet közben leugrott valamelyik villamosról, és a kalauz kötelességszerűen feljelentette. (A villamosok akkor még nyitott peronúak voltak, ezért lehetett menet közben fel- vagy leugorni rájuk vagy róluk.)

A tanulók száma fokozatosan emelkedett az ötvenes évek első felében: 1953-ban 479, 1955-ben már 596, 1956-ban pedig 620 diák vett részt a nappali képzésben. Az osztálylétszámok 21 és 48 (!) között változtak ekkor. Megkezdődött 1950/51-től a koedukált tanítás is: eleinte külön lányosztályokat indítottak, és csak ezután "vegyítették" a fiúkat és lányokat egy osztályon belül. 1956-ban 7 osztályban csak fiúk, 4-ben csak lányok tanultak, 8 pedig koedukált volt. (A koedukálás az iskola hivatalos nevében is tükröződött, amely ekkor Fáy András Általános leány- és fiúgimnázium volt.)

Bál az 1950-es évekből

Humán és reálosztályokat indítottak, körülbelül a tanulók kétharmada járt a reál és egyharmada a humán osztályokba. Külön orosz tagozatú osztályok is voltak. Ezekben heti 7 oroszóra, 5 magyar és 3 történelemóra volt. Az orosz (kötelező) mellett angolt, franciát, németet vagy latint tanulhattak a diákok.

A tanulmányi színvonal ellentmondásosan alakult: miközben 1955-ben a Fáy félévi átlaga (2,46) a gimnáziumok között országosan a leggyengébb volt, nagy különbség látszott az osztályok teljesítményében, és kiemelkedő egyéni teljesítmények is akadtak. Merz László például 1953-ban első lett a Rákosi Mátyás tanulmányi versenyen földrajzból.

Minden tanulónak részt kellett vennie gyakorlati képzésben is, bár ennek a technikai feltételei csak hiányosan voltak meg. A technikumi képzés kísérleti jelleggel majd csak 1959-től indult meg.

1956 februárjában a Szovjet Kommunista Párt XX. Kongresszusán Hruscsov beszédében elítélte Sztálin bűneit. Ez a fordulat azonnal meglátszott a magyar közoktatásban is: a Művelődésügyi Minisztérium tantárgyanként útmutatókat küldött az iskolákba, és tavasszal ideológiai konferenciát rendeztek a tanároknak. Megpróbálták a korábbi sematikus, leegyszerűsítő szemléletet módosítani az irodalom- és történelemtanításban, sebtében átírták az érettségi tételjegyzéket is: a tanulóknak a napisajtó cikkeiből kellett (volna) tájékozódniuk a változásokról.

Az 1956-os forradalom idején a Mester utcában heves harcok folytak, ezért az iskola épülete is súlyosan megrongálódott. Gyakorlatilag az összes ablaküveg kitört, a helyreállítás során 350 négyzetméternyi ablaküveget kellett pótolni. Két tanterem és egy irodahelyiség teljesen elpusztult, az irattári anyag egy része is tönkrement. 3 tanár károsult, egyiküknek a lakása teljesen megsemmisült. Másfajta súlyos veszteség is érte a Fáyt: 50 tanuló, a diákok 8%-a disszidált, elhagyta az országot.

Ahogyan az háborús időkben már megszokott, hetekig szünetelt a tanítás (december végéig.) Ezután pedig a felbolydult diákokat csak nehezen tudták, gyakran erőszakos rendszabályokkal lecsendesíteni. A diákok többsége feltételezhetően a forradalom pártján állt. (Január 23-án még diáksztrájkot szerveztek)

Olyan eset is előfordult, hogy az utcáról bejött idegenek az iskola folyosóin röplapokat terjesztettek. Emiatt megtiltották, hogy bárki is belépjen az épületbe az órák alatt, szünetben is felkísérték a látogatókat. Az új kormányzat nem bízott meg az iskolák igazgatóiban sem: 1957. március 15-én előre megírt beszédvázlatot kellett felolvasniuk, a tanulók pedig csak kokárdát viseltek. Az évfordulókra 1957-ben különösen ügyeltek: október 6-án a gyászünnepen a tanulók semmiféle jelvényt nem viselhettek, a forradalom első évfordulójának hetében pedig Arany Jánosról (halálának 75. évfordulója) tartottak megemlékezést, a figyelmet elterelendő.

Ezután már csak elszórt "partizánakciókra" került sor a diákok részéről: néhány diákot különböző beírások miatt (pl. "Ruszkik haza!" az egyik kiállításon) kizártak az ország összes középiskolájából. Ugyanerre a sorsra jutott az a tanuló is, aki ironikusan fejezte ki véleményét a szovjet színművészet kiállításán: "Ilyen papírra öröm írni. Örömtől reszketek. Felejthetetlen művészi élményben volt részünk. Utána egy hétig nem bírtam enni." A belügyi szerveknek nem volt humorérzékük? Évekkel később ugyanakkor mindkét tanuló leérettségizhetett.

A belügy figyelt az iskolára is: ezt bizonyítja egy nemrég publikált rendőrségi jelentés:

"Az ifjúság területén dolgozó ellenséges illegáció (sic!) felderítése érdekében szélesebb hálózatot építünk ki a Toldy, Madách, Eötvös, Fáy, Szilágyi Erzsébet és Petőfi Gimnáziumokban, a Kandó Kálmán és a Bánki Donát Technikumokban, valamint a Pedagógiai Főiskolán. (...) Iskolai vonalon jelenleg is erős jobboldali behatás tapasztalható. Az ellenséges beállítottságú pedagógusok óráikat felhasználják az ellenforradalmi, nacionalista eszmék ébrentartásának fokozására. PL. Antall József a Toldy Gimnáziumban, Fényi András a Fáy András Gimnáziumban. Tendenciózusan "objektívan" oktatnak egyes tantárgyakat, óvatos formában becsmérlő megjegyzéseket tesznek a párt és a kormány politikájára." Ez az idézet azt igazolja, hogy a diákok között is lehettek rendőrségi besúgók.

A tanítás azért lassan visszazökkent a rendes kerékvágásba. Az oktatási kormányzat ugyan megtorlással is fenyegette a tanárokat (Kónya Albert kormánybiztos egy előadásában közölte: aki politikailag nem alkalmas, ne tanítson többé), de azért a Rákosi idők szélsőségeit igyekeztek kiküszöbölni. 1957-ben átmeneti tantervet vezettek be, így csak 1918-ig kellett a történelmet és 1945-ig az irodalmat tanítani. Eltűntek a direkt politikai kérdések is. Megígérték, hogy a korábbinál nagyobb módszertani szabadságot engedélyeznek a tanároknak, de azért figyelmeztettek, hogy ez nem jelenthet "módszertani anarchiát."

Átmenetileg könnyebbé váltak a hittan beíratások, de 1957 őszétől már visszaléptek ebben, mert túl sokan jelentkeztek: csak azok vehettek részt a hitoktatásban, akiket 1957 szeptemberében szabályosan beírattak.

Az iskola élére 1957-ben új igazgató került Helényi Ferenc személyében, aki 1971-es haláláig töltötte be ezt a tisztet. Magáénak érezte az iskolát, általában reggeltől estig bent tartózkodott. Több száz tanulót név szerint is ismert. (Egyébként németet tanított, másik szakját, a latint itt nem használta.)

Helényi Ferenc igazgató 1957–71

Helényi párton kívüli volt, olyanokat is felvett az iskolába, akiknek máshonnan politikai megbízhatatlanságuk miatt kellett távozniuk. (Visszatért például a már korábban is itt tanító Fényi András.) Helényi Ferenc helyettese Csiki Szász Dezsőné, akit az V. kerületi pártbizottságról helyeztek át. Jelentős személyi változások is történtek 1957–58-ban: nyugdíjba ment Zachár Emil, Stróbel Ernő és Keresztély Ernő, más iskolába helyezték át Domokos Mihályt, Felföldi Mihályt, Mészáros Jánost és Tihanyi Károlyt. Ekkor kezdtek tanítani a Fáyban: Giró Szász László, Hardy Zsigmond és Lugossy Jenőné.

Középen ülve: Tihanyi Károly tanár
Állósor 7 MTA rendes tag, Széchenyi-Díjas balról: Vizi E. Szilveszter,
Reményi Károly, Poszler György, Glatz Ferenc, Kroó Norbert, Makara B. Gábor, Pléh Csaba

Az iskolák vezetésében mindenütt az igazgatón, az igazgatóhelyettesen kívül a párttitkárnak is fontos szerepe volt: az ő "triumvirátusuk" döntött a fontosabb ügyekben, például új tanárok felvételekor.

Az 1958–59-es tanévben ünnepelték az iskola fennállásának 50. évfordulóját. Az ünnepséget összekötötték az akkori idők szellemében a Tanácsköztársaság kikiáltásáról szóló megemlékezéssel is. Így a Fáy új zászlójának felavatására 1959. március 21-én került sor. Fáy Andráshoz kapcsolódó képzőművészeti és irodalmi alkotásokkal, önképzőköri rendezvényekkel is megemlékeztek az évfordulóról.

"A Mester utcán végig a szekérrel a négy ökör lassacskán ballagott..."

Az iskolai önképzőkörnek már nagy hagyományai voltak, ekkor újították fel működését. A jubileumi tanévben 8 témából érkezhettek pályázatok: irodalmi, történelmi, képzőművészeti, földrajzi, kémiai, biológiai, fizikai, matematikai tárgyú pályamunkákat értékeltek.

Ebben a tanévben kezdődött meg a Fáyban a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a KISZ működése, kezdetben 50 taggal. Az egyetlen engedélyezett ifjúsági szervezetként a középiskolás és egyetemista korosztályt fogta át, és a Dolgozó Ifjúság Szövetségének jogutódja volt. Országosan 1957 tavaszán Komócsin Zoltán PB tag elnökségével alakult meg. A KISZ-tagság sem volt kötelező, de előnyökkel járt, a továbbtanuláshoz általában igényelték a KISZ-jellemzést is. Az országos helyzetnek megfelelően fokozatosan nőtt a Fáyban is a taglétszám. Az egyik tanárt megbízták a szervezet patronálásával, ez természetesen órakedvezménnyel járt együtt. A KISZ keretében rendezték meg a nyári építőtáborokat, ebben az időben a fiatalokat a Hanság lecsapolására vezényelték. (Más kérdés, hogy a kétségtelenül romantikus munka súlyos környezeti károkat okozott, de erről nem a diákok tehettek.) Később évenként szerveztek építőtáborokat, eleinte külön a fiúknak és a lányoknak. 1963-ban például 140 fiú a bolyi, 40 lány pedig a zalaszentgróti építőtáborba ment a Fáyból. Az ekkor épülő József Attila lakótelep fásítási munkálataiban is évekig részt vettek az itteni diákok.

Helényi Ferenc igazgatása alatt indult meg a szakközépiskolai oktatás a Fáyban. Ennek kezdete az 1959–1960-as tanév volt. Helényi Ferenc szerette volna mintaiskolává fejleszteni a Fáyt, ezért elsőként bekapcsolódott a politechnikai oktatásba, amely kezdetben kísérleti jelleggel indult meg. A politechnikai képzésről (vagyis az új típusú szakképzésről) az 1959-es pártkongresszus határozott. A meghirdetett cél szerint az oktatást a mindennapi élet követelményeihez kell közelebb hozni, és egyre több, jó általános műveltséggel rendelkező szakmunkást kell kiképezni. A párthatározat lényegében a Szovjetunióban már működő szakközépiskolák hazai meghonosításának kezdetét jelentette.

Abban, hogy a budapesti gimnáziumok közül elsőként éppen itt indult meg a szakmai képzés, a véletlennek is szerepe volt. Az iskolában énektanárként, a kórus vezetőjeként és párttitkárként is dolgozó Lugossy Jenőné férje ekkor a Művelődésügyi Minisztériumban miniszterhelyettesként dolgozott, Lugossy Jenő ezen kívül az MSZMP Központi Bizottságának is tagja volt. Ez a "felsőbb kapcsolat" megkönnyítette az átállást.

Akkoriban még 6 napos volt az oktatás, így a szakképzés először 5+1-es, majd 4+2-es rendszerben indult meg. Nem minden osztály vett ebben részt, megmaradt a "sima" gimnáziumi képzés is. Az új rendszer heti egy, majd heti két nap szakmai gyakorlat bevezetését jelentette. A szakmai képzés hat területen indult meg: a lányoknak textilipari, a fiúknak szerszámlakatos, rádiós, asztalos, motorszerelő és autóvillamossági szakmákban. A szerszámlakatos szakmát tanuló diákok az érettségivel egyidejűleg szakmunkás bizonyítványt is kaptak, a többieknek érettségi után rövidebb idő alatt volt módjuk a szakképesítés megszerzésére.

A gimnázium fokozatosan, felmenő rendszerben alakult át szakközépiskolává: 1963–1967-ig gimnáziumi és szakközépiskolai osztályok működtek párhuzamosan, 1967-től már csak szakközépiskolai osztályok. A változás nem ment zökkenőmentesen, mivel a szükséges tárgyi és személyi feltételek eleinte teljesen hiányoztak, azokat menet közben kellett megteremteni. A második tanműhely létrehozása érdekében át kellett építeni az iskolai elektromos hálózatot, beszerezni többek között 18 szerszámgépet. A gimnáziumban természetesen nem volt műhely, ezért néhány évig a Puskás Tivadar Távközlési Technikum helyiségeiben oldották meg a gyakorlati oktatást, és a technikum szakoktatói felügyelték a Fáy diákjait is. A műszaki elméleti tárgyak oktatását eleinte a mérnök végzettséggel rendelkező Kazy Dezső látta el.

Az iskolában műhelyt, szertárakat kellett létesíteni, és a szükséges gépeket, bemutató berendezéseket is beszerezni. A kezdeti években a Lámpagyár támogatásával oldották meg ezeket a feladatokat. Ebből a gyárból érkeztek a szakoktatók is, persze eleinte ezeknek a szakembereknek nem volt semmilyen pedagógus végzettségük, némelyiknek érettségije sem. A legtöbben utólag szereztek szakoktatói képesítést. A műszaki tanárképzés csak a hetvenes évektől biztosított elegendő felsőfokú végzettségű pedagógust.

Feszültségeket okozott a tantervek átírása is, amelyre a hatvanas évek közepén került sor. A közismeretis tanárok attól tartottak, hogy ezeknek, de főleg a humán tantárgyaknak a színvonala csökkenni fog - és ez nem volt alaptalan vélemény. A legtöbb vita a szakközépiskolai fizika és magyar nyelv és irodalom tantervek elkészítésekor adódott: a Fáy fizika tanárai a tantervi követelményeket az alacsonyabb óraszámban megoldhatatlannak vélték. Magyarból pedig sok minden kimaradt a tananyagból, amit hiányolt az itteni munkaközösség. Néhány tantárgy oktatása fokozatosan teljesen megszűnt: a földrajzot előbb a szűkebb tananyagú és csak egy évig tanított gazdasági földrajz váltotta fel, majd a hetvenes évektől már az is eltűnt. Éneket, rajzot és biológiát sem tanítottak a szakközépiskolában.

Változott az iskola épületében folyó felnőttoktatás rendje is: Az 1959-1960-as tanévben az esti tagozat mellett beindult a levelező tagozat is, amelynek tananyaga az estivel azonos. Az itt tanulóknak otthon kellet az anyag nagy részét elsajátítaniuk, és konzultációkon kaphattak ehhez tanári segítséget, valamint beszámolási kötelezettségük volt. Az esti tagozat Helényi Ferenc igazgatósága idején szervezetileg önállósult Radnai Antal vezetésével.

 Vissza a lap tetejére

A szakközépiskola évtizedei 1967 után

1. A Ferencváros a hatvanas évek végétől

A József Attila lakótelep teljes kiépítése után érte el a kerület mindmáig legnagyobb népsűrűségét: 1970-ben 1 négyzetkilométerre több mint 8700 lakos jutott, és ekkor 109 ezer ember élt a kerületben. A hetvenes évek közepétől csökkenni kezdett a népesség, részben a természetes fogyás (csak 1980-ban 600-zal többen haltak meg, mint ahányan születtek), részben pedig a kiköltözések miatt. Így 1980-ban 90 ezren, 1990-ben pedig már csak 78 ezren éltek a Ferencvárosban.

Ezzel összefüggésben megfigyelhető a lakosság fokozatos elöregedése is: míg 1970-ben a népesség kétharmada produktív korú (15–54 éves nő, illetve 15–59 éves férfi) volt, 1980-ban már csak 58%, 1990-ben pedig csak 55% ez az arány. Átalakult a foglalkoztatási szerkezet is: fokozatosan csökkent az iparból, és nőtt a szolgáltatásokból élők száma, már a rendszerváltozás előtt is: az 1970-es 40%-ról 1990-re 23%-ra csökkent az iparban foglalkoztatottak aránya.

A népességfogyás pozitív következménye a lakások kevésbé zsúfoltabbá válása volt a kerületben: egy lakásra 1990-ben 50%-kal kevesebb lakó jutott, mint harminc évvel korábban. Az elöregedés folytán drasztikusan, a nyolcvanas években felére csökkent a kerületi bölcsődék férőhelyeinek száma, kevésbé esett viszont az óvodaiaké. Az általános iskolások száma a nyolcvanas évek végéig nőtt, azóta itt is folyamatosan csökken.

A hetvenes–nyolcvanas években csak alig javult az infrastruktúra állapota: a víz- és gázvezetékek hossza vagy a parkok nagysága minimális mértékben nőtt. Jelentősebb a közlekedés fejlődése: kiépült az Észak-Déli Metró, először a Nagyvárad térig (1976), majd tovább Kőbánya–Kispestig (1980). Ezzel együtt kiszélesítették az Üllői utat, számos felüljárót alakítottak ki, és persze felszedték a villamossíneket a metró vonaláról. A hetvenes években még közlekedő 60–70 éves, nyitott peronú villamosokat korszerűbb szerelvények váltották fel. Ezt követte a kilencvenes években a tömegközlekedés visszafejlesztése a csökkenő utaslétszámra hivatkozva: megszüntették pl. a 33-as autóbuszt és a 31-es villamost.

