Pletser József igazgató úr és Szalai László igazgatóhelyettes úr vezetésével bejártuk Erdély nagy részét. Nagyon örültünk neki, hogy a látnivalók ismertetésén kívül kapcsolódó irodalmi műveket, legendákat is hallottunk tőlük. Kolozsvártól Nagyváradig Ágota tanárnő is bekapcsolódott a kalauzolásba.

Első megállónk az aradi vértanúk emlékére készült Szabadság-szobornál volt. Egy fagyizásnyi sétát tettünk Nagyszebenben, ami 2007-ben Európa egyik kulturális fővárosa volt.

Székelyudvarhelyen, első szálláshelyünkön a házigazda áfonyapálinkával és pereccel fogadott. Vacsora után zenés-táncos műsort kaptunk.

Sikerült bejutnunk a városházába, hogy megnézhessük a dísztermet, körbesétáltuk a szoborparkot. A csoportkép a Benedek Elek tanítóképző előtt készült.

Nagyon jó nap következett: Tettünk egy sétát Csíkszereda belvárosában, gyönyörködtünk a Makovecz Imre tervezte templomban, majd elmentünk a csíksomlyói

Továbbutazva megálltunk Kézdivásárhelyen, ahol Gábor Áron öntötte ágyúit. Délután jót fürödtünk a Tusnádfürdőhöz közeli Szent Anna-tóban, festői környezetben.

Másnap a szép fekvésű Brassóban megnéztük a Fekete templomot és a főtér környékét. A buszból gyönyörködtünk a Prahova-patak völgyében és a Bucsecs-hegységben. Visszaúton megálltunk Tusnádfürdőn egy szép ortodox templomot megnézni.

A következő nap is igen érdekes és mozgalmas volt. Székelykeresztúron megnéztük a Petőfi-emlékszobát. A körtefánál, amely alatt a segesvári csata előtti utolsó este elszavalta az „Egy gondolat bánt engemet” című versét, elénekeltük a Himnuszt. Ezután a tájmúzeumban érdekes néprajzi gyűjteményt láttunk. Továbbutazva Segesváron (ahol Drakula született) 179 lepcsőn felgyalogoltunk a vártemplomhoz. Marosvásárhelyre érve megnéztük a kultúrpalotát és a Teleki Tékát, ahol könyvritkaságokat láthattunk, és a könyvtáros élvezetesen beszélt a Bolyaiakról (Farkas a református kollégiumban működött).

Második szállásunk Gernyeszegen volt, ahol a vendéglátók pálinkával és kürtős kaláccsal fogadtak. Minden nap vacsora után zenés műsort kaptunk.

Parajdon leszálltunk a sóbányába, ami a látványosságon kívül a levegője légúti betegségek gyógyítására szolgál. Szeikefürdőn a székely Himnusz eléneklésével tisztelegtünk Orbán Balázs előtt, akinek fő műve A Székelyföld leírása. Délután Szovátán a Medve-tóban fürödtünk, ami olyan sós (sóbányából alakult ki), hogy alig lehet elmerülni.

Farkaslakán megnéztük Tamási Áron sírját, majd itt és Korondon is  kézműves remekeket (fafaragásokat, terítőket, kerámiákat) vásároltunk. Ez volt az egyik legjobban sikerült nap.

Azután következett a másik: Egy ideig a Maros szép völgyében haladva jutottunk fel a Gyilkos-tóhoz. Ami ez után jött, az még az előbbit is felülmúlta: a Békás-szoros. Nem győztünk betellni a látvánnyal séta közben.

És eljött az utolsó nap. Hazafelé menet Kolozsváron megnéztük a Szent Mihály templomot. Az előtte álló, Mátyást ábrázoló lovas szobrot még mindig renoválják. Ezután egy pillantást vetettünk Mátyás szülőházára. Átkeltünk Erdély kapuján, a Király-hágón, így jutottunk Nagyváradra, ahol hosszabb sétát tettünk: Szent László templom, főutca, Bazilika.

A gondolatokat ébresztő kirándulás után élményekkel feltöltődve értünk haza.