A nyolcvanas években lebontották a feleslegessé váló Dunaparti Teherpályaudvart, helyén kialakították az úgynevezett Expótelket, de az 1996-os világkiállítás elmaradt. Ez a terület az új Nemzeti Színház éppen aktuális tervezett helyszíne is.

1970-ben nyílt meg a kerületben a Külkereskedelmi Főiskola, 1972-ben pedig a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény. Az 1990-es rendszerváltozás visszaállította a tanácsrendszer helyett az önkormányzatokat. Számos utca és tér így visszakapta régi nevét: pl. ismét Vámház körút lett a Tolbuhin körút.

2. Változások a középiskolai oktatásban a hatvanas évek végétől

A hetvenes évekre kiépült a háromféle (négyosztályos gimnázium, érettségit adó szakközépiskola és szakmunkásképzők) képzést nyújtó középfokú oktatási struktúra, és lényegében 1990-ig nem változott. Az MSZMP Központi Bizottsága 1972-ben oktatáspolitikai határozatban tananyagcsökkentésről, és az érettségik rendűségének eltörléséről döntött A szakoktatás irányítását az 1972-es párthatározat a megyei és fővárosi tanácsoknak adta át (korábban a kerületi tanácsokhoz, illetve a főhatóságokhoz tartoztak). A művészeti szakközépiskolák ugyanakkor továbbra is a Művelődésügyi Minisztériumhoz tartoztak.

A körülbelül 100 fővárosi szakközép- és szakmunkásképző iskolát 1973–1975 között adták át a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága Művelődésügyi Főosztályának, ahol létrehozták a Középfokú Nevelési- és Oktatási Osztályt. Ezeknek az iskoláknak az ellátását szolgálta a Központi Gondnokság, az Anyagraktár, és a Szakoktatási Intézmények Műszaki Ellátó Csoportja, a SZIMECS. A hetvenes–nyolcvanas években valamelyest már csökkent a szakmunkásképzőbe, és nőtt a szakközépiskolába, illetve gimnáziumba járó diákok száma.

A szakközépiskolákban négy év alatt átlagosan 15-20% között ingadozott a lemorzsolódás, míg a szakmunkásképzőkben elérte a 25%-ot. A racionalizálás jegyében 1981-ben az iskolákban tanítható szakmák számát 190-ről 128-ra csökkentették. A nyolcvanas évek elején fokozatosan bevezették az ötnapos munkahetet a középiskolákban is.

Miközben az oktatás alapszerkezete sokáig nem változott, különféle kísérletek követték egymást: néhány évig fakultatívvá tették a történelem érettségit, egyes tárgyaknál eltörölték az osztályozást - aztán ezeket a félresikerült próbálkozásokat visszavonták. A hetvenes évek végétől több tantárgy tananyaga korszerűbbé vált (pl. földrajz, biológia, kémia, magyar). Az új irodalom tankönyvek már kevésbé voltak ideologikusak, ez politikai támadásokat váltott ki ("Tankönyvháború").

Az 1985-ös új közoktatási törvény jelentős liberalizációt jelentett: lehetővé vált az alternatív és a kísérleti tantervek kipróbálása. Az ipar átalakulása miatt sok szakmunkásképző válságba került. A rendszerváltozás után a 8+4-es struktúra fellazult: egyre több hatosztályos és nyolcosztályos gimnázium alakult, és sok korábbi egyházi gimnáziumot visszakaptak a felekezetek. A középfokú iskolák irányítása önkormányzati kézbe került. Budapesten elvileg fővárosi hatáskörbe tartozik a középfokú oktatás, gyakorlatilag viszont a gimnáziumokat a kerületek működtetik, a szakközépiskolákat pedig többnyire a főváros. Mivel fennmaradt az oktatás évtizedek óta tartó alulfinanszírozása, a gyermeklétszám csökkenésére hivatkozva a fenntartók elkezdték a minden iskolatípust érintő bezárásokat és összevonásokat is.

A pedagógusokat is érintette a Közalkalmazotti Törvény 1992-es bevezetése, amely nem jelentett érzékelhető javulást a bérezésben, de szabályozta az előmenetelt, és stabilizálta a tanárok jogi helyzetét.

A szakközépiskola évtizedei 1967 után

A gimnáziummal párhuzamos szakképzés 1959-től indult meg, eleinte csak 1-1 osztállyal évfolyamonként. Az első szerszámkészítő osztály 1963-ban érettségizett, 27 fővel. (A kiinduló létszám 36 volt.) Az utolsó szerszámkészítő osztályt 1968-ban iskolázták be, 1972-ben érettségiztek. A szakmai képzés zömében a Fegyver és Gázkészülék Gyár műhelyeiben, és a vállalat segítségével folyt. Emellett kezdődött a hatvanas évek második felétől az autós szakképzés is, amely autószerelő és autóvillamossági műszerész szakmákban folyt. 1978-tól autóvillamossági szerelőre változtatták az utóbbi szakma elnevezését.

Mielőtt a részletekre kitérnénk, érdemes áttekinteni röviden az autós szakképzés budapesti történetét. A fővárosban 1886-ban jelent meg az első autómobil. Szakképzési igény azonban csak az 1910-es évektől, a taxivállalatok megalakulásával egy időben jelentkezett. Ezt eleinte tanfolyamokkal oldották meg a mechanikai és elektromosipari szakiskolákon belül. 1945 után önálló szakiskolák alakultak: 1952-től a Rippl-Rónai utcában a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium irányításával jött létre Gépjárműipari tagozat, amely 1956-tól Autóközlekedési Technikumként, majd 1968-tól Szakközépiskolaként működött. Hasonló profillal működött 1971-től az Ihász Dániel Szakközépiskola is. 1973-ban a Kossuth Lajos Ipari Szakközépiskolában is indult autószerelő szak Csepelen. A Fáy András szakközépiskolát a hivatalos iratok 1976-tól említik Közlekedésgépészeti iskolaként, a valóságban, mint láttuk, ez a váltás már néhány évvel korábban, 1973-ban bekövetkezett a szerszámkészítő szakma elhagyásával. (Talán megszokásból néhány nyomtatványon még 1980 táján is a Fáy András Ipari Szakközépiskola név szerepelt.)

Az autós szakoktatás az akkori gazdasági igényeknek megfelelően állami nagyvállalatokkal együttműködve folyt. Az autóvillamossági szerelők a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat, a MÁVAUT, a Volán 1. számú Vállalat és az Építőipari Szállító Vállalat telepein is gyakoroltak. Az autószerelést tanulók pedig az előbb említetteken kívül a Hungarocamion, a Merkur és a MÁVAG üzemeiben is részesültek gyakorlati képzésben. A diákok számára az első két évben az iskolai műhelyekben oldották meg a gyakorlati oktatást, harmadikban az említett vállalatoknál, majd az utolsó évben vegyesen az iskolákban és vállalatoknál. A Fáy első műhelyfőnöke Padajcsev Sándor volt (korábban hivatásos katonaként is szolgált), utóda Kelemen Ferenc.

Az elsősök a szerszámhasználattal ismerkedtek meg (pl. reszelés), másodikban a fődarab szerelést gyakorolták, ezután következett a vállalati képzés, majd végül a diagnosztikai mérések elvégzése. A szakoktatás színvonala fokozatosan emelkedett, műszaki tanárok és mérnöktanárok érkeztek, sokan pedig utólag szereztek tanári végzettséget a hetvenes-nyolcvanas években elvégezvén a levelező továbbképzést. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a szakképzés kezdetekor (hatvanas évek vége, hetvenes évek eleje) nem minden szakoktató végzett magas színvonalú munkát, akadtak, akik párttagsági könyvükkel próbálták a felkészültségi hiányosságokat pótolni. (Olyan szakoktató is volt, aki egykori ÁVH-s élményeivel dicsekedett kollégái előtt.)

A hetvenes években (1972–1977 között) egyfajta "generációváltás" keretében sok új műszaki tanár érkezett, akik azóta is itt dolgoznak. (Pletser József, Mihályi István, Krupp Róbert, Huszti Tibor stb.) Az idősebb szakmai tanárok közül kiemelkedő volt Bucsy Károly és Dér (Dörner) András munkája. (Előbbi még a régi Fáy András Gimnáziumban érettségizett 1939-ben, utóbbi nemcsak kiváló szakmai tanár volt, kitűnő sakkozó is.)

A szakmai képzés magas színvonalát bizonyítja, hogy 1983 óta minden évben döntőbe jutott legalább egy fáys diák az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyen, négyszer az iskola diákja végzett az első helyen, és a tavalyi (1999) táblázat szerint a hasonló profilú, "autós" szakközépiskolák közül a Fáy áll az összesítésben az első helyen. Ketten a műszaki tanárok közül (Bucsy Károly, Pletser József) évekig szakfelügyelőként dolgoztak, Huszti Tibor tankönyvet írt, illetve a kilencvenes évektől folyik a műszaki tanárok továbbképzése is a Fáyban.

Az iskolában rendezték meg a nyolcvanas években az országos szakmatörténeti versenyt: ezt a vetélkedőt a Fáy KISZ szervezete és műszaki munkaközössége kezdeményezte, és az iskola diákjai jól is szerepeltek a megmérettetéseken.

Forradalmi Ifjúsági Szüret

A gimnázium megszűnése nem jelentette azonnal a koedukálás megszűntét is. 1973-ig lányok is voltak a tanulók között, azóta már csak fiúk. (Lányok az autóvillamossági szakmát tanulók között voltak.) Az "egynemű" képzést elsősorban anyagi és technikai okokkal magyarázták: nem volt mód külön női WC, öltöző stb. fenntartására.

Az 1974/75-ös tanévtől mindig 4–5 autószerelő, illetve 1–1 autóvillamossági osztály indult, az autóvillamossági osztályokat akkor is "E" osztálynak nevezték, ha "D" osztály nem volt. Beiskolázási gonddal sokáig nem kellett szembenézni: az autószerelő osztályokba két-háromszoros, az autóvillamossági osztályba időnként négy-ötszörös túljelentkezés lehetővé tette, hogy a kilencvenes évek elejéig nagyon gyenge képességű tanuló csak ritkán kerüljön be. (Akkoriban négyes átlag alatt már nehéz volt bekerülni, persze az osztályzatok az általános iskolák közötti nagy eltérések miatt nem mindig adnak reális képet.) A hetvenes–nyolcvanas években a szakközépiskoláknak amúgy is magasabb volt a presztízse a mainál, az autós szakma pedig különösen keresettnek számított. A mainál kisebb lemorzsolódási arányokat mutatja, hogy rendszeresen előfordultak 34–36 fős érettségiző osztályok.

A demográfiai hullámhegy is a nyolcvanas évek végén tetőzött, ez is könnyítette a beiskolázást. És persze az is, hogy nem voltak még hat-, illetve nyolcosztályos gimnáziumok, amelyek később sok jó képességű diákot "elszívtak" a szakközépiskolák és a hagyományos négyosztályos gimnáziumok elől. A leendő elsősöknek matematikai és fizikai feladatokat, magyar nyelvi kérdéseket kellett megoldaniuk, és vizsgálták kézügyességüket valamint "szakmai affinitásukat" is.

Ami a közismereti tárgyakat illeti a maihoz képest szigorúbbak voltak a tantervi kötöttségek: a nyolcvanas évek végéig kötelezően előírt tankönyvet lehetett csak használni, nem volt választási lehetőség. 1967 után néhány éven belül megszűnt a földrajz és a biológia oktatása. Új tantárgyként a hetvenes évek elején bevezették a "Világnézetünk alapjai" című tárgyat. Ez egyfajta filozófiapótlék volt, de erőteljesen a marxista nevelést hivatott szolgálni - negyedikben tanították. A tanárok a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem levelező képzésén szerezhettek jogot ennek a tárgynak az oktatására. Kísérletképpen a Világnézetünk alapjait egy évig nem osztályozták, de a próbálkozás nem vált be.

A hetvenes években történelemből egy darabig nem kellett érettségizni. Ekkor csak két évig tanultak fizikát, természetesen ebből a tárgyból sem volt érettségi vizsga. Az érettségi tartalmában nem, de lebonyolításában fontos változást jelentett, hogy 1980-tól bevezették az írásbeli feladatok rádiós és televíziós hirdetését magyarból. A magyar irodalom tananyaga a maival ellentétben a kisebb óraszám miatt a gimnáziuméhoz képest szűkebb volt, 1990-ig különböztek szakközépiskolai és gimnáziumi érettségi írásbeli feladatok.

Az ideológiai elvárások a tananyagon belüli arányokban tükröződtek: pl. József Attila esetében aránytalanul nagy súllyal szerepeltek a munkásmozgalmi versek, a Nyugat költői közül Babits és Kosztolányi rövidebben volt jelen. Számos orosz és szovjet író is a tananyaghoz tartozott, köztük sok jó író is, a maihoz képest a világirodalmon belül aránytalanul sokan. A történelem tananyagban erőteljesen érvényesült a marxista szemlélet, és az osztályharcos szempont, ami főleg az 1945 utáni korszak oktatásában tükröződött. (Pl. 1956 természetesen ellenforradalomként szerepelt.) Matematikából a hetvenes években tananyagcsökkentést hajtottak végre: a differenciál- és integrálszámítást innentől nem kellett tanítani. Az oktatás a kilencvenes évek elejéig szaktermekben folyt, akkortól viszont a diákok szünetek alatti vándorlása megszűnt, minden osztálynak saját terme lett.

A szakközépiskolává alakulás nemcsak a tantárgyakban, a tananyagban, hanem az irányítás változásában is tükröződött: eleinte a IX. Kerületi Tanács Oktatási Osztályához, 1972 után viszont a Fővárosi Tanácshoz tartozott az iskola. Ez a helyzet a rendszerváltozásig, amikor a fővárosi önkormányzat létrejött. A maitól eltérően szigorú szakfelügyeleti rendszer működött: a tanároknak külön nevelési terveket kellett készíteniük, és nagyon sok értekezletet tartottak. A Fővárosi Tanácstól kiküldött programtervezet alapján kellett a helyi programokat elkészíteni, a központosított oktatásirányítás rengeteg adminisztrációval járt. Az iskolai életben jelentős volt a párt és a szakszervezet szerepe, a fontos döntésekbe be kellett vonni őket.

A szakközépiskolára való áttérést még Helényi Ferenc igazgatósága alatt hajtották végre, ő azonban hosszú betegség után 1971-ben meghalt. Ezután átmenetileg Kazy Dezső igazgatóhelyettes vitte az ügyeket, majd 1971. december 1-jei hatállyal Radnai Antal személyében egy régi fáysta tanár került az iskola élére.

Korábban az iskola épületében működő önálló Dolgozók Esti és Levelező Gimnáziumának élén állt 1964–1971 között, ahol az ott dolgozó kinevezett és a Fáyból "áttanító" tanárokkal közösen jó eredményeket értek el, 1967-től például beindult a kétéves érettségit adó képzés a szakmunkások számára. Radnai Antal és Helényi Ferenc között jó együttműködés alakult ki. Radnai Antal szigorú és következetes igazgatónak bizonyult, igyekezett mindenkivel szemben azonos elvárásokat érvényesíteni. A közismereti tanárokkal és a szakmai tanárok többségével is jól együtt tudott dolgozni, de az akkori párttitkár és a szakszervezeti titkár akadályozták munkáját, igaztalan kifogásokat emeltek. Bár a tantestület többsége kiállt az igazgató mellett, Radnai Antal 1974-ben lemondott, és saját kérésére áthelyezték a Wesselényi utcai Dolgozók Önálló Szakközépiskolájához igazgatónak.

Ezután viszont két évig megoldatlan volt az iskola irányítása: Kazy Dezső és Pátkai Györgyné igazgatóhelyettesek nem tudták kézben tartani az ügyeket, személyi ellentéteik megosztották a tantestületet is. 1976–1986-ig Magyar Sándor volt az igazgató: pályázat alapján nevezték ki, előzőleg Csepelen, a Fáyhoz hasonló profilú szakközépiskola műhelyfőnöke volt. A Fővárosi Tanács Szakoktatási Osztályának akkori vezetője, Kálmán László kérte fel a pályázatra, aki előzőleg a csepeli technikum igazgatója volt, innen ismerte Magyar Sándort.

Nevelési igazgatóhelyettesként előbb 1979-ig Ritecz Józsefné biológia-földrajz szakos tanár tevékenykedett (korábban az esti tagozaton dolgozott), majd 1982-ig a magyar-történelem szakos Dobó Piroska, aki pályázattal egy másik szakközépiskolából érkezett. (Dobó Piroskának egyébként két regénye is megjelent.) Ritecz Józsefné távozása összefüggött azzal, hogy szaktárgyait a Fáyban nem tudta tanítani, így egy egészségügyi szakközépiskolába ment el. Miután Dobó Piroska az esti tagozatra ment át, utóda 1982-től Szalai József lett. A műszaki igazgatóhelyettesi posztot 1978-ban vette át Kazy Dezsőtől Varró Lajos - szintén pályázat alapján, korábban a Csepel Vas és Fémművek KISZ-titkára volt.

Az iskola irányításában fontos szerepet játszott az úgynevezett "négyszög": az igazgatón kívül a pártösszekötő tanár, a szakszervezeti titkár és a KISZ-tanácsadó tanár vettek részt a nem tanügyi kérdések (jutalmazás, pályázatok elbírálása stb.) megvitatásában.

A KISZ-nek az iskolában a tanulók 30–70%-a volt tagja osztályonként. Működött külön KISZ szervezet a tanárok számára is (Krupp Róberttel majd Mihályi Istvánnal az élén.) A szervezetet 7 tagú Iskolai KISZ Bizottság irányította (IKB). Osztályonként működtek alapszervezetek, továbbá négy, érdeklődési körök szerinti: Ifi, Klub, Ifjú Gárda és Stúdiós alapszervezet. Ezen kívül iskolai szinten az Érdekvédelmi Munkabizottság (ÉMB). Az IKB ülésein a 7 tagú vezetőség mellett az említett alapszervezeti titkárok vehettek részt. Az iskolai KISZ szervezet külső megítélése jó volt: kétszer nyerték el a Vándorzászlót. A nyolcvanas évek közepéig 3-as tanulmányi átlag alatt nem vállalhatott senki a szervezetben funkciót. A KISZ-nek az építőtáborok megszervezésében (pl. almaszedés a szigetcsépi TSZ-ben) is szerepe volt.

1977-ben a szervezet felvette a második világháborús francia ellenállás idején kivégzett Féner Oszkár nevét, aki a Fáy András Gimnázium tanítványa volt, kommunista tevékenysége miatt azonban kizárták, és 1931-ben csak magánúton érettségizhetett le, egyébként jó rendűen. Féner Oszkár édesanyja volt a kapcsolatfelvétel kezdeményezője: ekkor alapították az évenként kiosztott Féner-díjat.

Magyar Sándor igazgatóságának legfontosabb újítása a kabinetrendszer bevezetése: a minta ehhez előző munkahelye, a csepeli ipari szakközépiskola volt. Ezzel egyidejűleg a korábbi nagy tanári átalakult díszteremmé. A korábban már említett szaktantermeket is ekkor alakították ki egy jelentős (500 ezer forintos) felújítás keretében. A maitól eltérően a földszinten külön ruhatár működött, amelynek árnyoldala az utolsó órák utáni roham, a diákok tolongása volt.

Ezekben az években vezették be fokozatosan az ötnapos munkahetet. Az 1970-es években még szombatonként is tanítottak - ennek egyetlen jó oldala a mainál kisebb napi óraszám. A heti óraszám a hetvenes évek végén maximum 37 lehetett, 192 az évi tanítási napok száma. Az 1980/81-es tanévben 11 napos tanítás kezdődött - már csak kéthetente volt szombaton iskola. (A változást a tantestület 3 ellenszavazattal és 1 tartózkodással fogadta el.) Az 1982/83-es tanévtől pedig a szombati tanítás (remélhetőleg véglegesen) megszűnt.

Az esti tagozat előbb önállósult (Dolgozók Középiskolájaként) majd Magyar Sándor érkeztével ismét a Fáy tagozatává alakult. Radnai Antal, Rózsa József majd Sasvári Ferenc vezették. De nemcsak szervezetében, hanem tartalmilag is változott az esti tagozat: bevezették a Dolgozók Kétéves Középiskoláját, amely szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezőknek adott érettségit. 1978-ban ez megszűnt, viszont esti és levelező tagozaton felváltotta a gépgyártástechnológiai (közlekedésgépészet) oktatás. A négyéves képzésre az általános iskolai végzettséggel rendelkezők jelentkezhettek, akiknek természetesen szakmai tárgyakat is tanulniuk kellett. A hároméves változatra pedig a szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezők jelentkezhettek, akiknek szakmai tárgyakat már nem kellett tanulniuk. Az 1975/76-os tanévben például összesen 12 osztály működött az esti tagozaton, emellett 6 kihelyezett osztály a Gyáli úton, az Irinyi József Vegyipari Technikumban. Erre a képzési formára tehát igen jelentős volt az igény.

A tanulás után nézzük meg az iskolai és iskolán kívüli kulturális és szabadidős programokat! A hetvenes-nyolcvanas években ezek többségét a KISZ égisze alatt az IKB (Iskolai KISZ Bizottság) szervezte meg. Állandó rendezvények voltak: november 7., április 4., március 15., a hagyományos András-napi szalagavató bál, télapó ünnep a tanárok gyermekeinek, nőnapi ünnepség, pedagógusnap. A mostani informatika terem helyén működött a KISZ-Klub, melyet 1973-ban Pletser József szervezett meg, később Mihályi István vette át. Itt havonta egy-két alkalommal rendeztek disco-t, melyre belépődíj ellenében külsősök is eljöhettek. Kulturális és politikai témájú előadásokat, ritkán filmvetítést, néha sakkversenyt is tartottak a klubban, amely heti három alkalommal volt nyitva néhány órán át délutánonként.

A hetvenes években Kiss Imre vezetésével túraszakosztály is működött, amelyet néhány évvel később Mihályi István vett át. Újrakezdődtek a vízitúrák is: Huszti Tibor és Farkas Tamás szervezésében. Évekig kölcsönözték a kenukat, a kilencvenes években aztán egy nagy összegű adomány nyomán saját kenukat kaptak. A júliusonként megrendezett túrák során főleg a Tisza és mellékfolyói bejárására került sor, de két részletben megtették az úgynevezett "Nagy Kört" is, azaz leeveztek a Dunán a Sió torkolatáig, a Sión föl a Balatonig, a tavon át Keszthelyig, innen a Zalán és a Rábán vissza a Dunába, majd le Budapestre. Ahogy professzionalizálódott lassan a felszerelés, kialakultak a hagyományok is: az újoncok avatása például, melyet tavaly e sorok írója is sikeresen túlélt.

A sportnál maradva említenünk kell a nyári kerékpártúrákat, melyeken alkalmanként tíz-húsz fő részvételével 1985 óta szinte az egész országot bejárták Mihályi István vezetésével. (Borsodban, a Nyírségben, Szabolcsban, a Dél-Dunántúlon és az Északi-Középhegységben kétszer is voltak.) A természeti szépségek mellett, akárcsak a vízi túrázók, a műemlékeket is megtekintették, és a kerekezők többnyire iskolákban aludtak.

Az iskola 1983-ban lett 75 éves, ebből az alkalomból díszünnepséget tartottak a Vigadóban, és sor került egy külön évkönyv kiadására is. Az 1983/84-es tanév megemlékezésekkel indult: koszorúzási ünnepségre került sor, az iskolában új Fáy-domborművet lepleztek le, bemutatták a régebbi és az akkori tanulók, tanárok művészi alkotásait, valamint a múltat dokumentáló fotó-tabló és szakmatörténeti kiállítást rendeztek.

A Vigadóbeli ünnepségen számos öregdiák, híressé vált egykori fáysta megjelent és fellépett: a színész Kaló Flórián és Pálos Zsuzsa, a televíziós bemondó Takács Marika és Kopeczky Lajos, Czibulás Péter, Környei Mátyás és Meszléri Judit előadóművészek. Az öregdiákok nevében Szurovy Géza mondott beszédet, ő kötötte fel az iskolazászlóra az emlékszalagot.

Az ünnepségről az 1983-as jubileumi évkönyv részletesen beszámolt. A megemlékezés előkészületeiben, az anyaggyűjtésben számos tanár is részt vett, a teljesség igénye nélkül: Fekete Szilveszterné, Korognai Károlyné, Temesvári Zoltánné, Bolla Éva, Mihályi István és sokan mások.

1986. május 30-án a Corvin moziban emlékeztek meg Fáy András születésének 200. évfordulójáról Korognai Károlyné rendezésében. A műsorban Fáy András műveiből adtak elő részleteket, és zene, illetve énekszámok hangoztak el. A szereplők korabeli ruhákban léptek fel, a rendezvényt palotás tánc zárta.

Magyar Sándor igazgatósága idején nem csak a jubileumi évkönyvet adták ki: 1981–1985-ig évente is megjelent egy-egy Évkönyv, azután a folytatás elmaradt. Ugyanakkor 1986 márciusában, röviddel nyugdíjba vonulása előtt megjelent az iskolaújság, a FIRKA (Fáysta Írók és Riporterek Közös Alkotásai, avagy Fáy Irka) első száma, már akkor is Zsilka István technikai szerkesztésében, kezdetben Fekete Sándorné szerkesztésével, és számról számra változó diák és tanárszerzőkkel.

Mielőtt időrendben tovább lépnénk, érdemes megismerkedni egy 1984-es szociológiai felmérés eredményeivel. Ezt az esettanulmányt Nahalka István a diákoknak feltett kérdések alapján készítette. Az iskola történetét vizsgálva egyáltalán nem mellékes, hogy a legilletékesebbek, a diákok hogyan látták az intézményt és önmagukat a nyolcvanas években.

Akkoriban 2–2,5-szörös túljelentkezés volt, nehéz volt bekerülni. Az ide jelentkezők nagy részét a szakma presztízse (jó kereseti lehetőség, aránylag biztos elhelyezkedés), másrészt az iskola felkapottsága, a rokonoktól, ismerősöktől szerzett előzetes pozitív információk motiválták. Szerepet játszott az is, hogy érettségi után nem kell feltétlenül tovább tanulni, míg gimnáziumi érettségivel akkoriban nem sokra lehetett menni. A megkérdezettek közül senkit sem kényszerítettek a szüleik arra, hogy a Fáyba jelentkezzen, megbeszélték gyermekeikkel a választást.

A szakma iránti érdeklődés gyakran felületes ismeretekre épült: sokan az autóversenyek világát, a sportközvetítéseket látva romantikus elképzelésekkel érkeztek. Így nem meglepő, hogy a műhelyekbe kiérve és a szakmai gyakorlatokon sokan csalódtak a munka valóságos körülményeit látva. A megkérdezettek rossz tapasztalatokról számoltak be a nagyvállalatokról szólva: bírálták a rossz szervezést, a rengeteg "lógást", a munkások gyakori italozását stb. Bizonyára e tapasztalatok birtokában sokan akartak érettségi után kisvállalkozóknál elhelyezkedni.

A szakközépiskola legfőbb előnyének azt tartották a megkérdezett diákok, hogy általános műveltséget ad. Tipikus volt az olyan vélemény, hogy a szakmunkásképzők ugyan jobban megtanítják a szakmát a szakközépiskoláknál, de nem biztos, hogy a munkahelyeken csak a szakmai tudást nézik. Többen úgy gondolták, hogy azért is előnyös lenne kisvállalkozónál elhelyezkedni, mert a szakmát igazából ilyen helyen lehet elsajátítani, és nem iskolában.

A kedvenc tantárgyaknál nagy szóródás tapasztalható, viszont egyértelműen az orosz nyelv megítélése volt a legrosszabb: a legtöbben fölöslegesnek tartották, talán a kötelező jelleg miatt (és persze politikai okokból is). Volt olyan diák, aki más nyelvet szívesen tanult volna, de erre itt nem volt lehetősége. A humán tantárgyak oktatását az iskola műszaki jellege ellenére erőteljesnek ítélték, ebben az évben (1984) is akadt olyan tanuló, aki érdeklődése miatt az ELTE-re jelentkezett.

Külön kérdések vizsgálták az iskolai KISZ-szervezet tevékenységét. Általában rendezvényközpontúnak tartották a KISZ ténykedését, a rendezvényekkel elégedettek voltak, de többen hiányolták az elvileg ugyanolyan fontos érdekvédelmi szerepkört. A diákok többségének hiányos, felületes ismeretei voltak csak az iskolai döntéshozatal mechanizmusáról. Sokan panaszolták, hogy túlcentralizált a KISZ: valójában csak a vezetőségnek van beleszólása az ügyekbe. Gyakori kifogás volt az is, hogy a diákok javaslatait az igazgató nem vette figyelembe. A tanítás minőségével, a tanárok munkájával kapcsolatban felmerült panaszokat legfeljebb az osztályfőnöknek tudták előadni, de ritkán történt bármiféle pozitív változás.

Összességében: a nyolcvanas években a mainál sokkal több tanítás utáni program állt rendelkezésre, a diákok ezeket jobban is igényelték. Az érdemi döntésekbe ugyanakkor a tanulóknak általában akkor sem volt beleszólásuk, ha azok közvetlenül őket érintették.

A hetvenes–nyolcvanas években a mainál kevesebb szociális problémával kellett szembenézni. A gyermekvédelem akkor is működött, a GYIVI irányelvei szerint már azt is veszélyeztetettnek kellett tekinteni, aki vonaton járt be, mert a vonaton gyakran kártyáznak, isznak az utasok. A jövedelemkülönbségek a nyolcvanas évektől kezdtek gyorsabban nőni, és ez már feszültségeket is okozott a diákok között. A leggyakoribb súlyos fegyelmi vétségnek ekkor is a lopás számított, de a kilencvenes évekhez képest kevesebbszer fordult elő, gyakrabban találták meg a tetteseket és keményebbek voltak a szankciók.

1986-ban nyugdíjba vonult Magyar Sándor, bár még 1989-ig tanított az esti tagozaton. Utóda az addigi műszaki igazgatóhelyettes, Varró Lajos lett. Új műszaki igazgatóhelyettesnek Pletser Józsefet kérte fel, aki 1972 óta tanított már az iskolában, és 1982 óta szakfelügyelőként is dolgozott. A folyamatosságot képviselte Szalai József, aki megmaradt nevelési igazgatóhelyettesnek. Korábbi jogkörei egy részét Bolla Éva vette át, így az addigi kettő helyett három igazgatóhelyettes állt munkába. A helyettesek számának növelését központilag hagyták jóvá.

A szaktantermi oktatás, és így a diákok állandó vándorlása a nyolcvanas évek végén megszűnt, akárcsak a földszinti ruhatár. A tanításban az első fontos változást a technikusképzés beindítása jelentette az 1989/90-es tanévtől. Több évig tartó előkészítő munka után került sor erre. A Fővárosi Tanács 1985-ös határozatát követően az iskolák a 3+2-es és a 4+1-es modell közül választottak. A Fáyban ez utóbbi szerint indult meg és tart azóta is a technikusképzés: az érettségit követően egy év alatt szerezhettek technikusi végzettséget a jelentkezők. Ebben a ma is működő képzési formában szakmai tárgyak mellett számítástechnikát, idegen nyelvet (német, legújabban angol) tanulnak, és testnevelési órákon vesznek részt. A technikumi képzés egyrészt a munkaerőpiacon már a nyolcvanas években is látható feszültségeket enyhítette: később és magasabb szintű tudással kerültek ki a résztvevők az iskolapadból. Másrészt a korábban megszüntetett felsőfokú technikumokat hivatott pótolni, betöltendő a középfokú és a felsőoktatás között keletkezett űrt.

Az érettségi utáni képzés beindult, az esti tagozat viszont megszűnt: 1990/91-ben tartották meg ebben az iskolatípusban az utolsó érettségit. Bár talán lett volna elég jelentkező, az iskolavezetés nem ragaszkodott ehhez a képzési formához.

1989/90, a rendszerváltozás nem bolygatta különösebben fel az iskola életét. A pártszervezet ősszel csendesen megszűnt, a KISZ-tanácsadó tanárt 1989-ben már diákmozgalmat segítő tanárnak hívták, majd ez a munkakör is eltűnt. (Korábban egyébként a műszaki tanárok között volt több párttag, a közismeretiseknél kevesebb, de számuk összességében nem volt nagy.)

A változás inkább a korábban ideológiaközvetítőnek tekintett magyar irodalom és történelem tananyagában, valamint a szakmai képzés külső feltételeiben mutatkozott meg 1989 után. A középiskolai tananyag egységessé vált magyarból és történelemből, és ezzel az érettségi követelmények is. A korábbi központilag előírt tankönyvek helyett nagy lett a választási lehetőség, de elsősorban anyagi okokból ma is a nyolcvanas évek végéről ismert tankönyvek maradtak használatban, legalábbis történelemből. (Persze átdolgozták őket.) Az orosz helyett a német nyelv tanítását vezették be a Fáyban, főleg azért, mert szakmai kapcsolatai az iskolának Ausztriával és Németországgal a legerősebbek.

Öregdiákok Varró Lajos igazgatóval Éry Emil emléktáblája előtt

1989 után szoros kapcsolat létesült a fáysta Öregdiákokkal, felavatták Udvarhelyi Ágoston és Éry Emil emléktábláját is. Guszti bá' emlékét őrzi a minden év májusában kiosztott Udvarhelyi-díj, valamint a rendszeres koszorúzások.

Már a nyolcvanas években megindult az informatikai képzés, ez 1989 után egyre fontosabbá vált. Az iskola is rácsatlakozott az Internetre. A technikai korszerűsítés mellett az épületen belüli felújítások is folytatódtak: 1994-ben a tanműhelyek és a tornaterem elektromos munkáit végezték el, illetve acélajtó került az elektronikai laborra. 1997-ben a nyílászárókat cserélték ki. Az iskola külső homlokzatának felújítására azonban mindmáig nem került sor, pedig még ma is láthatóak háborús belövések nyomai.

A szakmai képzésnek 1990 után a hazai gépjárműállomány gyors átalakulásához is alkalmazkodni kellett. A szocialista, keleti autók helyett/mellett egyre több a nyugati típus. Már a nyolcvanas évek végétől kért és kapott az iskola Németországból és Ausztriából oktatási segédanyagokat. Rendszeressé váltak a gyárlátogatások is, például Münchenbe, illetve a Skoda-gyárba. A korábban a külső szakmai gyakorlatot biztosító, és elhelyezkedési lehetőséget is adó nagyvállalatok 1990 után megszűntek vagy átalakultak: egyre többen egyéni vállalkozóknál töltik szakmai gyakorlatukat, akikkel az iskola szerződést köt.

A beiskolázási lehetőségek eleinte nem romlottak: a demográfiai hullám 1993-ban tetőzött. Ez jól látszik a tanulólétszám alakulásán is: 1993-ban 701, 1996-ban már csak 649 tanuló iratkozott be. A létszám tehát mérsékelten, de folyamatosan csökken a kilencvenes évek elejétől kezdve. A korábbi évfolyamonként 4 autószerelő osztály helyett csak 3 indult, természetesen emellett 1 elektromos osztály is. Ennek ellenére hagyománytiszteletből megmaradt az elektromos osztály "E" jelölése. Továbbra is megfigyelhető, hogy az "E" osztályok tanulmányi eredménye valamivel jobb a többinél.

A kilencvenes években radikálisan átalakult a hazai iskolarendszer: a korábbi merev, 8+4-es struktúra felbomlott, megjelentek a hatosztályos és nyolcosztályos gimnáziumok, amelyek számos jó képességű tanulót "elszívtak" a szakközépiskolák elől. Általában is csökkent a szakközépiskolák megbecsültsége. 1993 óta folyamatosan csökken a gyereklétszám. A Fáyban ugyan a kilencvenes évek második felében sem jelentett gondot az évfolyamonkénti négy osztály "feltöltése", de a túljelentkezés, bár fennmaradt, jóval kisebb arányú, és jelentősen visszaesett a tanulmányi eredmény is. Ez az osztályátlagokban és a növekvő lemorzsolódásban egyaránt megmutatkozott. (1999-ben két negyedikes osztály év végi létszáma mindössze 23, illetve 21 volt.)

A nehezedő feltételek ellenére továbbra is születtek kiemelkedő sikerek a szakmai és a közismereti oktatásban. Ezt a közelmúltban is "menetrendszerűen" elért döntős helyezések az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyen 1999-ben Gaál Péter 5., Sóki Roland pedig 7. lett, felkészítő tanáruk: Huszti Tibor, és Szappanos Viktor tavalyi Kazinczy-díja - felkészítő tanára Csókásné Gémesi Ildikó - bizonyítják. A műszaki irányultság mellett a humán tantárgyak sem sikkadnak el, az iskolai ünnepélyek és az évente megrendezett Szépkiejtési Verseny (januárban), valamint a Szavalóverseny (áprilisban) lehetővé teszik a tehetséges gyerekek felfedezését. (Korognai Károlyné, akinek tanítványai közül is akadt már Kazinczy-díjas, rendszeresen tart bemutató órákat az iskolában.)

1990 után lehetővé vált autonóm szakmai egyesületek létrehozása. A Fáy több műszaki tanára részt vett az Autójavítók és Autókereskedők Szövetségének megalapításában és a szövetség munkájában. Az iskolában rendszeres szakmai továbbképzést tartanak az itt dolgozó tanárok különféle témakörökben: benzinbefecskendező rendszerek - Huszti Tibor, Krupp Róbert, Csizmarik István, dízel befecskendező rendszerek - Szalai László, Bükkfejes György, elektronikus mérések - Hegedűs János, klímaberendezések és automata váltók - Krupp Róbert, gépjárművek villamos berendezései - Huszti Tibor.

Több szakmai egyesületnek is az iskolában van a központja, és ez nem adminisztratív, hanem szellemi központot jelent. Huszti Tibor az elnöke az Autóvillamossági Szerelők Szakmai Egyesületének, Szalai László pedig a Dízeladagoló és Dízelmotor Gyártók Szakmai Egyesületének. Az itt dolgozó műszaki tanárok rendszeresen publikálnak az Autószaki című szakmai lapban.

Huszti Tibor és Szalai László 1991 óta többször részt vettek külföldi (német, illetve ausztriai) továbbképzésen, Pletser József és Szalai László pedig Euró-mérnök pedagógusi címben részesült. Többen a Gépipari Tudományos Egyesület műszaki szakértőiként, illetve a szakminisztérium, a KHVM szakképzési szakértőiként is tevékenykednek. Huszti Tibor, Hegedűs János, Pletser József és Szalai László tankönyveket, szakkönyveket írtak.

1998 szeptemberétől az iskola a Toyota cég T-TEP szakképzési programjához csatlakozott. A cég, amely a világ harmadik legnagyobb autógyára, kétévi vizsgálódás után választotta ki a Fáyt, a magyarországi autószerelő iskolák közül egyedüliként. Ezzel összefüggésben a német mellett megindult az angol oktatása is az első illetve az ötödik évfolyamon. A program második fokozata 1999 szeptemberétől indult. A Toyota cég számos taneszközzel is segítette az átállást, és külön Toyota-ismereteket is oktatnak az érettségi után, illetve a szakmai tárgyak anyaga a cég igényeinek megfelelően az alsóbb évfolyamokon is módosult. Az osztályok közül a két jobb eredményt elérő osztály 1999 szeptemberétől ún. Toyota-osztály. Az 1998/99-es tanév végén a jobb és a gyengébb képességű tanulókat szétválogatták, a jobb képességű tanulók szeptembertől a 10. C és a 10.E osztályokban (ezek a Toyota-osztályok), a gyengébbek a 10. A és B osztályban folytatták tanulmányaikat. Az osztályközösségek kényszerű megbontása viszont feszültségekhez is vezetett.

A C és az E osztályok órarendje is eltér a két gyengébb osztálytól: itt egy évig gazdasági földrajzot és biológiát is tanulnak heti 2-2 órában, cserébe a magyar és a történelem, valamint az idegen nyelvi és a matematika órák száma 1-1-gyel kevesebb hetente.

Az 1998-ban induló átmeneti tanterv a NAT bevezetésével is összefüggött. A NAT értelmében az ekkor induló évfolyamok már nem szereznek az érettségivel egy időben szakmai végzettséget is, ahhoz további egy évig tanulniuk kell. Emiatt a szakmai tantárgyak óraszáma jelentősen csökkent, és tartalmuk is megváltozott: szakmai előkészítő tárgyként tanítják őket. A felszabaduló órákkal a közismereti tantárgyak - magyar, történelem, matematika, német - óraszámát növelték meg, tárgyanként heti 1 órával. Ez az átmeneti tanterv 1999. szeptemberétől ismét módosult, ami a világbanki képzéshez való kapcsolódással függött. össze. A Fáy korábban azért maradt ki a világbanki programból (Humán Erőforrások Fejlesztése), mert két szakma oktatását követelték meg, és az autószerelő, illetve autóvillamossági szerelő szakmák egynek számítottak.

Eljutottunk a jelenig, az 1999/2000-es tanévig. A tanév elején 606 tanuló iratkozott be. A tanulók összetétele az elmúlt évtizedekéhez hasonló: nagyon magas a bejárók aránya. (320 budapesti, 286 vidéki diák.) A félévi iskolaátlag 2,8 volt, a korábbi évekénél gyengébb. (Ennél rosszabb eredmény csak a gimnáziumi korszakban, az ötvenes évek elején fordult elő.) Ugyanakkor már most látható, hogy az idei tanévben is lesznek kiemelkedő eredmények: hatan jutottak az Országos Szakmai Tanulmányi Verseny döntőjébe, és áprilisban tavalyhoz hasonlóan lesz Fáys döntőse a Kazinczy-versenynek Győrben. Március elején a tantestület többsége a Comenius 2000 Minőségbiztosítási Programhoz való csatlakozás mellett döntött, az iskola pályázatát a minisztérium elfogadta. Bíztató, hogy most is van túljelentkezés, bár a szakközépiskolák többségéhez hasonlóan mi is csak a gyengébb tanulók közül válogathatunk. Mindent összevetve a közelmúltban a műszaki szakközépiskolákat is érintő összevonási és bezárási döntések ellenére csaknem biztosra vehető, hogy a Fáy András Közlekedésgépészeti Műszaki Szakközépiskola még a századik évfordulón, 2008-ban is létezni fog.

 Vissza a lap tetejére

Iskolatörténet

Az eddigi (1999–2000-ig) iskolatörténet átfogó képet adott egy-egy korszak történetéről, a ferencvárosi változásokról és az iskola életének alakulásáról. Az összefoglalás írója ma már nem dolgozik iskolánkban, de a történet írását nem szeretnénk abbahagyni. Úgy gondoljuk, hogy mivel az eddigiek egy lezárt egészet jelentenek, nem ezt a rendszert követnénk, hanem a továbbiakban célszerűbb lenne tanévenként írni az iskola történetét. Így ez bármikor folytatható.
1999–2000-es tanév

A nyári szünetben a vízitúrán „felavatásra” került az év eleje óta tulajdonunkban levő Toyota Hilux terepjáró. A Toyota elnökének írt levél eredménye volt, hogy a Toyota Hungary felajánlotta a tulajdonában levő 8 hónapos autót 3 millió forintért. A Fáysta Országjáró Diákok Alapítvány segítségével sikerült összegyűjteni az új autóra 1,5 millió forintot, illetve iskolánk igazgatója a költségvetésből a hiányzó összeget utalta az eladónak. Így a jármű kettős tulajdonba került, fele az alapítványé, fele az iskoláé lett.

A vízitúra július első két hetében zajlott, úti célja a Szamos–Tisza–Túr–Kraszna volt. Az evezés mellet sor került szárazföldi programokra is: Panyola, Túristvándi, Vásárosnamény, Dombrád megtekintésére is.

A nyár nemcsak vízre invitálta a vállalkozó szelleműeket, hanem kerékpártúrán is részt vehettek. Sátoraljaújhely volt a kiindulópont (ide természetesen vonattal utaztak), innen kerekeztek a diákok Széphalomra, majd Pálházára, ahol az egyik állandó szálláshelyük volt. Többek között jártak Füzéren, Telkibányán, Göncön, Vizsolyban (ez lett a másik szálláshely), Regécen (vár), Boldogkő váránál, a Rakaca-völgyén keresztül Szendrőn (a harmadik szálláshely), Szalonnán. A túra érdekessége, hogy jubileumi volt, hiszen tizenötödször indultak útnak biciklivel a fáysták.

Természetesen az ősz is hozott sportprogramot, hiszen szeptember a triatlon hónapja. A Visegrádi-hegységbe, a Börzsönybe, az Ipoly vidékére vezetett az idei triatlon.

Nemcsak a diákok mehettek kirándulni, hanem a tantestület is. Októberben háromnapos útra indultunk. Salzkammergut hangulatos városkáit (Gmunden, Traunkirchen, Bad Ischl), Salzburg csodálatos kertjét, dómját, Mozart szülőházát, Kufstein komor várát, Hitler Sasfészkét, a müncheni Deutsches Museum fantasztikus technikai kiállítását és a tv-tornyot néztük meg.

Az iskola felszereltsége folyamatosan javult, hiszen két pályázaton sikerült jelentősebb összeget nyernünk. A fémipari alapképző műhely a Fővárosi Közoktatásfejlesztési Alapítvány, az elektronikai labor pedig a Fővárosi Munkaügyi Központ pályázatának segítségével készült el. Emellett az új, 18 fős audiovizuális nyelvi labor várja a tanulni vágyó diákjainkat. A gyakorlati öltöző is felújításra szorult, mely korszerűvé, minden igényt kielégítővé vált.

A Toyota-napot november 26-án tartottuk. A program díszvendége Kauzuo Nukazawa úr, Japán magyarországi nagykövete volt. Iskolánk vendége volt még (a teljesség igénye nélkül) a Toyota Motor Hungary elnöke és igazgatója, a Denso Hungary elnöke, az OM Szakképzési Osztályának főosztályvezetője, a Fővárosi Közgyűlés Oktatási Bizottságának elnöke. Ajándékba kaptunk a Toyotától egy dízelmotort állvánnyal, egy automata sebességváltót és egy befecskendező szivattyú metszetet, a Denso-tól két V5 típusú elektronikával irányított dízelbefecskendező szivattyút. Az ünnepi részt elméleti és gyakorlati bemutatók követték.

Iskolánk részt vett a Nemzeti Szakképzési Intézet „Ifjúsági szakképzés korszerűsítése” világbanki programjában. Ennek egyik célja, hogy nőjön azoknak a szakközépiskoláknak a száma, amelyek a Világbank által támogatott Emberi erőforrások fejlesztése programban és az EU Phare-programban kidolgozott tantervek (közismereti és szakmai orientációs) alapján tanítanak, másik célja pedig a szakképzés korszerűsítése, az európai normákhoz való közelítése. A pályázaton oktatást segítő multimédiás összeállítást (tv, videokamera, videomagnó, CD lejátszó, hangfalak, laptop stb.), CD-ket, videofilmeket, multimédiás labort nyertünk. Ennek következtében kinőtte magát az iskola stúdiója, így új, nagyobb helyre költözött az első emeletre.

A Fővárosi Pedagógiai Intézet pályázatán (Nemzeti Alaptanterv tantárgyközi nevelési területeinek szakirodalmi fejlesztése) nyert az iskolánk 150000 forintot.

Az MTV 1 Magyar Szalon című műsorában 2000. március 13.-án a középiskolai irodalom tananyagról is szó esett. Ennek kapcsán Terebesi Éva összeállításában Korognai Károlyné óráin (12.e, 12.c) is „járt” a kamera, ahol éppen Swift: Szerény javaslat című röpirata volt a téma.

Az Országos Szakmai Tanulmányi versenyen szép eredményeket értünk el. A gyakorlati feladatok között szerepelt pl. Lada motor főtengelyének hibafelvételezése, négyütemű motor diagnosztikai vizsgálata, villamossági mérések. Az elméleti vizsgán nyomatékváltóműről, feszültségszabályzóról kellett beszélni. Eredményeink: 2. Golumba János, 3. Polgár László, 8. Fazekas Csaba, 10. Uti Gábor.

A Budapesti Komplex Tanulmányi Versenyen szintén eredményesen szerepeltek a fáysták: 5. Bokros Gábor, 7. Geyer Zsolt, 8. Rózsahegyi Ádám, 9. Rónyai Zsolt, 12: Haidtner Medárd, 16. Pelényi Gábor.

A hagyományosnak mondható németországi szakmai útra áprilisban került sor. A diákok lehetőséget kaptak Passau, Nürnberg, Ulm, Neuschwanstein, München nevezetességeinek megismerésére, illetve a nürnbergi vasúttörténeti múzeum, a rüsselsheimi Opel gyár, a müncheni BMW Múzeum és Deutsches Múzeum megtekintésére.

A Szép Magyar Beszéd verseny győri országos döntőjébe jutott Magyar Péter. A verseny három részből állt: írásbeli, választott szöveg és kötelező szöveg. Az eredmény pedig Kazinczy Emlékérem a szép magyar beszédért.

A Magyar Vöröskereszt IX. kerületi Szervezetének „Minta iskola” versenyén (legtöbb véradót szervező iskola) I. helyezést értünk el. Az oklevél mellé egy serleget, egy vérnyomásmérőt és 10 elsősegélyládát kaptunk ajándékba.


2000–2001-es tanév

20 00 nyarán jelentős felújításra került sor. A Fővárosi Önkormányzat jóvoltából 40 millió forintért az iskola visszakapta eredeti színét, új, stílusos rácsok kerültek a földszinti ablakokra, kicserélték a Márton utcai kapukat. Új kabinetet kaptak a műszaki tanárok. A csarnok egyik terme korszerű mechanikai mérőlabor les z, melyet a Fővárosi Munkaügyi Központ 10 millió forintos pályázata tett lehetővé. Ugyancsak megújul az 1. számú számítógépterem, pontosabban gépállománya, mivel a Fővárosi Szakképzési Bizottság decentralizált pótkeretéből iskolánk pályázatára 2,4 millió forintot juttattak.

Az idei vízitúra a Körösök vidékére csalogatta diákjainkat. Az izmok fejlesztése mellett tudás gyarapítására is volt lehetőség. Bejárták a gyulai várat, múzeumot, Ópusztaszert, láthattak múzeummá alakított szivattyútelepet, motormúzeumot, helytörténeti múzeumot Csongrádon, sétáltak a szarvasi arborétumban.

45 diák a tanévet nem az iskolában kezdte, hanem Ausztriában, Schottwienben, mert a Fővárosi Önkormányzat pályázatán megnyertük az útiköltséget, így nyelvi táborba mehettek a tanulók. A programban autójavító műhely, szakszerviz megtekintése, városnézés is (Bécs, Graz, St. Pölten, Melk) szerepelt.

A Fáy Triatlon programjában Tököl, Ráckeve, Délegyháza, Adony, Velence, Martonvásár szerepelt a kerékpárosok számára. Az evezősök is Tökölre érkeztek, majd Tas, Dömsöd, Majosháza következett.

Tantestületünk szeptemberben szintén Ausztriában járt. Grazi sétánk után Klagenfurtba utaztunk. Érdekes volt az egy kőtömbből kifaragott őshüllő, a város címerállata, mely a Neuer Platz díszkútjában látható. Egy kis kitérőt is tettünk Olaszországba, Tarvisioba, majd visszatérve Villach, Ossiach, Gmünden, Wiener Neustadt következett.

A Toyota napot november 15.-én rendeztük meg. A rendezvényen részt vett a Toyota Motor Hungary elnöke, Masatoshi Oda úr. Tanáraink, szakoktatóink úgy döntöttek, bemutatják, hogyan használják az oktatásban a kapott eszközöket. Volt bolygóműves nyomatékváltó, villamossági mérés, gyújtásrendszerek, diagnosztikai vizsgálat, dízel elektronika, alkalmazott számítástechnika, befecskendező szivattyú, műszeres vizsgálat és egy kis japán kultúra.

A Főváros Napján (nov. 17.) ünnepi ülést tartott a Fővárosi Közgyűlés, melyen átadták a főváros kitüntetéseit. Iskolánk megkapta a Pro Urbe Budapest díjat: „A nagy múltú iskola nevelőtestületének a szakmai képzés terén elért nemzetközileg elismert színvonalas munkájáért, a közösségi élet megszervezéséért és kiváló pedagógiai tevékenységük elismeréséül.” A díjat Varró Lajos igazgató úr vette át. Iskolai megünneplésére december 8-án került sor, melyen vendégünk volt dr. Pálinszki Antal úr, aki elmondta, hogy az 1992-ben alapított díj ötödik alkalommal került iskola birtokába.

Iskolánk tanulója, Reiter László (10. a) a Cselgáncs Világkupán Szardínia szigetén harmadik helyezett lett, pedig ifiként juniorok között versenyzett. Ezután volt az Európa Bajnokság Budapesten, ahol negyedik helyezést ért el.

Ugyancsak szép eredményt könyvelhetett el Juhász Dániel (10. b), aki az Országos Ifjúsági Súlylökő Bajnokságon a harmadik helyet szerezte meg.

A tél folyamán sikerült az egyik öltöző felújítása, mely így higiénikus, tiszta, szép lett. Az ajtó kicserélésére futotta még a pénzből, de a vezetőség tervezi a másik öltöző felújítását is.

Márciusban fővárosi szervezésben lehetőséget kaptunk, hogy egy hetet német nyelvi táborban tölthessen 10 diákunk. Passauban tanultak a gyerekek napi három órát németül. Természetesen kirándulásokra is futotta idejükből, így Passaun kívül eljutottak pl. grafitbányába és olyan kolostorba is, ahol sört főznek.

Iskolánkban kora tavasszal szaktanácsadói látogatás volt.

A Szép Magyar Beszéd Verseny győri országos döntőjébe jutott Grozdits László.

Az OSZTV döntőjében a következő eredmények születtek: 10. Kozma Péter, 14. Rózsahegyi Ádám, 15. Geyer Zsolt, 16. Deák Sándor, 26. Haidtner Medárd.

A Fővárosi Szakmai Tanulmányi versenyen diákjainknak matematikából, fizikából, informatikából és műszaki ismeretekből kellett számot adni tudásukról, majd a gyakorlati forduló következett néhány nappal később. A végeredmény: 2. Horváth Zoltán, 3. Orosz Norbert, 4. Horváth Imre.

Május 2-án szegényebb lett az iskola: meghalt dr. Horányi Péterné. 1958-tól dolgozott nálunk biológia-kémia szakos tanárként, és szinte az utolsó pillanatig tanított.

Iskolánk az Egyesült Közösségek Leonardo da Vinci programjának pályázatát nyerte meg. Ennek lényege az, hogy a diákoknak lehetőségük nyílik cserekapcsolatok formájában megismerkedni a francia oktatással, fiatalokkal, kapcsolatba kerülhetnek külföldi partnerekkel, francia autókkal, valamint az ott kialakult autószerelési és javítási módokkal. A diákok 3 hétig lesznek kint, ez alatt francia autós cégeknél fognak „dolgozni”. Az 1100 euro fedezi az utazás nagy részét. Januárban iskolánk kötött egy előszerződést a Francia Nemzeti Képzési Intézettel (ANFA) és a Párizsi Kereskedelmi és Iparkamara Kiképzési Központjával, majd júniusban megkötik a végleges szerződést. A pályázati összeg 20 diák számára jelenti a külföldi szakmai tanulást. A diákokat az iskola jelenlegi 11. osztályainak legjobbjaiból választják ki. A kijelölt diákoknak nyáron 4 hét gyakorlaton kell részt venniük és szeptembertől heti 4 órában franciát kell tanulniuk, hogy ezzel is könnyebbé váljon a kapcsolattartás a külföldi partnerekkel és diákokkal.

A Budapesti Középfokú Oktatási Intézmények Igazgatói Szövetsége megalakulásának 10. évfordulója alkalmából Varró Lajos elnök részére a szervezetben kifejtett kimagasló szakmai tevékenységéért elismerő oklevelet adományozott. A testület újabb öt évre bizalmat szavazott elnökének.

Az Országos Közoktatási Intézet elemezte 100 kiválasztott magyar középiskola honlapját. Az elemzést három megfigyelési szempontsor köré csoportosítva végezte egy szakmai csoport. A tartalom pontozása alapján a Fáy András Közlekedésgépészeti Műszaki Szakközépiskola 11,5 ponttal a 8. helyen állt. A végső sorrendben a 18. helyen végeztünk 22,5 ponttal.

Az iskola dolgozói 2001. május 9-én újabb 5 évre választották meg igazgatónak Varró Lajost. A Fővárosi Közgyűlés Oktatási Bizottsága 2001. június 20-ai ülésén elfogadta Varró Lajos igazgatói pályázatát újabb öt évre.

A május–júniusi érettségi volt az utolsó olyan, amikor a diákok az érettségivel együtt megkapták a szakmunkás bizonyítványukat.


2001–2002-es tanév

A vízitúra célja idén a Szigetköz, a Mosoni-Duna volt, majd Komárom. Természetesen az evezés mellett más programok is szerepet kaptak. Jutott idő Győrben városnézésre, a komáromi vár bebarangolására. Sőt egyik táborhelyük itt volt. A túrázók pedig élményekkel gazdagodva Szentendrén vettek búcsút a Dunától.

Augusztus elején egy kis csapat kerékpártúrára adta fejét. Céljuk a Dunakanyar környéke volt. Jártak Kismaroson, Pap réten, Visegrádon, Csóványoson, Nagy-Hideg-hegyen.

Tanévünk szomorúan kezdődött, mert iskolánk igazgatója, Varró Lajos tragikus hirtelenséggel szeptember 11-én elhunyt. Az iskolarádióban Szalai József igazgatóhelyettes búcsúzott az igazgató úrtól. A beszéd megjelent a Firkában:


Gyászol a Fáy


2001. szeptember 11-én elhunyt
Varró Lajos,
iskolánk igazgatója.


Irodájában érte a halál, ott állt meg a szíve, ahol tizenöt évig dolgozott fáradhatatlanul az iskoláért, értünk, értetek, mindannyiunkért. 1978-ban került a Fáyba műszaki igazgatóhelyettesként, és 1986 óta Ő az iskola igazgatója, illetve most már csak azt mondhatjuk: Ő volt az iskola igazgatója. Szörnyű ezt leírni, még szörnyűbb kimondani. Ő, akinek a vezetésével olyan sok szép eredményt értünk el, mint a 2000-ben nekünk ítélt Pro Urbe Budapest Díj, nincs többé velünk. Egyik nevelőtestületi értekezleten előadását a következő szavakkal kezdte: „Figyeljetek ide gyerekek!” És valóban: mindannyiunkat – az iskola dolgozóit és tanulóit – úgy szeretett, mintha a saját gyerekei lettünk volna. Ez a szeretet vezérelte minden ténykedését az iskolában és az iskolán kívül.

Két dolog volt számára fontos az életben: a család és az iskola. Ezekért küzdött minden energiájával, és közben nem vette észre, (vagy nem akarta észrevenni) hogy a végsőkig kihasználta szervezetének tűrőképességét.

Drága Lajos, felejthetetlen Igazgatónk!

Nagyon fáj nekünk, hogy így magunkra hagytál minket.

Nélküled olyan tehetetlennek, tanácstalannak érezzük most magunkat.

De talán a döbbenet elmúlása után visszanyerjük korábbi énünket és azzal őrizzük meg emlékedet, hogy igyekszünk úgy folytatni a Veled elkezdett munkát, mintha Te is mindig velünk lennél.

A Fáy triatlon kerékpározói a Vértes hegységet tűzték ki úti célul. Velencéről indultak, majd Lovasberény, Csákvár, Vértessomló, Várgesztes következett. A kenuzók a Velencei-tavon töltötték a második napot, a gyaloglók pedig a Vértes szépségeiben gyönyörködhettek.

Egy sikeres pályázat eredményeként iskolánk tanulói szeptember 17–22. között ismét részt vehettek egy német nyelvi táborban, Ausztriában. A tábor első napján meglátogatták a Schönbrunni kastélyt. Másnap egy Ford műhely és Wiener Neustadt Iparművészeti Múzeuma volt a cél. A harmadik nap jelentette a tábor csúcsát, hiszen Grazban a Chrysler-Daimler-Puch gyárban, illetve a fegyvermúzeumban járt a diákság. Eljutottak még a Sonnwendsteinre is, majd zárásként Bécs nevezetességeivel ismerkedtek.

Ebben a tanévben a tizenkettedikes gépjármű-elektronikai osztálynak a világbanki képzés szerint gépjármű-elektronikai méréseket kell végezniük. Ezért készült el a DEGEM labor. Az itt található eszközöket (jármű-elektronikai oktatótáblák és általános célú elektronikai mérőhelyek) pályázaton nyertük. De nemcsak ezzel a teremmel bővült a Fáy, hanem a nyelvi labor 1-2-vel, illetve a technikusképző nagytermével is.

A Leonardo program keretében október elején megérkezett hozzánk a francia csoport (20 diák, 2 tanár), hogy hazánkkal, az iskolával, a szakmával ismerkedjenek.

A Fővárosi Közgyűlés Oktatási Bizottsága Pletser József műszaki igazgatóhelyettes urat megbízta az igazgatói teendők ellátásával. A megbízatás 2002. június 30-áig szól.

A Fővárosi Közoktatásfejlesztési Közalapítvány Kuratóriuma által kiírt pályázaton iskolánk könyvtára 625 000 Ft-ot nyert. Ezt az összeget kézikönyvek, csoportmunkához szükséges példányok, kötelező olvasmányok és korszerű technikával előállított ismerethordozók vásárlására kellett fordítani.

November 14-én a Fővárosi Pedagógiai Napok rendezvényeként került sor a már hagyományos Toyota Szakmai Nap megrendezésére. A köszöntők után bemutatóórákat nézhettek meg az érdeklődők, többek között matematikát, elektrotechnikát, számítógépes ábrázolást, befecskendező rendszerek összehasonlítását.

Fővárosi Diákösztöndíjat kapott Horváth Zoltán (12. c) tanulmányi munkájának elismeréseként. (Összesen 370 diák kapott ösztöndíjat.)

A Vöröskereszt újra elismerésben részesítette iskolánkat: megnyertük a legtöbb véradót szervező versenyt a kerületben. Jutalmul oklevelet, kupát, elsősegélynyújtó felszerelést és videofilmet kaptunk. A díjátadásra a Ferencvárosi TV „jelenlétében” került sor az iskolában.
Januártól iskolánk gyakorlati oktatásvezetője Huszti Tibor. A műszaki igazgatóhelyettes Szalai László (volt gyakorlati oktatásvezető) lett.

Húsz diákunk január végén, február elején a Leonardo da Vinci program segítségével 3 hétre Párizsba utazott, hogy szakmai tudását, nyelvismeretét (angol) gyarapítsa. Tánczos Szilveszter és Varga Ádám külön cikkekben a Firkában számoltak be a párizsi napokról (csak részletek):

… Az első héten a központi francia iskolában tanultunk (C.F.I. Centre des Farmatians Industrielles), ahol 2 csoportra voltunk bontva. Az egyik csapat angol-franciát tanult ezen idő alatt, a másik csoport műszaki jellegű tantárgyakat. Minden napot úgy szervezték a három hét alatt, hogy magyar diákokat hívtak fordítani, akik a kinti egyetemeken tanultak. Ezzel sikerült legyőzni a francia nyelv „kellemetlenségeit”: Már az első héten megtekintettük Párizs nevezetességeit, az Eiffel tornyot, a Notre Dame-ot, a Szajnát stb. Ellátogattunk a BMW France-ba is, ahol megtekintettük az új 7-es BMW-t, és annak szerkezeti egységeit.
A második héten 3 csapatra bontva 3 különböző Citroën szervizben töltöttük el a gyakorlatot. Itt minden nap más és más munkakörben dolgoztunk: karosszéria, fényezés, gyorsszerviz, elektromos autók javítása/karbantartása garanciális javítások körében. Ekkor minden nap 730-tól 1700-ig dolgoztunk. Ezeken a munkahelyeken a munkások nagyon kedvesek voltak, és sokat tanultunk tőlük. A nyelvi nehézségek ellenére jól együtt tudtunk dolgozni velük… (Tánczos Sz.)
… A tanórák tartalmasak voltak, bár teljesen máshogy zajlottak, mint a Fáyban. Érdekesség volt például, hogy nem volt csengetés, akkor voltak szünetek, amikor a diákok szóltak, érte. A műszaki előadások és az angol-francia órák is érdekesek, hasznosak voltak. Az ebédet az iskolai menzán fogyasztottuk, ami egy kicsit más volt, mint Magyarországon. A la carte rendszerű volt, bőséges és jó minőségű.
A második héten Citroën márkaszervizekben dolgoztunk. Érdekes volt megismerni egy francia munkahely mindennapjait, a baj csak az volt, hogy nem igazán tudtak foglalkoztatni minket. A nyelv okozott némi nehézsége­ket, de áthidaltuk a problémákat.
A harmadik héten csak kulturális programokat szerveztek nekünk. Megnéztük Párizs szinte minden látványosságát, voltak teljes napos programjaink is… (Varga Á.)

Március elején 10 tanulónak volt lehetősége, hogy Bécs mellett, Badenben egy hétig fejlessze nyelvtudását. Természetesen az órák mellett jutott idejük egy kis kirándulásra is. Jártak Wiener Neustadtban, Mayerlingben, Heiligenkreutz-ban, Bécsben.

Iskolánk tovább szépült, elkészült a fedett gépkocsitároló az udvaron. Igazgató úr meghirdette az „Egy cserép virág a Fáyért” akciót, melynek eredménye, hogy a folyosókra, lépcsőházba új fából készült virágládák kerültek, melyek végül megteltek virágokkal.

A Fővárosi Közgyűlés Oktatási Bizottsága által kiírt igazgatói pályázatra Pletser József megbízott igazgató úr adott be pályázatot. Az április 22-ei tantestületi, valamint összdolgozói értekezleten az iskola tantestülete és dolgozói támogatták a pályázatot és Pletser József személyét is.

Iskolánk igazgatója tanáraink munkájának elismerésére díjat alapított, melyet mindig pedagógusnapon ad át. Érdemes tanári kitüntetést kapott: Balláné Vándor Zsuzsanna, Csókásné Gémesi Ildikó, Dorozsmai Károly, Fehér Jenő, Hegedűs Jánosné, Hevényi Attiláné, Huszti Tibor, Korognai Károlyné, Neurohr Vilmos, Philippovich Győzőné, Pikó Ágota, Szalai József, Papp Ernő, dr. Polgár Mihályné. Érdemes dolgozó Kovács Ferencné lett.

A idén érettségizett diákjaink a szakmunkás bizonyítványukat csak újabb egy év tanulás után kaphatják meg (azaz 5 év után).


2002–2003-as tanév

Az idei vízitúra különleges volt, hiszen huszadik alkalommal vágtak neki a fáysták hazánk vizeinek. Huszti Tibor, a túrák szervezője, vezetője a Firkában megjelent cikkében foglalta össze az eddigi élményeket (részletek):

Talán a mai diákok közül is sokan tudják, hogy az egykori Fáy András Gimnázium híres volt arról, hogy tanulóit a természet szeretetére nevelte…
Az idén nyáron ünnepeltük az újrakezdés 20. évfordulóját. Ebből az alkalomból igyekeztünk levélben felkeresni és két napra meghívni mindazokat, akik e húsz év alatt túráinkon részt vehettek… Kb. 220-an együtt tudtunk visszaemlékezni a régi szép napokra.
A Tiszafüreden megrendezett találkozóra az „Öregek” közül többen családosan jöttek...
Bérbevettük a város sportcsarnokát, ahol focibajnokságon mérhették össze a különböző generációk tudásukat. Ugyanitt egy emlékműsorral idéztük fel a régmúltat...
Az első nap délutánját evezősversenyek zárták és este egy közös vacsora mellett videofilmek segítségével idéztük fel ismét az emlékeket…
Az ízes falatokat a nap „legbulisabb” része követte. Gaál Péter és Gaál Álmos karaoke show-ja…
A második napra egy 20 km-es túraprogramot szerveztünk… 19 hajónk… elindult, hogy egy kellemes kis Tisza-tavi körtúrával zárja az emlékünnepséget…

A Julianus Testvériskola program keretében 402000 forintot nyert pályázatával (2001 ősz) erdélyi útra Csókásné Gémesi Ildikó. Az utazás nyáron valósult meg. Az útiterv a következő volt: Nagyvárad, Bánffyhunyad, Kolozsvár, Torockó, Marosvásárhely, Segesvár, Farkaslaka, Korond, Csíksomlyó, Szováta, Medve-tó, Gyilkos-tó, Békás-szoros, Szent Anna-tó, Sepsiszentgyörgy, Brassó, Madarasi Hargita, Nagyszeben, Vajdahunyad.

Augusztus 15-én a Fővárosi Önkormányzat 5 évre kinevezte iskolánk igazgatójának Pletser Józsefet. Ennek kapcsán jelent meg a Firkában igazgató úr cikke:

2002. augusztus 15-én nevezett ki öt év időtartamra a Fővárosi Önkormányzat az iskola igazgatójának. A feladat számomra kihívás és megtiszteltetés egyaránt. Ha a történelmi feltárások pontosak, én lettem 17. igazgató a Fáyban.
1972. szeptember elseje óta vagyok az iskola állományában úgy, hogy előtte sem dolgoztam másutt, s közben sem hagytam el az intézményt. Szinte valamennyi műszaki tárgyat végigtanítottam. Voltam műszaki munkaközösség-vezető, országos szakfelügyelő, s 15 évig műszaki igazgatóhelyettes. Az elmúlt esztendő sajnálatos és tragikus eseménye miatt pályáztam az igazgatói állásra. Jól ismerem a tanári pálya minden gondját, s ismerem azt a kamaszodó korosztályt, ahol bekövetkezik az életváltás, mert itt lesz gyermekből néhány év alatt felnőtt.
Nagy szerencse is érte iskolánkat, hiszen ezt a tanévet megújuló tantermekben, tanárikban kezdhettük. Talán bátran mondható, jó egy megszépült iskolába járni. Törekszem és elvárom minden fáystától, hogy megőrizzük ezt az állagot. Szeretném, ha az iskola virágos iskola lenne, nemcsak azért, mert én szeretem a virágokat, hanem azért, mert szebb környezetben jobb élni. Tudom azt, hogy a tanulás nem könnyű, mégis elvárom minden diáktól, hogy képessége legjavát adja. De ugyanezt várom pedagógus kollégáimtól. Fontos számomra a pontosság és a rend, lényeges a harmónia, melyet tanárnak és diáknak egyaránt be kell tartania.
Minden probléma megoldására nyitott vagyok, s elvárom az őszinteséget és a tisztességet.
Szeretnék megfelelni az igazgatói elvárásnak, mely csak közös összefogással és együttműködéssel képzelhető el.
Kívánom mindenkinek, hogy ez a tanév eredményes legyen.

Az ÁNTSZ által kiírt pályázat útján 31,6 millió forintot nyert iskolánk. Ezt az összeget a világítás korszerűsítésére, a nyílászárók cseréjére, festésre, parkettázásra és burkolásra fordítottuk.

A díszteremben levő IV. Béla festményt a Fáy Társaság restaurálásra elszállította.

A triatlon idei központja Ipolydamásd volt. Innen indultak a gyalogosok, biciklisek és evezősök is túráikra. Át lehetett menni Szlovákiába, lehetett túrázni a Börzsönyben és tekerni Dobogókő környékén is.

A hagyományos Toyota napra az ország minden részéből érkeztek vendégek. Megjelent az ünnepségen a Toyota Motor Hungary elnöke, Kazuyuki Muto úr is. Ezután szakmai előadásokat hallgathattak a résztvevők (pl. dízeltechnika és környezetvédelem, Toyota Hilux futóművének vizsgálata, TINA elektronikai tervező- és oktatóprogram alkalmazása, indítóakkumulátorok), illetve részt vehettek egy matematika órán is.

Tantestületi kirándulásunk célja Svájc volt. Azért az útba eső érdekességeket sem hagyhattuk ki. Így jártunk Rattenbergben, Stein am Reinben, Zürickben, Luzernben, a Rajna vízesésnél Schaffhausenben, a Bodeni-tónál, Lindauban, az Arlberg-hágónál, Liechtensteinben, Innsbruckban is.

Pályázatot nyert a könyvtár, amelynek eredményeként a DOS-alapú SZIRÉN integrált könyvtári rendszert Windows-alapúra lehetett cserélni. Az új rendszer annyi munkaállomással rendelkezik, ahány számítógép van az iskolában, így a könyvtár állományába bármelyik számítógépről betekintést lehet nyerni. A pályázat szótárak vásárlására is lehetőséget biztosított.

Színész szakkör indult decemberben (de nehézségek miatt a következő tanévben már nem működött).

A Fővárosi Közgyűlés Oktatási Bizottsága pályázatot írt ki a diákönkormányzatok közösségfejlesztő és szabadidős programjainak támogatásához. A benyújtott pályázaton 150000 forintot nyert a diákönkormányzat, melyen egereket, focilabdákat, pingpongasztalt és -ütőket, vetítővásznat vettek.

Január 9-én iskolánk adott otthont egy egész napos tanácskozásnak, melyen szakképző iskolákban tanító osztályfőnökök vettek részt. A programot iskolánk tanára, Philippovich Győzőné nevelési szakreferens szervezte.

Létre jött a FÉK klub (Fiatalok az Élet Küszöbén), amin érdekes és gondolkodtató témákról lehet beszélgetni Nyíri Gábor vagy Parti Gábor tanár urakkal. A beszélgetéseknél nagy szerepe van a humornak, de jelen van a filozófiai komolyság is – mondják a diákok.

Februárban OKÉ Európa címmel versenyt hirdetett az Országos Középiskolai Érdekképviselet. Az iskola csapata továbbjutott a középdöntőbe. Itt a csapatnak előzetes feladatban Belgiumot kellett bemutatni (körutazás, ételspecialitás, tánc), majd internetes, könyvtári feladat, riportkészítés következett. Sajnos a döntőbe nem jutottunk tovább.

Március 6-án – immár hagyományosan – országos szakmai tanulmányi versenyek helyszíne volt a Fáy. A tanulók hat szakmacsoportban versenyeztek: gépjárműüzemi, postai forgalomellátó, út-közlekedésépítő, vasútüzemi, világbanki közlekedés szakmacsoport és vízügyi témakör.

Márciusban nyelvi táborba mehetett egy csapat diák a Turnersee partjára. Nemcsak az iskolában gyakorolhatták a németet, hanem kirándulások közben is. Hochosterwitz vára, Klopeiner See, Klagenfurt, Villacher Fahrzeug (múzeum), Graz szerepelt a programban.

A március 20-án lezajlott Nemzetközi Kenguru Matematika Versenyen iskolánk szép sikert könyvelhetett el. A kilencedikes osztályok versenyében 1078 tanuló közül Szabadi Pál (9. c) 4. helyezett lett.

Április 9-e és 11-e között Kecskeméten rendezték meg az autószerelők és autóelektronikai műszerészek Országos Szakmai Tanulmányi Versenyét. 102 szakközépiskola több ezer diákjából iskolánk már a résztvevők számát tekintve is kiemelkedett. Autószerelőkből budapesti versenyző csak a Fáyból volt. Iskolánkat nyolc tanuló képviselte: 3 autószerelő és 5 autóelektronikai műszerész. Eredményük: autószerelők: 3. Orosz Norbert, 4. Horváth Imre, 11. Horváth Zoltán, autóvillamossági szerelők: 2. Kalmár Attila, 5. Kozma Péter, 6. Udvari Viktor, 7. Varga Ádám, 8. Harangi Tamás.

A 43. alkalommal megrendezett Szép Magyar Beszéd országos döntőjén Potocsny Andor Kazinczy-érmes lett. Felkészítő tanára Csókásné Gémesi Ildikó volt, aki Győr város emlékplakettjében részesült, mert már három Kazinczy-díjas tanítványa van.

A II. Aral országos autótechnikai szakmai vetélkedő elődöntőjébe 12 csapat jutott. Ebből 4 csapat a Fáyból. A háromfordulós vetélkedő célja, hogy az autósszakmák tanulóiban tovább erősítse a szakmaszeretetet, a korszerű, átfogó, szakmai ismeretek elsajátítását, a közlekedés környezetkárosító hatásainak csökkentése iránti igényt, a kihívások vállalását és a törekvést egyre jobb eredmények elérésére. A döntőbe végül három fáys csapat került (a legjobb 5 jutott tovább), helyezéseik: I. Gódor Péter, Gyenes József, Udvari Viktor; II. Burkodi Ferenc, Horváth István, Weinecker Gábor; IV. Kalmár Attila, Kozma Péter, Varga Ádám.

Április 30-án sportnapot rendeztünk a Népligetben, az Építők Sporttelepén. Diákjaink összemérhették tudásukat különböző sportágakban. Volt foci, kosárlabda, floorball, kötélhúzás, fekvenyomás, terepjáró húzás és tolás, kézenálló verseny, kerékpározás, atlétika, célba dobás és rúgás, szkander, tanár-diák foci. A végeredmény a következő lett (az első öt helyzett): 1. 9. a, 9. c, 10. c, 4. 11. c, 5. 12. a.

Pedagógusnapon érdemes tanár kitüntetést kapott Bolla Éva, Diener Györgyné, Krupp Róbert, Szalai László, érdemes pedagógus kitüntetést pedig Zsilka István.

A Julianus Testvériskola Program pályázatán Csókásné Gémesi Ildikó az osztály számára szlovákiai utazást (pontosabban hozzájárulást) nyert. Kirándultak a Dunajecnél, jártak Kassán és a Lomnici csúcson.


2003–2004-es tanév

Az Aral verseny nyertesei július elején jutalomként Németországba mentek. Látták a világ egyik legnagyobb autógyűjteményét (Rosso Bianco sportautó gyűjtemény), voltak az Aral olajfinomítójában (SRS), a bochumi bányamúzeumban, az ingolstadti Audi Múzeumban.

A vízitúrások Csengerre utaztak, majd eveztek a Tiszán, a Túron, a Krasznán, de még élményfürdőben is jártak. Az egyik résztvevő (Bach Alexander) szerint „Ez a két hét a természettel való harc jegyében telt el. Fegyvereink az elcsomagolt dolgok, a hadvezér az ész és akarat.”

Augusztus végén ausztriai nyelvtáborba ment egy csapat fáysta diák. Programjukban szerepelt Bécsújhely, Neunkirchen, Ford szalon, oldtimer autók (véletlenül voltak részesei a találkozónak), Bécs, Retz, Horn, Rosenburg.

Iskolák focicsapatainak hirdetett bajnokságot a Budapesti Labdarúgó Szövetség. Éltünk a lehetőséggel, és beneveztünk egy csapatot Fáy FC néven. Az első négy meccset sikerült megnyernünk.

Szeptember végén a több éve folyó felújítási munkák befejeződtek. Megszépült kívül-belül a Fáy. Az utolsó fázisban a két udvari csarnok került felújításra.

A Fővárosi Önkormányzat és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Kézműipari Tagozata közösen „Nagy Titkok Tudói” címmel kézműves hetet és pályaválasztási kiállítást rendeztek a X. kerületi Szent László téren, melyen a mi iskolánk is részt vett.

Iskolánk az idei tanévtől tagja lett a Szakmai Középiskolásokért Kulturális Egyesületnek (SZAKE).

Színjátszó szakkör alakult Rózsa Ignác vezetésével. Kertsó Czirjék ferences atya és Szatmári Paksi István kálvinista professzor 1772-ben írt Csodadoktor című darabját próbálják.

Fővárosi Pedagógiai Napok voltak újra iskolánkban, melyet összekötöttünk a Toyota nappal. Jelen volt Kazuyuki Muto, a Toyota Motor Hungary elnöke, aki oktatási segédeszközöket adott át. Ez után bemutató órák voltak gépjármű-szerkezettan, gépjármű-villamosságtan, elektronikai mérések, géprajz, illetve Japán témában.

Idén ünnepelte százéves fennállását a Ford Autógyár, ennek alkalmából a Ford Hungary szakmai tanulmányi versenyt hirdetett a közlekedésgépészeti szakközépiskolák között. Az országos döntőbe jutott Koza Benedek.

Újra Fővárosi Diákösztöndíj „tulajdonosa” lett egyik tanulónk, Dósa Richárd (12. c).

Október végén a tantestület a Felvidékre és Lengyelországba kirándult. Krasznahorka vára, az Andrássyak betléri kastélya után Késmárkot néztük meg. Másnap Krakkó és a wieliczkai sóbánya következett. Harmadnap a Csorba-tónál havazásban volt részünk, de lejjebb ereszkedve Árva várát és Körmöcbányát már napsütésben láthattuk.

A Szent István Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium vers- és prózaíró versenyt hirdetett, melyen több diákunk részt vett. Az első helyezett Fazekas István (12.a) lett.

Pletser József igazgató úrnak az oktatási miniszter adományozott Arany Katedra Emlékplakettet több évtizedes pedagógiai munkájának elismeréseként. 2004. január 20-án a Fővárosi Közgyűlés Oktatási Bizottságának ülésén vette át Pálinszky József úrtól, a bizottság elnökétől.

A SZAKE területi döntőinek megtartására 2004. február 14-én, szombaton került sor iskolánkban. Csókásné Gémesi Ildikó tanárnő irányította a fáysta csoport munkáját, akik zsűritagok, szervezők, teremügyelők, vendéglátók és a technikai háttér biztosítói voltak. 70 csapat versengett a Fáyban. Iskolánk összesen 5 csapatot indított, a Magyarország az én hazám versenyben 2, az Örökségünk 48-ban pedig 3 csapatot. Sajnos az országos versenyre nem jutottak tovább.

Idén is OSZTV helyszíne volt iskolánk március 4-én. A közlekedés-üzemviteli, hajózási és kikötői technikus, a szállítmányozási ügyintéző és postaforgalmi iskolák tanulói mérték össze tudásukat.

Március elején immár másodszor adatott meg a lehetőség 20 diáknak a Leonardo program pályázatával, hogy Párizsban töltsenek három hetet. A délelőtti tanulás után a legismertebb helyekre (pl. Notre Dame, Eiffel torony, Louvre stb.) látogattak el a tanulók. Eljutottak ezen kívül Versailles-ba, Disneylandbe is. A gyakorlati hetük pedig Citroën szervizekben volt.

Ugyanebben az időben a tantestület is elutazott Párizsba. Mivel busszal mentünk, így útba ejthettük Strasbourgot, Metz-et, Reimset. Párizsban mi is igyekeztünk a legnevezetesebb helyekre eljutni. Természetese meglátogattuk „testvér” iskolánkat is, mely a műszaki oktatási intézmények közül az egyik legnagyobb. Esti sétahajózás, Versailles és a Loire-völgye egészítette még ki programunkat.

Március végén néhány szerencsés diák Ausztriában volt nyelvi táborban egy pályázat segítségével. A bad ischli gimnáziumban délután voltak az órák. Így a délelőttök kirándulással, sétával teltek. Emellett Melkbe és Salzburgba is eljutottak a tanulók.

Az OSZTV-n Salgótarjánban a következő eredmények születtek: autóvillamossági szerelő: 9. Lászka László, autószerelők: 2. Szalai János, 6. Bozsik Barnabás, 7. Lehoczki Pál, 10. Vedres Zsolt, 12. Pétervári Attila, technikusok: 2. Kalmár Attila, 3. Udvari Viktor, 7. Borbély Gábor, 9. Horváth István.

A Fővárosi Közoktatásfejlesztési Közalapítvány pályázatot írt ki színházjegyek támogatására. Iskolánk 500000 Ft-ot nyert a pályázattal, melyen a Magyar Színház István, a király című darabját látta a teljes iskola zártkörű előadás keretében április 7-én délelőtt 11 órakor (ez a 99. előadás volt).

Áprilisban iskolaújságunk elérte a 75. számát. 1986 óta - egy hosszabb időszakot kihagyva - folyamatosan működik

Újra sportnapra került sor április 30-án. Sportágak sokaságából választhattak a gyerekek, hogy megmozgassák az iskolapadban elgémberedett tagjaikat. A versenyt tanár-diák focimeccs zárta, ahol a diákoknak sikerült több gólt lőniük.

Az alábbi cikk a Ferencváros című kerületi újság májusi számában jelent meg:

 

A Fáy FC második lett a budapesti iskolák focicsapatainak versenyén.

A Kárpátaljai Szövetség kérésére iskolánk vezetése úgy döntött, hogy a kárpátaljai magyarok iskoláinak megsegítésére felajánljuk nem használt padjainkat, székeinket, tábláinkat, bútorainkat.

Idén először került kiosztásra a “Fáy Emlékérem”. Több éven át tartó, az iskolához hűséges, kimagasló színvonalú oktató-nevelő munkája elismeréseként Bolla Éva, Szalai József és Pikó Ágota vehette át a kitüntetést. Érdemes tanári kitüntetést Csizmarik István, Hegedűs János, Zántó Edina kapott. Érdemes dolgozó: Bosnyák Antal és Jenei Mihály lett.

A Magyar Vöröskereszt IX. kerületi “Minta iskola” (a legtöbb véradót szervező) versenyén a 2003-2004 tanévben II. helyezést értünk el.

Az idén érettségizett diákok a szakmunkási végzettséget egy év alatt kapják meg és egy év a technikusi is.


2004–2005-ös tanév

Ezen a nyáron is eltölthettek a diákok két hetet vízitúrán. A Berettyón indult a csapat Kismarjától, majd a Sebes- és a Hármas-Körösön folytatták kalandos útjukat. Megnézték a gyomaendrődi Kner Nyomdát, a szarvasi arborétumot, sőt sétahajóval is utaztak. Zárásként Ópusztaszeren jártak.

A nyári szünet elején néhány diák egy hétre Londonba mehetett, ahol családoknál laktak. Először a westminsteri apátságot nézték meg, majd minden nevezetes hely, épület, múzeum jött sorban (British Múzeum, Természetrajzi Múzeum, Buckingham-palota, Trafalgar tér, Hyde park, Tower stb.).

Ettől a tanévtől iskolánk oktatása 4 éves kerettantervre, 2 éves szakmai és 1 éves technikusi tantervre épül. A korábbi években a 9-12. évfolyamokon négy osztályunk volt, ami az idén a 9. évfolyamon háromra szűkült. Az elosztás szerint pedig: két osztály elektrotechnika-elektronika, egy osztály gépész alapozást kap. Valójában mégis négy induló osztályunk van. Ez az ún. NEO osztálynak, a nyelvi előkészítő osztálynak köszönhető. Ők külön program szerint tanulnak, heti 15 órában nyelvet, 5 órában számítástechnikai ismereteket. Új színfolt iskolánkban a 13. g osztály. Ők különböző gimnáziumokból, szakközépiskolákból jöttek autószerelőnek és autóelektronikai műszerésznek. Az idei tanévben befejeződik a beszámíthatóságra épülő 1 éves szakmai képzés

Nyáron befejeződött a tanulói bútorok felújítása. Minden egyes tanteremben új bútorok vannak. Megújult és megszépült a dohányzásra kijelölt udvar is.

Glück Géza (10. a) júliusban Ricchione-ban (Olaszország) volt taekwondo világbajnokságon. Csapatával ezüstérmet hoztak haza.

Szeptember 17-én és 18-án lezajlott az „Édes Anyanyelvünk Országos Nyelvhasználati Verseny” budapesti döntője, melyre idén először iskolánk is benevezett két tanulót, akik a májusi iskolai selejtezőn a legjobban szerepeltek. 40 gimnazista és 40 szakközépiskolás mérte össze tudását, a tizenkét legjobb helyezését elérő tanuló jutott tovább a sátoraljaújhelyi országos döntőbe. Földi Bálint (10. b) és Máthé Attila (10. d) a 13., illetve a 14. helyezést érték el.

Októberben fáysta diákokból lett részben közönség a Legyen Ön is milliomos! című tévéműsorban.

Október közepén a tantestület megint útra kerekedett Ausztriába. Egy rövid bécsi séta után az osztrák Dunakanyar, a Wachau felé vettük utunkat. A göttweigi apátság megtekintését követően Dürnsteinben volt lehetőségünk városnézésre, illetve „vármászásra”. Salzkammergut kisvárosaiban bolyongtunk nagyokat (Altmünster, St. Wolfgang, Hallstatt, Bad Ischl, Gmunden), hazafelé pedig betértünk még Steyrbe.

Novemberben újra Fáy Toyota Szakmai Napot szerveztünk a Fővárosi Pedagógiai Napok rendezvényei keretében. Az ajándékok átvétele után – a hagyományt megszakítva – nem bemutatóórák voltak, hanem a vendégek figyelemmel kísérhették tanulóink szakmai tanulmányi versenyének döntőjét. Ezzel párhuzamosan két előadás „futott”: az egyik Japánról és a Toyotáról, a másik gépjárműtechnikáról.

Az ismét megrendezésre került „Így írtok ti” című versenyen (a szomszédos Szent Istvánban) Váradi Zoltán (14. a) verséért különdíjat kapott.

Műveltségi vetélkedő megrendezésére került sor a németet tanuló diákok számára. A téma az Osztrák–Magyar Monarchia és a kiegyezés volt. Ennek az időszaknak a történelméről, irodalmáról, zenetörténetéről szóltak a magyar nyelvű kérdések, németül kellett „idegenvezetést” tartaniuk a tanulóknak az általuk készített tablóról, illetve verset kellett elmondaniuk szintén németül. A nyertes csapatok jutalma egy bécsi út volt.

Január 11-én zajlott le az Implom József középiskolai verseny budapesti döntője. Száz középiskolás résztvevő, köztük közel ötven szakközépiskolás versenyző indult. Színeinket két tizedik osztályos tanuló képviselte. Máthé Attila (10. d) a 12. helyen végzett, Hegedűs Péter (10. b) a 24. helyezést érte el.

Iskolánkról írt az Autósélet januári száma. „Toyota Műszaki Oktatási Programja (T-TEP)… együttműködési lehetőséget biztosít olyan gépjárműipari szakiskoláknak, amelyek magas szintű képzést nyújtanak és hajlandók a Toyota gépkocsik csúcstechnológiájával megismertetni diákjaikat… A T-TEP, vagyis a Toyota Műszaki Oktatási Programja a világ számos országában kötött már együttműködési megállapodást magas színvonalú oktatást biztosító gépjárműipari szakiskolákkal, intézetekkel és ezeknek az együttműködési programoknak a száma folyamatosan nő. Magyarországon a Toyota Motor Hungary Kft. a budapesti Fáy András Közlekedésgépészeti Szakközépiskolát választotta partnerül, s részesíti támogatásban a T-TEP által nyújtott kereteken belül.”

Igazgató úr javaslatára teljes iskolánk (tanulók, tanárok és dolgozók) 2005. március 19-én a Corvin Filmpalotában megnézte a Luther című filmet.

Újra Párizs! Immár harmadszor tölthetett három hetet Párizsban 20 diákunk a Leonardo program segítségével. Az első héten délelőttönként az iskolában kezdődtek a programjaik. Tartottak számunkra az ottani tanárok francia, testnevelés, technológia és angol órákat. A délutáni programok városnézésre és múzeumlátogatásra fektették a hangsúly. Jártak pl. a Tuileriák kertjében, a diadalíveknél, a Notre-Dame-nál. A második héten a csoportot 3 műhelybe osztották szét, ahová gyakorlatra mentek. Hétvégén a versailles-i kastélyban, a fontainebleau-i erdőben kirándultak. A harmadik héten nagyrészt kulturális programok voltak: Eiffel torony, Louvre, Disneyland, Szenátus épülete, Természettudományi Múzeum, Hadtörténeti Múzeum, Napóleon sírja, Musée de Orsay, Rodin Múzeum, hajókirándulás a Szajnán.

Az Örökségünk ’48 országos történelemi verseny az 1825-1849-ig tartó időszakot öleli fel. Iskolánkból Mihalik Ádám, Szmoleniczki András, Vincze Gergő jutott az országos döntőbe a 12 csapat egyikeként, ahol a tizedik helyen végeztek.

Fáysta szerepelt a Sorstalanság című filmben. Brezina Márton (9. c) a 7500-ból kiválogatott gyermekszereplők egyike. Vékony, vörösesszőke, tágra nyílt szemű, a világ dolgai, de elsősorban az autók iránt érdeklődő fiú. Harkányi Endre színművész kisebbik fiát alakítja a filmben.

Március 22-én érkezett meg a kettes számítástechnika terem új gépparkja. Ezzel a két gépterem gépei egyenrangúak lettek, azaz egyik sem lassabb, gyengébb a másiknál.

Az OSZTV-n Nyíregyházán diákjaink a következőképpen szerepeltek: az autószerelők között Pátczius Károly 6. lett. Az autóelektronikai szakmacsoportban Dósa Richárd 5., Szilvási András 7., Hangya Gábor 9., Berényi Zoltán 11. helyezést ért el. Dósa Richárd lett a legjobb autóelektronikai műszerész. A technikus osztályokból Lehoczki Pál 7., Verdes Zsolt 8., Bozsik Barnabás 11., Szalai János 12. lett.

A Magyar Go-kart Szövetség (MGSZ) Nemzeti Bajnokságán vett részt a Rotax Max géposztályban Gaál Pál (10. a), ahol a versenygépek 28 lóerősek. Pali az eddigi 4 futam során pontszám tekintetében a 8. helyet foglalta el a 18 fős mezőnyben.

Glück Géza (10. a ), aki a múlt nyáron ezüstérmet hozott a taekwondo világbajnokságról, idén a szintén Olaszországban, Terracinában megrendezett Európa Bajnokságon vett részt 6 kategóriában. A küzdelem kategóriában az első 6-ba verekedte magát.

Április 28-án rendeztük szokásos sportnapunkat. Reméljük, mindenki elmondhatja, hogy kihasználta a lehetőségeket, sokat mozgott, és jól érezte magát. Eredményeink (az első öt helyezett): 1. 9. a, 2. 10. c, 3. 10. d, 4. 11. c és 11. d, 5. 12. d.

Pedagógusnapon a következő kitüntetéseket osztotta ki az igazgató úr: érdemes tanár: Hegedűsné Gyarmathy Erzsébet, Ocskó Gyula, Sopronyiné Sándor Valéria, érdemes dolgozó: Jónás János, Mészáros Jánosné, Fáy emlékérem: Fehér Jenő, Neurohr Vilmos, dr. Polgár Mihályné.

A „Kis Bence udvar” elkészült, avatása június 9-én volt.


2005–2006-os tanév

Az iskola befejezése után rögtön 15 fős csoport indult Passauba nyelvi táborba (menetre megnézték a melki apátságot). Minden délutánt iskolában töltöttek, délelőtt pedig lehetett kirándulni. Hajóról megnézték a Duna–Inn–Ilz folyók találkozását, sétáltak Passauban, jártak grafitbányában, Pullman City-ben (élő, amerikai western-város), sőt strandon is (Waldkirchenben).

A vízitúra kiinduló helye Hidasnémeti volt, így az evezés a Hernádon kezdődött. Menet közben megnézték a Vizsolyi Bibliát és Boldogkő várát és Muhit. A Sajó után a Tisza következett, ami már elég széles volt ahhoz, hogy csorogni lehessen. A Tisza tavon való átkelés nem ment éppen zökkenőmentesen, mert egy kisebb szélvihar miatt meg kellet állni. Az utazás során számos vízi erőművel „találkoztak”, melyek közül a legnagyobb a kiskörei volt, ezt meg is nézték a diákok.

Iskolánk pályázat útján nyert egy tanulmányi utat Skóciába, amelyre a nyár közepén került sor. A gyerekek Edinburgh-ban más-más családnál kerültek elszállásolásra. Naponta 3 órát töltöttek iskolában tanulással, délutáni programjaik között pedig szerepelt a város nevezetességeinek megismerése. Öt nap Skócia után három nap London következett. Sor került egy buszos városnézésre, a British Múzeumra, a Buckingham-palotára, őrségváltásra, a Tower Bridge-re, a Hyde Parkra és a London Eye-ra.

Július elején 20 diák utazhatott Angliába a Fővárosi Önkormányzat pályázatának segítségével. Első programjuk canterburyi városnézés volt, majd a windsori kastély következett. Miután megérkeztek Londonba, elfoglalták szálláshelyeiket. Délelőttönként nyelvórákon vettek részt, délutánonként városnézéssel telt az idő. A Buckingham-palotát, a Parlamentet, a Big Bent, a Piccadilly Circust, a Trafalgar Square-t, a London Eye-t, a Tower Bridge-et, a Tower of Londont, a Madame Tussaud Panoptikumot és a British Museum-ot keresték fel. A diákok részesei lehettek még egy londoni hajókirándulásnak a Temzén. Sajnálatos módon ezekben a napokban történtek a londoni terrorista merényletek, ezért a tervezettnél előbb indult haza a csoport.

Az iskolai hulladék-sziget kiépítésére Huszti Tibor és Nyíri Gábor nyáron tették meg az első lépést, amikor egy pályázattal 100000 Ft körüli állami támogatást nyertek. Ennek segítségével vettünk két hulladéktároló konténert, amelyet már ott állnak a csarnok mellett. Az egyik a papírhulladék, a másik a Pille-palackok gyűjtésére szolgál.

Ez évben is megrendezésre került volna a Fáy Triatlon, csakhogy a megbeszélés napján kiderült, nincs elég résztvevő a programra. A diákok az alternatív megoldás mellett döntöttek, így a Velencei-tavi evezés elmaradt, a triatlon biciklis túrává alakult át. Szálláshelyük Horányban volt. A túrát többször eláztatta az eső, ráadásul emelkedőt is mászniuk kellett, de az vigasztalta a tanulókat, hogy lefele a 20 km/h-s sebességkorlátot nevetve szegte meg a leglassúbb biciklis is.

Tantestületi kiránduláson vehettünk részt szeptember második hétvégéjén Kárpátalján. Szálláshelyünk Mezőváriban volt, innen utaztunk Beregszászra, Munkácsra, Ungvárra, a Vereckei-hágóhoz. Menetre és jövetre is megálltunk magyarországi nevezetességeknél: Csarodán, Tákoson, Tokajon.

A Leonardo da Vinci program keretében új lehetőség nyílott pályázatra, mely a szakmai tanárok cseréjét jelenti. A németországi „Berufsbildende Schulen, Osnabrück” nevű intézménnyel jött létre a kapcsolat, így négy alkalommal érkeznek német szakmai tanárok iskolánkba, és ugyancsak négy alkalommal utazik három–három tanár a mi iskolánkból Németországba. Az első csereprogram szeptember végén, október elején zajlott le, ennek fő témája a dízeltechnika oktatása volt. A tanulók számára talán legfontosabb eredménye ennek a programnak, hogy a német iskola vezetői elfogadták javaslatunkat tanulócsere program megvalósítására is. Viszont ebben a programban a tanulók önállóan, tanári kíséret nélkül fognak kiutazni és Németországban dolgozni.

Az „Édes anyanyelvünk” nyelvhasználati verseny országos döntőjébe jutott Bach Alexander (11.a). A döntő október közepén Sátoraljaújhelyen volt. Az írásbeli és szóbeli fordulókat tartalmas kulturális programsorozat tette színesebbé. Megnézték a Református Kollégiumot, könyvtárát, a várat, Széphalmon Kazinczy mauzóleumát. Este Petőfi: A helység kalapácsa című komikus eposzát adták elő a kassai Pátria színtársulat színészei.

Október 12-én és 13-án a BVQI tanúsító cég három auditora vizsgálta az iskola minőségirányítási rendszerét. Erre a vizsgálatra két évig készültünk. Az auditorok pontosan azt vizsgálták, hogy az ISO rendszer előírásai hogyan jelennek meg az iskola munkájában. A vizsgálat eredménye: iskolánk október 13-ától minőségbiztosított iskola lett az ISO 9001:2000 szabvány szerint.

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Kézműipari Tagozata által megrendezett “Nagy titkok tudói” című rendezvénysorozatán ismét részt vett a Fáy. Október 12-e és 14e között naponta 9–14 óráig vártuk az érdeklődőket.

Az idén is indultunk a középiskolák számára kiírt labdarúgó bajnokságban és az eddig lejátszott mérkőzések alapján joggal büszkélkedhetnek a csapat tagjai az elért eredményeikre. Öt győzelemmel és egyetlen vereséggel zárták az őszi versengést, harmincegy rúgott góljukra csak tizenhárom kapott gól jutott.

A Nemzeti Sport 2005. október 25-ei számában arról tudósított, hogy evezés sportágban az őszi hosszú távú üldözőverseny (6000 m) könnyűsúlyú egypárevezős számában Lugosi Roland Henrik II. helyezést ért el. Roland a Műegyetemi Evezős klub versenyzője, a 10. e osztály tanulója.

Gaál Pál (11. a) az Országos Gokart Bajnokság Rotax Max kategóriájában 9. helyezést ért el.

Az idei „Így írtok ti” verseny különdíjasa Fazekas István lett.

November 28-án a Budapesti Műszaki Egyetemen Huszti Tibor és Szalai László emléklapot és érmet vehetett át a magyar autógyártás megindításának centenáriuma alkalmából. Mindketten munkásságukkal jelentős mértékben járultak hozzá a magyar tudomány és technika gazdagításához.

A hagyományos Toyota napra idén december közepén került sor. Ezen az alkalmon Pálinszki Antal úr, a Fővárosi Közgyűlés Oktatási Bizottságának elnöke elismerést nyújtott át Kazuyuki Muto úrnak, a Toyota Motor Hungary elnökének. A Toyota idei ajándéka egy Toyota Camry oktatóautó, egy Toyota rendszerteszter, egy elektromos szervokormány oktatópad és egy Toyota VVT modell. Ezek után előadásokat lehetett hallgatni a dízelbefecskendezőkről, elektromos szervokormányról, a japán kultúráról, iskolarendszerről.

Az Autó-motor 2006. januári számában közölt cikket a Toyota Motor Hungary Kft. és a Fáy András Közlekedésgépészeti Műszaki Szakközépiskola 1998 óta tartó kapcsolatáról:

A Metro hírújság is beszámolt Jasper Ferenc cikkében iskolánk Toyota Szakmai napjáról.

Idén is sor került a Leonardo da Vinci program keretein belül a szerencsés 20 fáysta diák Párizsba utazására. Február végén indult a lelkes csapat, hogy három hétig kint legyenek. Az első hetet főként az iskolában töltötték, ahol autókkal kapcsolatos tanórákon vettek részt. Két hétig Citroën szervizekben gyakorlaton voltak. A szabad időt Párizs csodáinak bebarangolására szánták: Eiffel-torony, Diadalív, Notre-Dame, Louvre, Versailles, Disneyland.

Márciusban riportfilmet láthattunk iskolánkról a Budapest TV-ben, amelyet Csókásné Gémesi Ildikó tanárnő szervezett meg. A riport célja iskolánk bemutatása volt. Egy kisfilm készült az iskola mindennapjairól, ezzel indították a műsort. Nyolc diákunk, egy fiatal, pályakezdő tanárunk, Gódor Péter és Csókásné Gémesi Ildikó vett részt a beszélgetésen, illetve a fiúk egyéni produkciókat is adtak elő.

Március végén újra műveltségi vetélkedő volt iskolánkban a németül tanuló diákoknak, de a téma most a felvilágosodás.

Az OSZTV idei döntőjének megrendezésére Miskolcon került sor. Az eredmények: közlekedés-technikai szerelő: 11. Lázár Gergely, 12. Gyöngyösi Dávid, közlekedés-elektronikai szerelő: 1. Fraknó Péter, 4. Kamocsai Ferenc, 6. Horváth Ferenc, közlekedéstechnikai technikus: 1. Berényi Zoltán, 2. Dósa Richárd, 3. Hangya Gábor, 4. Bundik Lajos, 5. Szilvási András.

A Közép-budapesti Egészségügyi Versenyen a Fáy András Szakközépiskolát a 10.c osztály öt tanulója képviselte (Balázs István, Balogh Zoltán, Donauer Andor, Gál Zoltán, Temesvári Zsolt). Egy ponttal maradtak el az első helyezett mögött, de mivel az első helyezett visszalépett, így csapatunk jutott a budapesti döntőbe.

Április 6-a és 9-e között elsősorban német nyelvet tanuló diákok részére szervezett az iskola kirándulást. Az iskolai versenyek első helyezettjei ajándékba kapták az utat, a második helyezettek fél áron vehettek részt, a többieknek fizetni kellett a teljes költséget. Az első program Passau megtekintése volt, majd Regensburg következett. A diákok számára talán legérdekesebb az AUDI ingolstadti anyagyára volt a csúcs színvonalú gyártási eljárások, technológiák, robotok, számok, méretek, rend és fegyelem miatt. Ezek után a müncheni Olympia Parkban lévő Olympia (TV) torony, az ideiglenes BMW Múzeum, a Deutsches Museum, a müncheni piac gazdagította az utazók élménytárát.

Elismerő oklevelet kapott az iskola a Nagy Könyv című országos akcióban való eredményes közreműködésért (több száz szavazatot adtunk le az akcióra).

A sportnapot idén április 28-án rendeztük meg a Népligetben. A verseny gerincét a klasszikus labdajátékok alkották, de más csapat- és egyéni versenyek is gazdagították a programot. Az összesítés eredménye (a legjobbak): 1. 12. c, 2. 10. a, 3. 11. d, 4. 9. a, 5. 11. b.

Pedagógusnapon Fáy emlékérmet kapott több éven át tartó, az iskolához hűséges, kimagasló színvonalú oktató-nevelő munkájáért Philippovich Győzőné. Érdemes tanár kitüntetést Kaszás Judit, érdemes dolgozó kitüntetést Árendánszki Sándor, Jónás András, Jónás Andrásné kapott.

A Leonardo da Vinci program segítségével nyolc napot tölthetett négy kollégánk a németországi Osnabrückben. Megismerkedtek az ottani iskolarendszerrel (általános iskola tizedik osztálya után lehet bekapcsolódni a szakmai képzésbe, ami három és fél évig tart, a tanulók 5-800 eurós ösztöndíjat kapnak, heti egy-két napot járnak csak iskolába, a többit cégnél töltik), voltak a Karmann cégnél (csúcsmodell Mercedeseket gyártanak), Harly szalonban, Wolfsburgban (itt készülnek a Volkswagen személyautók, az autóbuszos gyárlátogatás másfél órás program!).

Ifj. Kanyik Antal édesapjától nyolc éves kora óta tanulja a rallyzás fortélyait. 2004-ben a Lada Kupa bajnoka lett, 2006-ban a Magyar Rally2 bajnokságon a közel 100 indulóból abszolút második, Lada Kupa első, A-csoport első és kategória első helyezett lett.

Ifjúsági labdarúgó csapatunk legújabb eredménye egy második helyezés a 2005–2006-os tanévben.

Ebben a tanévben is nagyon sokan adtak vért az iskolánkban (166 fő). Ezzel az eredménnyel megelőztünk minden kerületi iskolát, így a kerületi Vöröskereszt szervezete megint serleggel jutalmazta segítőkészségünket.


2006-2007-es tanév

Az idei vízitúra kicsit más volt, mint az eddigiek, mert a fiúk foglalkoztak környezetvédelemmel is. Szavazással választották ki a „megtisztításra ítélt” f olyót, ez lett a Zagyva. Nemcsak a szeméttől, hanem a bedőlt fáktól is meg kellett szabadítani a folyót. Jászfelsőszentgyörgyről indult a csapat, és nagyjából Jászberényig végezték munkájukat. Egy részük láncfűrésszel dolgozott, másik részük a szemetet szedte zsákokba, harmadik részük pedig a vízen „gyűjtögetett”. A 14 napból 7-et fordítottak tisztításra, utána a Tiszán folytatódott a túra. Sajnos az időjárás nem nagyon fogadta kegyeibe a csapatot, de a túrának nevelő hatása mindenképpen volt.

A volt Junior étkezde helyén a szakképző osztályok részére 2 tanteremet és 1 szakműhelyt alakítottak ki.

A triatlon kenusai Esztergomtól a Dunán leeveztek az Ipoly torkolatához, majd fel az Ipolyon Ipolydamásdra. A második napon Vámosmikoláról indulva jutottak a táborhelyre. A túra zárásaként pedig Szentendréig eveztek, de a nevezetes, szép helyeken megálltak körülnézni. A kerékpárosok Szobon keresztül mentek a táborhelyre, Ipolydamásdra. Másnapra egy 80 kilométeres út „jutott” Nagybörzsönybe. Harmadnap Szobnál átkeltek a Dunán a Pilisbe, és fölkapaszkodtak egészen Dobogókőig. Szentendrét érintve érkeztek meg a túra végállomásához, az Omszki tóhoz.

Újra négy kollégánknak (Jankovics Anita, Derecskey Tibor, Gál Zoltán, Nyíri Gábor) volt lehetősége hogy a Leonardo program keretében ellátogasson egy hétre Osnabrückbe, a partneriskolánkba. A vendéglátók rendkívül tartalmas és színes programot állítottak össze, kollégáink autógyárakat, műhelyeket, helyi nevezetességeket látogattak meg: a wolfsburgi autógyár, a városháza („Friedenssaal” terem, itt kötötték 1648-ban a westfáliai békét), a Felix Nussbaum Múzeum.

A Budapesti Regionális Bajnokságon vettek részt diákjaink futball, kosárlabda és sakk ágakban. Sakkozóink (Abszolon Gábor 11. a, Márfi Zsolt 11. a, Földváry András 12. b) értek el első helyezést, így továbbjutottak az országos bajnokságra.

Idén 8. alkalommal rendeztük meg a Toyota napot. Junichi Miyasaka úrtól (Toyota Motor Hungary új elnöke) megkaptuk a Toyota Motor Hungary ajándékait: két motorszerelő állványt, alkatrész-metszeteket és egy csatlakozókat tartalmazó oktatótáblát. A bevezető után előadásokat lehetett hallgatni az alternatív hajtásrendszerekről és a japán szakképzésről, illetve a tanulók szakmai versenyét (6 pár) lehetett megnézni. A diákok hat műhelyben versenyeztek, mindenhol 30-30 percet töltöttek egy-egy feladatlap kitöltésével és gyakorlati feladatok megoldásával. A végén összegezve a pontokat alakult ki a végeredmény. A győztes tanulópár egy-egy nyomatékkulcsot kapott, a második helyezettek egy-egy lakatfogót és végül a bronzérmesek egy-egy csavarhúzóbetét készle-tet nyertek. Emellett a versenyzők választ-hattak a Toyota által felajánlott ruha, illetve dzseki között.

A Toyota nappal foglalkozott a Ferencváros című újság decemberi száma is.

 

 

Szomorúan indult az új évünk. Meghalt Bolla Éva igazgatóhelyettes. A Firkában Szalai József igazgatóhelyettes emlékezett rá:

1987 óta dolgoztam egy szobában Vele. Nagyon sokat tudnék mesélni Róla. De azt, hogy mit jelentett nekünk, közvetlen munkatársainak az Ő jelenléte, és távozásával milyen űrt hagyott maga után, azt nem tudom úgy leírni, hogy azok is megértsék, akik nem ismerték Őt közelebbről. Mégis megpróbálom legalább részben felidézni alakját, személyiségének néhány jellemvonását.
1995 nyarán kiderült, hogy súlyos, gyógyíthatatlan beteg. Nem panaszkodott, nem elégedetlenkedett, tudomásul vette. De ettől kezdve örömmel fogadott minden olyan lehetőséget (fárasztó, fájdalmas kezelések, injekció-kúra, gyógytorna stb.), amellyel meghosszabbíthatta életét, mert hitt abban, hogy amíg él, hasznára lehet tanítványainak, munkatársainak, családjának, barátainak. Ez a hatalmas hit segítette Őt, amikor nagy fájdalma ellenére bejött, és olyan lendülettel dolgozott, mintha semmi baja nem lett volna. Tőlünk is elvárta, hogy úgy viselkedjünk vele, mint egy tökéletesen egészséges emberrel. Lélekben az is volt egészen haláláig, sőt mindnyájunknál erősebb is. Előfordult, hogy látva fájdalmát és fáradtságát, biztattuk, menjen haza, majd holnap folytatja. Azt válaszolta, hogy otthon sem fájna kevésbé, itt legalább tud dolgozni, és különben is akkor lesz nyugodt, ha látja, hogy időre el fog készülni a munkával.
Éva soha nem vesztette el a reményt. A legrosszabb vizsgálati eredményben is talált olyan részletet, amelynek alapján bízhatott abban, hogy még tovább dolgozhat. Négy nappal a halála előtt még arra készült, hogy a karácsonyi szünet utolsó napján bejön az iskolába, átnézi a naplókat…
De talán legjellemzőbb rá mégis a szeretet volt. 1970 óta dolgozott a Fáyban, soha nem akart innen elmenni, pedig hívták másik iskolába igazgatónak. Szerette az iskolát, az iskola dolgozóit, diákjait. Igyekezett minden tanítványában, kollégájában, felfedezni valami szeretetre méltó tulajdonságot. Nagyon ritkán buktatott, de ez nála nem valami engedékenység, vagy szakmai igénytelenség volt, mert az általa „átengedett” tanulók az érettségin is megállták a helyüket. Sőt, nagyon igényes volt, de nemcsak a követelményrendszerében, hanem abban is, hogy a leggyengébbekhez is meg akarta találni az utat. „Az tanít jól, aki szeretettel tanít.” Ezt Ő így nem mondta ki, de így tanított. Minden érdekelte: név szerint ismerte a gyerekeinket, unokáinkat, figyelemmel kísérte pályafutásukat. Minden munkatársának számon tartotta a névnapját, és törekedett rá, hogy valamilyen „személyre szóló”ajándékkal tudja köszönteni. Bármilyen nagy, elmélyülést kívánó, vagy sürgős munkát végzett, képes volt azonnal abbahagyni, ha valaki beszélni szeretett volna Vele. Annak ellenére, hogy esetleg nem is volt annyira fontos, vagy sürgős az az ügy, amiben megkeresték, és közben tudta, hogy ez a „kis kikapcsolódás” jelentősen megnöveli munkaidejét, maximális figyelemmel fordult az illető felé, igyekezett segíteni neki. Nagy együttérzéssel hallgatta a panaszkodó kollega előadását arról, hogy fáj a feje, fáradt, sok a munkája, nem szólt közbe, hogy Ő mennyire tudna örülni, ha csak ennyi baja lenne. Nem traktált másokat a betegségével, csak akkor beszélt róla, ha kérdezték, viszont mindenkit meg tudott vigasztalni, mert hiteles volt. Szeretetének visszatükröződése volt, hogy december 22-én –amikor Ő állapotának rosszabbodása miatt nem lehetett velünk az iskola dolgozói –hívők és nem hívők– egymás kezét fogva imádkoztunk érte. Tudtuk, hogy reggelenként a templomból érkezett az iskolába, és karácsonyi ajándéknak szántuk ezt a gesztust.

Kedves Éva!
Méltatlan lenne hozzád, ha most arról panaszkodnék, hogy mennyire fáj nekünk távozásod, pedig ez az igazság. Inkább szeretném kifejezni hálánkat azért, hogy együtt dolgozhattunk Veled. Szinte percenként emlegetünk: hogy is csinálta ezt Éva? Hiszen a helyedre kell állni, át kell venni a munkádat. Érezzük a hiányodat, de az a rend, amit az íróasztalodon és az elintézett ügyeidben találunk, mutatja a követendő utat. Ez nem pótol Téged, de az elvégzett munka csökkenti fájdalmunkat. Legjobban mégis azt köszönjük, hogy életeddel, szereteteddel példát mutattál nekünk, és ezzel átalakítottál minket is. Ma –úgy érzem– mások vagyunk, mint amik nélküled lennénk. Így, ha már nem fogunk olyan gyakran emlegetni, mint most, akkor is tetteinkben valahol benne lesz, amit Tőled tanultunk. Ezért nem csak az „ilyenkor szokásos mondat”, ha megígérjük, hogy emlékedet megőrizzük.

Igazgató úr Bolla Éva utódjául Dorozsmai Károlyt nevezte ki.

Az osnabrücki partneriskolába 3 tanuló (Kazai Ádám, 14. b, Bognár Dániel 14. a, Peller István 14. g) utazott háromhetes szakmai gyakorlatra. Ennek a gyakorlatnak az érdekessége, hogy tanári kíséret nélkül, önállóan mentek a fiúk. Gyakorlatukat részben az iskolában, részben üzemben töltötték el.

Az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatósága által kiírt Decentralizált pályázaton 10 millió 223 ezer Ft-ot nyertünk, melyből laboratóriumi mérőeszközöket, 12 darab számítógépet és 2 db hordozható számítógépet vásároltunk.

A Fővárosi Közoktatásfejlesztési Közalapítvány pályázatán 79900 Ft-ot nyert a testnevelési munkaközösség. Az összegből kondicionáló gép beszerzésére került sor.

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatokra kiírt pályázatán 144200 Ft-ot nyert iskolánk gyermekvédelmi felelőse. Az összegből drogprevenciós előadások megszervezésére, floorball vásárlására, valamint iskolai rajz- és irodalmi pályázatok jutalmazására volt lehetőség.

180 000 Ft-ot nyert a könyvtár a Fővárosi Közoktatásfejlesztési Közalapítvány által kiírt könyvtárfejlesztési pályázaton, amelyből kézikönyvek, szakkönyvek, csoportmunkához szükséges többes példányok, házi olvasmányok vétele történt meg.

A General Motorstól kaptuk ajándékba az iskolai oktatás fejlesztéséhez a 3,7 millió forint értékű Chevrolet Lacetti full extrás, 1799 cm3-es, 89 KW-os, 4 hengeres, 16 szelepes, automata sebességváltós, elöl, hátul tárcsafékes, szervokormányos, klímás gépkocsit. Hazánkban még nincs kereskedelmi forgalomban.

Immár harmadszor került megrendezésre a németül tanulók számára a műveltségi verseny, ahol a téma az első világháború időszaka volt irodalomból, történelemből, zenéből. Németből tesztlapot töltöttek ki, beszélni kellett a versenyzők által készített tablókról, illetve memoritert kellett felmondani.

Az Örökségünk 48’ című (SZAKE rendezte) verseny országos döntőjébe jutott a Fáy egyik csapata (Nyári Balázs, Ujj Tibor, Vaffler Bence). Itt sajnos nem voltak eredményesek a fiúk, de elmondásuk szerint jó érezték magukat.

Március 10-től 31-ig újra 20 diákunk mehetett Párizsba tanulmányútra a Leonardo program segítségével. Az első héten délelőttönként iskolába jártak a fiúk, délután lehetett nézelődni a mozgalmas városban. A két hét gyakorlat több műhelyben volt, csoportokra osztották a tanulókat. Kerültek Citroën, Mercedes, Porsche műhelyekbe. Némelyiküknek lehetősége volt arra, hogy „autócsodák” szerelését lássa. Hétvégenként, szabad időben múzeumokba, Versailles-ba, Disneylandba mentek.

Április 16-17-én Győrben megrendezett Országos Szakmai Tanulmányi Versenyen a következő eredményt érték el diákjaink: közlekedéstechnikai technikus verseny: 2. Szabó Zoltán (15. g), 3. Frankó Péter (15. g), 4. Horváth Ferenc (15. g), 5. Kamocsai Ferenc (15. g), 11. Hetzmann Dávid (15. g), közlekedéstechnikai szerelő verseny: 4. Peller István (14. g), 13. Monori László (14. a), közlekedés-elektronikai verseny: 6. Gondi Péter (14. c), 8. Gubik Balázs (14. c).

Három évig restaurálta Fáy András, a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátora a díszteremben lévő 1720-ban készült festményt, amelyen IV. Béla király birtokjogot és nemességet tartalmazó oklevelet ad át a Fáy család alapítóinak.

A Leonardo program révén Osnabrück műszaki iskolájával kerültünk kapcsolatba. A kapcsolat két éve kezdődött és 12 tanár cserelátogatását finanszírozta. Az utolsó turnusban három kollégánk (Szőcs Anikó, Bakó András, Tóth László) utazott ki május elején. Egy hét alatt nemcsak az iskolával, tanáraival és tanulóival ismerkedtek meg, hanem a várossal is. Megnézték még a Volkswagen gyárat, a Karmann műveket, a Beresa céget.

Pedagógusnap alkalmából Szalai László az oktatási miniszter kitüntetését, az „Aranykatedra” díjat vehette át. Pletser József, Hevényi Attiláné és Kovács Ferencné megkapta a Fáy Emlékérmet több éven át tartó, kimagasló munkájáért. Érdemes tanár kitüntetést Parti Gábor, érdemes dolgozó kitüntetést Pillár Lászlóné kapott.

Az idei sportnap április 27-én volt. A lelkesen küzdő osztályok eredménye: 1. 11. a, 2. 10. a, 3. 13. c, 4. 12. d, 5. 9. b.

Budapest Főváros Közgyűlése Oktatási és Ifjúságpolitikai Bizottsága június 6-ai ülésén úgy döntött, hogy Pletser József igazgató urat újabb 5 évre (2007. augusztus 15-étől 2012. augusztus 15-éig) megbízza a Fáy András Közlekedésgépészeti Műszaki Szakközépiskola igazgatói munkakörének ellátásával. Pályázatának értékelését a következőképpen foglalta össze: „Pletser József 35 éve tanít a Fáy András Közlekedésgépészeti Műszaki Szakközépiskolában, illetve 5 éve irányítja (21 éves vezetői múlt mellett) oktató-nevelő tevékenységét. Pedagógiai munkáját precizitás, következesség és humánusság, a hagyományok tisztelete jellemzi. Vezetése alatt az iskola kívül-belül jelentősen megszépült, és ezt az állapotot sikerült megőriznie, megőriztetnie. Megbecsüli a kiváló kollégáit, ám nem fukarkodik a tehetséges tanulók jutalmazásában sem. Vezetésével az iskola 2005-től teljesíti az ISO 9001 minőségbiztosítási rendszer követelményeit. Pályázata rendkívül alapos. Részletesen, az iskolai élet minden területére kiterjedően megismerhető az elmúlt öt évben végzett munka. Kiemelkedő gondolatsorként jelenik meg az egyre fokozódó és az iskolákat, a képzési rendszert sem elkerülő piaci kihívásoknak való minél szélesebb körű megfelelés biztosítása. Ezt szolgálja a pályázatban felvázolt további fejlesztési folyamatok, a kapcsolatrendszer bővítése is. Vezetési elvei világosak, reálisak, hagyományokra építők, a XXI. század elején is követendő értéket közvetítők.”

A Fővárosi Közoktatásfejlesztési Közalapítvány pályázatot írt ki kulturális programok támogatására. Iskolánk 120 000 forintot nyert, melynek segítségével diákjaink június 8-án nézték meg a Nemzeti Színházban a Revans című táncjátékot (Ludas Matyi története).

Iskolánk összefogott egy olyan kisfiú megsegítésére, aki koraszülött volt, és ezért agykárosodást szenvedett. Beneveztünk abba a kupakgyűjtési akcióba, ahol egyes üdítőital-gyártó cégek kupakonként 50 fillért ajánlanak föl egészségügyi célokra. Több zsáknyi kupakot gyűjtöttünk („értéke” több tízezer forint).

Júniusban elkészült az iskolai színpad az udvaron. A terveket Pletser József és Krupp Róbert készítette.

 Vissza a lap tetejére